Az már a szerdai nap második nagyszínpados műsoránál, a Papa Roach koncertjén kiderült, hogy a hangerővel nem lesz gond. Az idei fesztiválra átrendezett és óriásira nőtt központi fesztiválplaccon szinte nem lehetett eléggé eltávolodni a színpadtól, hogy az ember pár szót váltson a Cypress Hill koncertjére hangolódva. B-Realék egyébként 2008-ban koncerteztek már a VOLT-on, és abból sokaknak leginkább csak a pocsék hangosítás maradt meg. Persze az is igaz, hogy 2019-ben egy VOLT méretű és színvonalú fesztiválon ilyen probléma már nem merülhet fel.
Az új placc igazából egy hatalmas dühöngő aminek egyik végében van a nagyszínpad, a közepén egy óriáskerék, a Sopron Eye, a másik végén pedig a Petőfi Rádió Színpad. A terület két szélén vannak a kisebb kiszolgálóegységek, amik mind igyekeznek ellátni a vendégeiket valamilyen zenével. A Papa Roach – valószínűleg a stílusa miatt is – egyszerűen bebömbölte az óriási terület felét, és ha az ember hátrébb állt, akkor
a szélső helyekről érkező zenei katyvasz miatt került bajba,
ha beszélgetni akart. A Papa Roach után 30 perces szünet jött, aminek a felét ki is tette a nagyon alapos mikrofonpróba, de a Papa Roach-os tömegnek is kellett ennyi, hogy frissítőhöz jussanak, és a hiphopot nem kedvelők felszívódjanak. Meglepő is volt, hogy tíz perccel a Cypress Hill előtt még mindig bőven volt hely a hangosító torony előtti műanyag mezőn.
A 2018 óta a Cypress Hill-lel dolgozó Mix Master Mike percre pontosan a kiírt kezdéskor megjelent a színpadon, odament az asztalához, és eszeveszett lemeztekerésbe és potméter-baszkurálásba kezdett. A bemelegítő szettje
legalább negyedórás volt, és az embernek sokszor az arcbőrét is leszedte a hangerő.
A hosszúra nyújtott bemelegítés egyik oka az lehet, hogy a mariuhána legalizálásáért folyamatosan kardoskodó együttes nagyon jól tudja, hogy bőven akadnak a rajongóik között támogatóik. Nekik a lemezjátszós varázslás alatt volt idejük előkészülni mindennel. Mire Sen Dog megérkezett a színpadra, a levegő nagyjából elfogyott a placcon, össze is zárt a tömeg a füstben. Majd Eric Bobo is a odaállt a dobokhoz, és megjött B-Real, akit egy cseppet sem zavart a kánikula abban, hogy hosszú fekete gatyában és bezipzárazott, fekete mackófelsőben énekeljen.
Állítólag B-Real évek óta mondogatta Mix Master Mike-nak, hogy beszélgessenek már egyet, de jó ideig nem jött össze. Aztán 2018 elején megvolt a beszélgetés, B-Real előállt az ajánlatával, ami lényegében egy kérés volt: azt szerette volna, ha Mix Master Mike körülbelül ugyanazt megcsinálja a koncertjeiken, amikkel a Beastie Boyst segítette 14 éven át. Egy ilyen DJ-vel pedig nem nagyon lehet mellé lőni. Egyrészt mert már hangszeres zenének számít, amit művel az asztalnál, másrészt pedig nagyon jó showman. A színpad egyik kamerása szinte csak őt vette, mert érezte, hogy jó fejeket kaphat el.
A dobos, Eric Bobo először 1994-ben lépett fel a Cypress Hill-lel, korábban pedig ő is dobolt a Beastie Boysnak. Az ő szereplése nem volt kifejezetten látványos a VOLT-on,
szokás szerint állva püfölte a dobokat és a kongákat.
A koncert kétharmadánál pedig beiktattak egy instrumentális szekciót, ahol Mix Master Mike-kal szórakoztak egy durvábbat. Addig a két MC, Sen Dog és B-Real fújhattak egyet, bár nem úgy nézett ki, hogy nagyon szükségük volna rá. Egyrészt B-Real úgy nyomta végig bebugyolálva a koncertet, mint egy 20 éves bokszoló, aki mérlegelésre készül, másrészt ugyanúgy néz ki már vagy 20 éve. Sen Dogon is csak egyszer látszott némi fáradtság, mikor Mix Master Mike pultjához támaszkodott, és mosolyogva nézte a haverját, aztán egy perc múlva már a színpad csúcsán nyomott egy idétlen táncot. Ez már a koncert vége felé volt, amit valószínűleg a legtöbben vártunk, és nem a meleg és a levegőhiány miatt, hanem azért, mert ide sűrítették be a legismertebb számaikat. Lement a How I Could Just Kill a Man, az Insane in the Brain, az I Ain't Goin' Out Like That, a Superstar és ráadásként a House of Pain Jump Around-ja. Everlasték slágere előtt B-Real leguggoltatta a tömeget a földre, és mert – ahogy mondta is, –
ez csak akkor működik jól, ha mindenki csinálja,
csinálták is egy-két kivétellel. B-Real egyébként a koncert második felében, pont jókor, a törvényszerű lankadás környékén szólt legtöbbet a közönséghez. Kicsit hergelte egymás ellen a hangosításhoz vezető folyosó által elválasztott tömeg két csoportját. Tetszett is nekik. Ahogy az a 4-fős csapat is, akik magukra szerelt, 3-4 méter magas lampionemberekkel mentek át a tömegen. A bábok végtagjait botokkal mozgatták alulról, a bábtesteket tartó rudak pedig a mozgatók hátából álltak ki. Leginkább aranyos volt a kis műsor, a bábosokat 6 önkéntes és 4 biztonsági őr kísérte. Az elején valaki egy repohár odavágásával díjazta szegények mutatványát, de a legtöbbeknek tetszett. Üdítő telefontartalom lehetett az értelmetlen koncertszelfik után.
Kendrick Lamar tavalyi, szigetes koncertjéhez képest a több mint 30 éves Cypress Hill úgy tette oda magát Sopronban, mintha tavaly kezdték volna. A majd 50 éves B-Real és az 53 éves Sen Dog – a 49 éves Mix Master Mike-kal és az 50 éves Eric Robóval – láthatóan azt csinálták, amit szeretnek. Üvültöttek a mikrofonokba, doboltak, lemezeztek, és közben nagyon jól érezték magukat, és némi figyelmet azért arra is fordítottak, hogy az előttük álló, tízezernél is több ember is így tehessen.