Benkő Gyula békebeli eleganciája a Kádár-korban

Halála után a legtöbb megemlékező civilben is kifinomult stílusát emelte ki. Egyikük úgy fogalmazott: „Egy darab békebeli elegancia távozott vele." Benkő Gyula eleganciája elsősorban a tiszta értékeket ösztönösen felismerő, s azokhoz ösztönösen ragaszkodó szellemiségéből fakadt. A Vígszínház művészét még Jób Dániel szerződtette a társulathoz, amelyben természetesen nemcsak elegáns alakokat formált meg, de még azokat is elegánsan jelenítette meg, mert megértette motivációikat, és a róluk alkotott véleményét is „beleépítette" a karakterükbe. Néhány évvel a második világháború lezárása után tagja lett a Vígszínházat vezető igazgatói hármasnak, de a politika még a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként is távol állt a habitusától. Major Tamás vezetése idején átszerződhetett volna a Nemzeti Színházba, de mindig azt vallotta, hogy az élete összeforrt a Vígszínházzal. Egy alkalommal úgy fogalmazott: "Lehet, hogy a Vígben nem alkottam akkorákat, mint a Nemzetiben tehettem volna, de annak a stílusa nem tetszett nekem. A közönség körében, a pályatársak körében megbecsültnek éreztem magam: használható, jó színésznek tartottak." A Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló Művész generációjának egyik legnagyobb színésze volt.

A vitéz kisfiú
Ifjabb Benkő Gyula 1918. augusztus 22-én születik.

Hatéves, amikor vitézzé avatják a Margitszigeten, Horthy Miklós kormányzó érinti kardjával a kisfiú vállát.

Tragédia van a háttérben, apja örököseként kapja a címet. Id. Benkő Gyula az első világháború idején a Monarchia adriai katonai bázisán, Polában (ma Pula, Horvátország) katonáskodott. Előbb tengeralattjárón szolgált, majd felderítő- és berepülőpilóta lett. A frontszolgálat után Budapestre vezényelték oktatónak. Leszállás közben szenvedett halálos balesetet fia, ifjabb Benkő Gyula születése előtt alig egy hónappal.
A kisfiút hárman nevelik: édesanyja Patócs Flóra, édesanyja húga, Patócs Juliska, anyai nagyanyja. Az anyai ág szegény, vidéki családból származik. Idősebb Benkő Gyula halála után egyetlen támaszukat vesztik el. A nagymama mosni jár, a két nővér lágymányosi dobozgyárban vállal munkát. A család a Józsefvárosban él, kétemeletes bérházban a Práter és a Szigetvár utca sarkán. Szomszédjaik náluk jobb módú kereskedők, iparosok.
A Benkő rokonság ugyancsak tehetősebb. Az elhunyt pilóta húgának, Verának ugyan gondja van a félárva unokaöccsére, de a Benkő nagyszülők lenézik fiúk özvegyét, kisfiát sem ajnározzák.

Magasabb polcra helyezik magukat, de rosszul mérik fel a helyzetet.

Amikor Vera kijárja bátyjának a vitézi címet – melyet örököse, egyszülött fia kap meg-, trafikjogot is adnak a cím mellé. A trafikot Benkő nagymama vezeti. Gyakran bejárnak hozzá a szomszédos Spolarics és Baross kávéház turfrajongó pincérei.

Általuk kedveli meg Benkő nagymama is a lósportot.

Előbb a bevételből fogad a futamokra, majd tetemes adóságai miatt lesz kénytelen eladni a trafikot.

Benkő Gyula Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Ki-ki a maga módján
Benkő Gyula édesanyja, Juliska nagynénje, és anyai nagyanyja mindent megtesz, hogy a kisfiú ne tapasztalja meg a nélkülözés legkomorabb szintjeit. A gyermekkel gyengédek, életrendjüket azonban szigorúan óvják. Amikor a nővéreknek munkát adó dobozgyár özvegy vezetője udvarolni kezd a csinos Juliskának, kosarat kap. De Juliska eszesen szigorú. Valamiképpen mégiscsak az üzemvezető lesz Gyula keresztapja, akivel gyakran kirándulnak kettesben a Budai hegyekbe.

Más is dédelgeti, ki-ki a maga módján.

