Orvosai még nem engedik haza a Liszt Ferenc-díjas Lerch Istvánt, de a kórházból már kiengedték. Januárban lesz két éve, hogy a V'Moto-Rock alapító zenésze rosszul lett. Akkor azonnal kórházba vitték, több hónapon keresztül volt életveszélyben, és rehabilitációja azóta is tart. Most végre kiengedték a kórházból, de még mindig nem térhet haza a Blikk információi szerint. Egy
jól felszerelt otthonban gyógyul tovább,
logopédus és gyógytornász is foglalkozik vele. Lerch felesége a lapnak azt mondta: „még messze nincs olyan szinten, hogy itthon biztonságban legyen, de ahhoz képest, hogy az orvosok lemondtak róla az első fél évben, rengeteget javult az állapota. [...] Mindig reménykedem, kitűzünk egy célt, egy időpontot, de
Pista fejlődése hol gyorsabb, hol hosszú hónapokra megtorpan.
Januárban a koponyahelyreállító műtétje után nagyon jól fejlődött, akkor azt hittem, nyárra hazajöhet, de sajnos nem így alakult. Most éppen a tavasz az új cél, ám óvatosan lehet csak tervezni.” Felesége azt is elmondta, hogy Lerchnek több hónapra volt szüksége, hogy leküzdjön egy tüdőgyulladást, és több kórházban is megfordult az elmúlt majdnem két évben. Azt mondta: „az emberek azt hiszik, hogy akit a hozzátartozói otthonba visznek, attól meg akarnak szabadulni, pedig sokszor nincs más választás. István
hét hónapig volt életveszélyben, több kórházban megfordult,
mindegyikben összeszedett fertőzéseket. Ezután került az ország egyik legjobb rehabilitációs intézetébe. Kigyógyították a négy hónapig tartó tüdőgyulladásából. Egy hónap után merték kimondani, hogy biztosan életben marad. Hivatalosan három hónapig, egyedi esetben fél évig lehet kórházi rehabilitáción egy beteg. Sikerült elintézni, hogy ő 15 hónapot gyógyulhasson, de hosszabbítani sajnos nem lehetett.”
Az is kiderült, hogy Lerch István agyvérzésének komoly szövődményei is voltak. „Mindig hallgattam az orvosokra, és felelősséggel nem is mertem volna ellentmondani, mert
az agyvérzés szövődményeként epilepsziás rohamok maradtak vissza. Ritkulnak ugyan, de nem lehet tudni, mikor jön ismét.
Mi történne, ha nem ismerem fel, vagy késik a mentő? Olyan helyen akartam tudni, ahol biztonságban gyógyulhat tovább. Türelemmel várunk, örülünk minden apró fejlődésnek, minden felszedett kilónak, minden centiméternek, amivel magasabbra emeli a lábát vagy a karját.”