Saját haláláról írt dalt Szarka Tamás

Vágólapra másolva!

Sósósó címmel új lemezt készítet Szarka Tamás. A Ghymes együttesben ismertté vált Kossuth-díjas zenész, énekes, dalszerző, költő az új albumot május 25-én a Nemzeti Színház nagyszínpadán mutatja be. A koncerten nemcsak a legújabb dalokat játssza el zenekarával, hanem elhangzanak Ghymes-számok és a tavaly augusztus 20-i budapesti tűzijátékra írt félórás grandiózus zenéjéből is hallhat majd részleteket a közönség.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

koncert Nemzeti Színház Szarka Tamás

Szarka Tamás az új album dalaiból válogat. A dalokról mesél, hogyan születtek. Mind más történet, más érzelem, más ritmus. Hallgatjuk. Én bólintok, igen, ez az a hangzás, ami semmivel sem téveszthető össze. Ez Szarka Tamás zenéje, amelyet sehol a világon nem tud más, csak ő. Nem tudom, hogy a hétnyolcadok miatt, vagy a hangszerelés miatt, a dallamvilág vagy a hangnemek miatt, vagy ennek az egésznek az összessége, de egy biztos: Szarka Tamás dalai egyediek. Bármit hallgat az ember tőle - legyen az népzene, filmzene, szimfonikus muzsika, vagy a Nemzetiben is látható Éden Földön című zenés fantasy -, kétségkívül benne vannak Szarka Tamás zenéjének semmihez sem hasonlítható, különleges csodái.

„A zene családi örökség. A költészet viszont nem az. A költők feltűnnek a semmiből, aztán eltűnnek – ott ritka, ha öröklődik a tehetség. A zenénél ez másként van. Az én családomban többen foglalkoztak zenével, költészettel viszont senki" – mondja Szarka Tamás.

„A különleges hétnyolcadokkal Franciaországban találkoztam először, amikor a kilencvenes években a Vujicsics Együttessel Miqueu Montanaro okcitán zenész Vents d'Est (Keleti Szél) elnevezésű projektjével turnéztunk. A Vujicsics együttes a Balkán zenéjével hozta ezt a ritmust, és nagyon megérintett. De alapvetően mindenféle zene lázba tud hozni, ha jó. A magyar népzene az alap, abból nőttem, lényegében azzal foglalkoztam húsz évig. Táncmuzsikát játszottam. Már 14 évesen kilöktek egy népzenekar elé prímásnak. Az erdélyi vonós muzsika, később az egész Kárpát-medence zenéje foglalkoztatott. Gyerekkoromtól kezdve folyt a véremben a zene. Aztán eljutottam sok helyre, és bárhová utaztam, a helyi zenék is hatottak rám. Hozzájuk nyúltam, beszélgettem a stílusokkal, energiákkal, fürödtem bennük."

Az új album is izgalmas, sokszínű. Ahogyan Szarka Tamás mondja: színes kakofónia jellemzi –akárcsak az előző munkáit.

„Nem kell újítanom, mert folyamatosan sokféle stílusban dolgozom. A dalaimban jelen van a jazz, a rock, a komolyzene, a szimfonikus hangzás – ami egyébként a szerelmem -, a népzenéről nem is beszélve. Korábban írtam szimfóniát is, és évekig foglalkoztam Bachhal a legérzékenyebb életkoromban, 18-tól 23 éves koromig. Ezeket mind sűrítem a zenéimben. Nem keresem az újat. Ezeket a különböző stílusokat fogom össze a zenei gondolataimban. Persze, nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Ez olyan, mint eltáncolni egy épületet. A zenéről nem lehet beszélni. Az csak úgy teljesedik ki, akkor kap igazán értelmet, ha meghallgatják."

Az új CD nyitódalát hallgatjuk – és az első néhány másodperc után összeszorul a torkom.

„Ez a Tündértakaró című dal, ami egy halottkísérő. A dalt Győri Károly, a Vujicsics együttes hegedűse emlékére írtam. Nagyon jó barátom volt, aki hirtelen és fiatalon halt meg 2006-ban" – mondta Szarka Tamás.

Aztán meghallgatjuk még a Tulipán című dalt, ami a marosszéki forgatós mintájára született, de van az albumon balkáni ringató, és egy ismert népdal is. Aztán egy pergő, gyors ritmusú, vidám dal következik, az album címadó dala, a Sósósó. Ritmusra jár a lábunk, még talán mosolygunk is mindannyian, aztán amikor meghalljuk a szöveget, hát, az mégsem annyira vidám.