Édesanyja távoli rokonával, Károly bácsival vasárnaponként a Tabán és Józsefváros kocsmáit járják. Károly bácsi fröccsözik, Gyula málnaszörpöt szürcsöl.
A házuk első emeletén lakó gyermektelen házaspár gyakran behívja magukhoz a kis vitézt. Náluk kedveli meg a cukrozott babfőzeléket, káposztástésztát.
Nagyanyjával sokat jár a Teleki téri piacra, ahol az árusok, piacjárók kedvence a kisfiú. Még aprócska, de már segítségét ajánlja a kofapultoknál, vagy ugrik, s cipeli az ismerősök szatyrait.
Benkő Gyula idősebb korában így idézte fel gyermekkorának szereplőit:

A környezetemben azt láttam, hogy mindenki nagyon el volt foglalva a napi gondokkal. (...) Nem hangoskodtak, nem panaszkodtak, tették a dolgukat. Volt ezekben az emberekben valami szemérmesség és méltóság, ahogyan a terhüket cipelték. Volt egyfajta összetartozás-érzés is közöttük: kölcsönösen kisegítették egymást, és nem fordult elő, hogy valaki adósa maradt volna a másiknak. A filléreket éppúgy megadták, mint a zsírt, a kenyeret vagy a hagymát. Ha elmentem szomszédolni, mindig számíthattam egy zsíros kenyérre, s ha hozzánk jött a barátom, őt is megkínáltuk valamivel. A kopott berendezésű, félhomályos lakásokban rend és tisztaság volt, ez is hozzátartozott ahhoz a bizonyos méltósághoz. (...) Akármilyen sivár is volt ez az élet, gyermekként sok szeretetet, emberséget kaptam tőle, s ez mély nyomokat hagyott bennem.

Közbevetés: két vakáció

Benkő nagymama egyszer megkérdezi Gyulát:

Mi leszel, ha nagy leszel?

Gyula azt feleli:

Konflis kocsis.

Nagyanyját egyfelől felháborítja a terv. Másfelől igazolva látja: jól ítéli meg fia feleségének színvonalát. Vera lányának fia, Gyula unokaöccse bezzeg miniszterelnöknek készül.

Benkő nagymama semmit sem tud az életről.

Gyula unokája ötéves korától tizennégy éves koráig Kisbaracson tölti nyarait egy anyai rokonnál. A gazdagyerekek hamar befogadják, velük alszik az istállóban, hajnalban együtt mennek a földekre kapálni, palántázni. Máskor Barica bácsival, a falu kocsmárosával barangol erdőben, mezőkön, mert Barica bácsi szeret a természetben lenni, sokat mesél flóráról, faunáról. Gyula hallgatja, s amit hall azt nem felejti.

Otthonos lesz számára is a pagony, a tisztás, ismerősök a lakói.

Benkő Gyulát majd már középiskolás évei végén fogja meghívni Vera nénikéje és második férje, Feszl József egy nyáron a Feszl vezette lillafüredi Palotaszállóba. Feszl József Svájcban tanulta a vendéglősséget, a sokcsillagos etikettet. Másféle vakáció, mint a kisbaracsi.
Amikor Gyula rövidnadrágban, szandálosan megérkezik – Feszl József először is szmokingot, nyári vászonöltönyt, teniszfelszerelést vesz a tinédzsernek. Majd eligazítja a társasági etikett ügyeiben. Feszlék pár nap múlva azt látják:

Gyula angolos eleganciával mozog a szálloda úri közönsége között, a kortárs ifjak keresik barátságát, a leányok alig leplezik rajongásukat.

Gyula esténként beugrik a bárba, megismerkedik Kalmár Tibor szalonzenekarának tagjaival. Éjszakánként Miskolcon mulat társaival, délelőtt a strandon áztatják ki magukat. Ebben a közegben is otthonos.
A nyolcadik kerületbe hazatérve Gyula édesanyja mégis ugyanazt a tisztességtudó fiút kapja majd vissza, aki elment.

Gyula jellemén nem változtat a lillafüredi tapasztalat, de tágítja a világlátását.

