Erre mindenkinek emlékeznie kell

Hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy ő is felléphet a rendszerváltoztatás 30. évfordulóját ünneplő, ma esti Szabadságkoncerten, a Hősök terén. A 40-50 éve aktív előadók mellett ő a legfiatalabb fellépő, és noha a rendszerváltásról nem nagyon lehetnek saját emlékei, mégis feladatának érzi, hogy minél többen emlékezzenek. Vastag Csaba mesélt a társadalmi felelősségvállalásról, a Nagy Feróhoz fűződő barátságáról és másolt kazettákról is. Interjú. 

Mi jutott eszébe, mikor felkérték, hogy lépjen fel a koncerten?

Egyrészt az, hogy ez biztos egy nagy esemény lesz, másrészt pedig az, hogy ez egy nagyon megtisztelő felkérés, aminek természetesen eleget teszünk a zenekarommal. Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy mire is emlékszem én a rendszerváltásból. Akkoriban voltam 6-7 éves, így nincs túl sok személyes emlékem róla, viszont nyilván én is tanultam az iskolában erről. És

utólag nyilván én is megértettem, mi történt akkor.

A felkérés után még arra is gondoltam, hogy mit tesznek hozzá az ilyen képekhez az iskolai tanulmányaink, a szüleink, és ha vannak, akkor a személyes megtapasztalásaink. Vagy mit tesz hozzá az elmúlt 30 év és a történelemoktatás.

Vastag Csaba a Szabadságkoncertet beharangozó sajtótájékoztatón Forrás: Csudai Sándor - Origo

És mit gondol, miért lehet fontos egy ilyen koncert?

Leginkább azért, mert a történelem egy állandóan változó dolog, és olyan történetek összessége, amiket leginkább csak azok tudnak megérteni, akik ott is voltak az egyes eseményeknél. Mivel mi nem voltunk ott például Nándorfehérvárnál, az elmondások alapján tudhatunk meg róla bármit is. Tehát azért fontosak az ilyen alkalmak és megemlékezések, hogy ne felejtsük el azt, hogy mi volt. És hogy el lehessen mesélni azoknak, akik nem voltak ott a rendszerváltoztatásnál, hogy milyen nagy dolog volt az. Ha a saját életünkre gondolunk, mindig az aktuális feladataink megoldása a legsürgetőbb. Ezek néha abban merülnek ki, hogy nincs otthon mosószer, kenyér vagy tej, és már ettől képesek vagyunk idegesek lenni. Ezért is fontos, hogy az ilyen alkalmakkor az embernek van lehetősége átérezni azokat a dolgokat, amelyekről csak az iskolában hallott, és valamilyen lexikális tudást sajátított el róluk. És

az átérzéshez nagyon jó eszköz az a fajta formátum, ami a Hősök terén készül június 16-án.

A rendszerváltoztatás mindenkit érint, és talán nem is csak a térségben, hanem egész Európában. Akár azt is mondanám, hogy globálisan nagyon fontos esemény volt ez, amire nem baj, ha mindenki visszaemlékszik. Sőt, jó. Sőt, kell.

A felkérés óta hogyan próbált hangolódni? Megkérdezte a szüleit, meséltette-e az idősebbeket a 30 éve történtekről?

Az első pillanatban felhívtam anyukámékat, hogy mire emlékezhetek én a rendszerváltoztatásból. És kértem, hogy meséljenek a '80-as évek végéről. És jöttek a „tudod, akkor csináltuk a...” kezdetű mondatok, végül pedig elmondták a saját tapasztalataikat is. Nekem meg beugrottak a szomszédban lakó nagyobb gyerekek, akik azért már értették, hogy mi történik.

A fellépők között ön a legfiatalabb... Jár ez valamilyen plusz feladattal, felelősséggel?

Ez valóban nagyon megtisztelő, hogy egy színpadon állhatunk majd ezekkel a történelmi zenészekkel, és részt vehetünk ezen az eseményen. Annyi felelősségem és feladatom biztosan van, amennyi egyébként a korosztályomnak: mivel nem voltunk ott, meg kell próbálnunk megérteni ezeket a dolgokat, hogy esetleg mi is átadhassunk belőle valamit.

Mi most éppen a színpadon fogjuk megpróbálni az átadást.