A saját halálomra írtam ezt a dalt. Talán merész, de úgy gondoltam, hogy ezzel szembe lehet nevetni a halált. Mert mi mást lehetne vele kezdeni?"

– nevet Szarka Tamás.

„Édesapám 86 éves, és őt is foglalkoztatja az elmúlás, ahogyan a fiatalokat is. Mindenki foglalkozik így vagy úgy a halállal gondolatban. De nem jutunk vele sehová. Az apám egyszer napokig ült az udvaron, és azon gondolkodott, hogy vajon mi a jó az öregségben. Megkérdeztem tőle, hogy talált-e valamit. Azt mondta, hogy egyetlen egy jó dolog van öregségben. Hogy az ember nem fiatalon halt meg. Az én dalom, a Sósósó egy vicces, gyors táncmuzsika. Lényegében egy vidám dal. Ha valaki nem értené a szövegét, még táncra is perdülne. Közben meg a halálomról éneklek. Most körbenevetem az elmúlást, de hogy ki nevet a végén, azt persze sejtem. Na, de addig is csináljuk a dolgainkat, amíg lehet. És hogy mit jelent a Sósósó? A dal szövege hangzik így. Minden egyes versszak így indul, hogy Sósósó, utolsó, a legutolsó napon hét szép lányka repüljön el sírva a két szárnyamon."

Május 25-én ezt az új albumot mutatja be Szarka Tamás a zenekarával a Nemzeti Színházban este hét órától.

„Már próbálunk, természetesen. Összesen kilencen leszünk a színpadon, két vokalista, és a csodálatos zenész barátaim. A koncerten nemcsak a legújabb dalokat hallhatja a közönség, hanem régi muzsikákat is. Elhangzanak Ghymes-dalok és a tavaly augusztus 20-i budapesti tűzijátékra írt zenémből is játsszunk majd részleteket. Például a címadó dalt, a Csodaország, Magyarország címűt."

A koncert helyszíne nem meglepő, hiszen Szarka Tamás Éden földön című zenés fantasyja négy éve megy nagy sikerrel a színházban, de több fellépése is volt már a teátrumban, valamint bemutatták a Mária című musicaljét is.

A Nemzeti Színház befogadott. Itt otthon vagyok. Ehhez a házhoz egyfajta szerelem köt. Szakrális hely – ahogyan Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója is mondja, és én is ezt vallom. Csodálatos itt a hangulat. Hihetetlenül nagy munka folyik itt, rengeteg előadás, és nagy megtiszteltetés, hogy én is kapok helyet a Nemzetiben

Romantikus dolog ma CD-t kiadni – folytatja. De ő maga is romantikus néha.

„Ha valaki a lírai muzsikáimat meghallgatja, természetesen érezheti, hogy romantikus is vagyok. Néha meg károgó. De azt gondolom, hogy a romantika egy csodálatos fűszer. Az persze nem jó, ha folyamatosan csorog a méz az ember fejére, de a megfelelő mértékben igenis fűszer. Ezért is élünk, hogy néha romantikusak legyünk. Talán én magam is egy fűszer vagyok. Néhány ember már mondta nekem, hogy a zeném meggyógyította őket a betegségükből. Persze azt válaszoltam, hogy én erről nem tudtam, de örülök, ha hisz ebben, vagy a zeném tetszik. De nem vagyok én táltos. Muzsikus vagyok, zenéket írok, kiállok a színpadra, és beledöglök, hogy jó legyen az előadás. Nem létezik, hogy ne legyen jó. Inkább átszúrom magam egy vonóval, csak jó legyen. Ezt érzik a barátaim, zenésztársaim is. Ha ez végül gyógyít, ám legyen. Az biztos, hogy fontos hinni. Az segít. A stúdiónál, ahol dolgozom, lakik egy 84 éves néni. Sokat beszélgetek vele. Egy alkalommal azt mondta, hogy rendszeresen összejár a többi idős emberrel. Beszélgetnek, imádkoznak. De most már fáj itt, fáj ott, sehogy sem jó, sok a szenvedés, ráadásul sorra veszítik el a szeretteiket, barátaikat. Azt kérdeztem tőle, hogy hogyan tud ezekről a dolgokról ilyen mosolygósan beszélni? Azt válaszolta: ja, hát nekünk könnyű. Mi hiszünk."