A főúri vakáció után, a nyár maradékában keresztapja dobozüzemében fog dolgozni. Megesik, hogy egy stráfkocsi dobozt húz át a városon, amikor szembejön vele két lillafüredi hölgyismerőse.
Tréningruhában trógerol, gyorsan elfordítja a fejét, nem köszön a lányoknak. Világlátása tágul, de a jövőbe nem lát. Nem tudja még akkor, milyen pályát fut majd be művészként, miközben miniszterelnökségről ábrándozó unokatestvére sofőrként keresi a kenyerét.

Benkő Gyula édesapja és édesanyja esküvői képe Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Újságírónak készül, felveszik a Színiakadémiára

Benkő Gyula az elemi után a humánus légkörű Széchenyi Reálgimnáziumba kerül. Práter utcai világa nem jelent hendikepet. Hetedikes korában önképzőköri elnök. Irodalom dolgozatai egyetemi szintű esszék. A tárgyat Várady Béla tanítja, az Akadémia levelező tagja.

Vitéz Benkő Gyula a Gaudeámusz című diákújság állandó szerzője, szavalóversenyeket nyer, tagja a színjátszó körnek.

Egyes produkciókban hegedül is. A középiskolával párhuzamosan végzi a Baross utcai zeneiskola vonatkozó kurzusát. Ott tandíj helyett tanára reklámprospektusait terjeszti.

Már nem konflis kocsisnak, hanem újságírónak készül.

Elküldi egy novelláját a Pesti Hírlap pályázatára. Behívják a szerkesztőségben megrendezett döntőre. A helyszínen elkészítendő írásmű kötelező témája: Trianon.
Benkő Gyula cikkében elsőként is leszögezi: a trianoni döntés mélységesen igazságtalan. Majd kitér a Monarchia elhibázott lépéseire is. A Pesti Hírlap döntőt felügyelő újságírója a fiú válla felett beleolvas a készülő cikkbe. Megkocogtatja a hátát, s megsúgja: jobb, ha kihagyja a Monarchia hibát taglaló bekezdést.

Benkő Gyula összetépi a cikkét, feldúlva távozik. Úgy dönt: nem lesz újságíró.

Akkoriban érkezik új tanár a Széchenyibe Kolozsvárról. A történelem és latin szakos Kovács Kálmán színházrajongó, főként a Nemzeti előadásait látogatja, ám eljár az önképzőköri előadásokra is. Látja, amit lát: Benkő diákot is rendszeresen invitálja az előadásokra. Olykor a tanórákról kikérve a főpróbákra is elviszi. A diákra erős hatással vannak a Nemzeti Színház színészei: Ódry Árpád, Bajor Gizi, Somlay Artúr, Sugár Károly és a többiek.

Benkő Gyula a teátrum óriásait figyelve gondolja át a színpadi létezés értelmét.

Ott fogalmazódik meg bene, ami az önképzőköri produkciók során még nem állt össze ilyen tisztán: a színházi előadással közel lehet jutni az emberek lelkéhez, gondolkodásra sarkallhatja őket. Az előadástól megérintve még az életükön is igazíthatnak.

Benkő Gyula eldönti: színész lesz.

Kovács tanár úr kieszközöl egy meghallgatást Tarján Györgynél, aki a Nemzeti Színház színésze, rendezője, valamint Ódry Árpád tanársegédje a Színiakadémián. Tarján György a Nemzeti Színház nézőtéri társalgójának szegletében hallgat végig három verset Benkő Gyula előadásában. Majd kijelenti:

Szólni fogok Ódry Árpádnak. Magát fel fogják venni!

Úgy is lesz. Ám az intézmény titkárságán kiderül: kétszáz pengőt kell fizetni a féléves tandíjra. Benkő Gyula elvörösödve vallja be: nincs annyi pénze. Ódry Árpád nyár végéig meghitelezi a pénzt.
Benkő Gyula a nyári hónapokat egy fűszerüzlet mindeneseként dolgozza végig. A kétszáz pengő úgysem jön össze, de édesanyja – aki csak a felvételi után értesül fia pályaválasztásáról – kiegészíti az összeget. Azért megkérdezi:

Nem lenne-e jobb egy nyugdíjas állás?

Benkő Gyula mosolyogva öleli meg az édesanyját.
Visszafizeti a pénzt Ódry Árpádnak, és 1936 szeptemberében megkezdi színiakadémiai tanulmányait.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!