Hogy van most?
Nagyon rosszul. Egyedül vagyok a nagy házban, egész éjszaka nem aludtam. Most is csak fel-alá mászkálok. Nem találom a helyemet, nem érzem jól magam. Nagyon hiányzik a férjem!
Mindenki jó kedélyű, közvetlen emberként ismerte Koós Jánost. Váratlan halálhíre az egész országot lesújtotta, s a történtekről is csak keveset lehetett olvasni. Információk szerint a vállával operálták. Elmesélné, hogy mi történt pontosan?
Kórházban kezelték, de mivel javult az állapota, ezért úgy volt, hogy hétfőn hazaengedik. Végül bent tartották, és szombaton megtörtént a tragédia. Elment mosdóba, majd kifelé jövet hirtelen összeesett. Én is épp a kórházban voltam, de nem engedtek oda hozzá. Mindenki fejvesztve próbált cselekedni,
többször is újraélesztették, azonban már nem tudták visszahozni. A szíve vitte el.
Hogy telnek a napok nélküle?
Lassan, de minden napra akad tennivalóm. Próbálom elfoglalni magamat. A személyes holmijaihoz ugyan még nem nyúltam,
minden úgy van, ahogyan itt hagyta.
Még nem vagyok képes arra, hogy eltegyem a ruháit. A búcsúztató szervezése egyébként is leköti minden időmet. Tegnap reggel is a temetőben kezdtem a napomat, kiválasztottam a férjem nyughelyét, ami
jó barátja, Bajor Imre sírjához közel lesz.
A gyerekeink, Réka és Gergő nagyon sokat segítenek, bár a fiam Zalaegerszegen van, úgyhogy vele kevesebbet tudok találkozni, mint a lányommal.
Számtalan követője és tisztelője volt a férjének. A temetésen esetleg nekik is lehetőségük lesz arra, hogy leróják a kegyeletüket?
Igen. Március 20-án a Farkasréti temető művészparcellájában kísérjük az utolsó útjára a férjemet.
A rajongóknak fél kettő és fél három között lesz alkalmuk elbúcsúzni Jánostól, addig lesz nyilvános a temetés.
Három órakor kezdődik a búcsúbeszéd, amit úgy volt, hogy Lukács Sándor és Hegyi Iván fog tartani, csakhogy egyikük lebetegedett, a másik pedig vidéken van, úgyhogy még egyelőre nem tudom, hogy ki mondja helyettük a beszédet. Ezután a család és a barátok búcsúztatják Jánost, és egy református pap vezeti majd a szertartást. Azt szeretnénk, hogy mindenki egy szál fehér virággal emlékezzen meg a férjemről.
Mi segít önnek ebben a nehéz időszakban?
Nem tudom. Tényleg nem tudom. Teljesen tanácstalan vagyok. Réka mindig mondja, hogy menjek át hozzá, aludjak nála, de nem akarom itt hagyni a házat.
Inkább itthon maradok egyedül.
Fogadja őszinte részvétemet! Nagyon sajnálom a történteket.
Ne, kérem! Csak ezt ne mondja...