Egyébként a megértésben sokat segíthetnek olyan dolgok is, mint a nemrégiben leadott, Csernobilról szóló filmsorozat. Egy ilyen alkotás olyan betekintést tud adni a fiataloknak, hogy biztosan ne akarjanak abban a korszakban élni. A sorozatot én is tátott szájjal néztem végig, mert nem gondoltam volna, hogy ilyeneket meg lehetett csinálni.

A Szabadságkoncert fellépőinek nagy része is ott volt a sajtótájékoztatón: Boros Csaba (Republic), Révész Sándor (Piramis évek), Vastag Csaba, Varga Miklós, Vincze Lilla, Vikidál Gyula, Homonyik Sándor, Keresztes Ildikó, Márton András (KFT), Nagy Feró, Patkó Béla (Emelet) és Bolyki György, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetője Forrás: Csudai Sándor - Origo

A régi rendszerben aktív zenekarok, előadók közül volt olyan, amelyik hatással volt a zenéjére?

Amellett, hogy magyar előadókat is nagyon szerettem, a 70-es, 80-as évek zenéiből többnyire külföldieket hallgattam. De talán a már tízéves barátságunk miatt sem gond, ha kiemelem Nagy Ferót a magyarok közül. Szerintem Ferenc egy állat volt mindig is. Persze jó értelemben. És én azt látom, hogy az elmúlt 10 évben semmit sem változott, de valószínűleg az elmúlt 30 vagy akár 50 év alatt sem. Lelkületében biztos, hogy nem változott, és testileg is maximum kettő évet öregedett. Ő egy nagyon jó előadó, és nem is lehet véletlen, hogy ő lesz a házigazdája a koncertnek.

Talán valamiféle elégtételnek is mondhatnánk...

Igen, én is ismerem a sztorijaikat arról, hogy mennyire el voltak nyomva. És szinte félelmetes belegondolni abba, hogy akkoriban nem úgy volt, hogy írtál egy dalt, feltetted a YouTube-ra, és ha tetszett valakinek, akkor like-olta. Pedig ma már teljesen természetes, hogy bárkinek a dala eljuthat a közönséghez.

Bárki lehet híres, és mindenki azt csinál, amit akar.

Ehhez képest mégis sokszor elégedetlenkedünk néhány kötöttségen. Régen eldöntötték, hogy Nagy Feró nincs, és ő csak azért tudott fennmaradni ilyen sokáig, mert jó, és az idő őt igazolta.

Miket fognak előadni?

Nyilván sajátokat. Olyanokat, amelyek jó üzenettel rendelkeznek ebbe az irányba. Alapvetően ez a forradalmiság és változtatásra való törekvés nem idegen a zenekaromtól. Sok dalunk született ebben a témában. Körülbelül 5 éve volt egy beszélgetésünk, amikor arról volt szó, hogy a világ tele van már szerelmes dalokkal, hogy miért hagytál el, gyere vissza, miért nem szeretsz... Ezek már unalmasak, és mi akkor azt mondtuk, hogy ha a világ zenei irodalmának a 90 százaléka erről szól, akkor mi

megpróbálunk elmenni a társadalmi témák és felelősségvállalás irányába.

Akkor mondtuk is viccesen, hogy „jó, azért nem fogunk dalt írni a globális felmelegedésről”, de végül majdnem írtunk egy olyat is. Egyszóval ügyelünk arra, hogy ne legyünk közhelyesek, hanem azokról a dolgokról beszéljünk a dalainkban, amik minket is érkelnek, és úgy véljük, hogy esetleg másokat is érdekelhetnek. A sajátok mellett pedig készülök egy külföldi dallal is. A Scorpions Wind of Change című számát adjuk elő. És mivel azt hiszem, hogy az ilyen bűnök 30 év alatt azért elévülnek, most már elmondhatom, hogy nekem másolt kazettán volt meg az a Scorpions-album. [nevet] A viccet félretéve, ez a dal akkoriban megrengette a világot, és a rendszerváltoztatás ikonikus dalává vált a térségben. A Scorpions egy német együttes, tehát nagyon jól tudták, hogy miről énekelnek. Szerintem ennél jobb külföldi lenyomata nem nagyon van az egész rendszerváltoztatásnak.