Benkő Gyula békebeli eleganciája a Kádár-korban

Halála után a legtöbb megemlékező civilben is kifinomult stílusát emelte ki. Egyikük úgy fogalmazott: „Egy darab békebeli elegancia távozott vele." Benkő Gyula eleganciája elsősorban a tiszta értékeket ösztönösen felismerő, s azokhoz ösztönösen ragaszkodó szellemiségéből fakadt. A Vígszínház művészét még Jób Dániel szerződtette a társulathoz, amelyben természetesen nemcsak elegáns alakokat formált meg, de még azokat is elegánsan jelenítette meg, mert megértette motivációikat, és a róluk alkotott véleményét is „beleépítette" a karakterükbe. Néhány évvel a második világháború lezárása után tagja lett a Vígszínházat vezető igazgatói hármasnak, de a politika még a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként is távol állt a habitusától. Major Tamás vezetése idején átszerződhetett volna a Nemzeti Színházba, de mindig azt vallotta, hogy az élete összeforrt a Vígszínházzal. Egy alkalommal úgy fogalmazott: "Lehet, hogy a Vígben nem alkottam akkorákat, mint a Nemzetiben tehettem volna, de annak a stílusa nem tetszett nekem. A közönség körében, a pályatársak körében megbecsültnek éreztem magam: használható, jó színésznek tartottak." A Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló Művész generációjának egyik legnagyobb színésze volt.

Két osztályfőnök
Benkő Gyulának Ódry Árpád lesz az osztályfőnöke. A színész később így festi le:

A személye iránt megnyilvánult tisztelet jóval több volt annál, mint ami egy igazgatónak kijárt. Elsősorban a nagyformátumú színészt láttuk benne, III. Richard, Faust, Solness és Tanner John felejthetetlen színpadi megszemélyesítőjét. Ismertük a "legendáját", hogy milyen vasakarattal győzte le beszédhibáját, s lett a legszebben artikuláló magyar színész. Tudtuk róla azt is, hogy Hevesi Sándor híveként voltaképpen "sziget" volt a Nemzeti patetikus-szavaló játékmodort művelő társulatában: modern színész, akit fölemésztett a szakma iránti igényesség, az önművelés szüntelen kényszere. Ez a megszállottság nem indulatos kitörésekben, hanem egyfajta halk tónusú szigorúságban, önpusztító fáradhatatlanságban nyilvánult meg nála.

Ódry Árpád 1937 áprilisában hal meg szívrohamban.

Kiss Ferenc veszi át az osztályát. Benkő Gyula róla majd így emlékezik:

Merőben más típus volt, mint Ódry: szenvedélyesebb, harsányabb egyéniség. Színészként is inkább a tradicionális iskolát képviselete: nagy hangerő, széles gesztusok, sokszor pózoló drámázás. Mindezzel együtt a közönség szerette.

Kiss Ferenc érdeme: nem próbálja leszoktatni tanítványait arról, amit még Ódry Árpád plántált beléjük.

A Színiakadémia

Benkő Gyula osztályának Kiss Ferenc mellett a Vígszínház két erőssége, a bravúros társalgási színész, Góth Sándor és a precizitásáról híres Hegedűs Tibor tanítja a színészmesterséget. A beszédórákat Nagy Adorján tartja, a Nemzeti Színház színész-rendezője, aki élethivatásának tekinti a színészpedagógiát. Galamb Sándor dramaturg, kritikus, színigazgató, színházrendező, irodalomtörténész, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagja tanítja nagy átéléssel a művelődéstörténetet és az esztétikát.

Benkő Gyula másodévesen már játszik Góth Sándor végzős osztályának vizsgaelőadásaiban, valamint statisztál a Nemzeti Színházban.

A színrelépésért egy pengő jár, ehhez jön öltözésenként húsz fillér, a maszkért negyven fillér, táncpénz, egyebek. Az Ember tragédiájában esténként nyolc-tíz pengő is összejön. Benkő Gyulának kész vagyon.
A Nemzetiben kapja első színészi feladatát Oertner Beethoven című darabjában. Inast alakít. Eleinte remeg kezében a pezsgős poharakkal megrakott tálca, ami a nézőket mulattatja, a címszerepet alakító Kiss Ferencet viszont bőszíti.

Az akadémista Benkő Gyula idővel lehiggad, illetve megszokja a lámpalázat.

Vizsgaelőadásokon jól teljesít, például Csokonai Karnyónéjának féleszű Samu fiacskájaként. Nagyobb kihívás, amikor a Góth Sándor rendezte Pailleron darabban, Az egérben bízzák rá egy nagyvilági, ötvenes földbirtokos szerepét. Benkő Gyula nehezen talál rá a figura által megkívánt könnyed, fesztelen színpadi jelenlétre. Ám amikor Góth Sándor az egyik próbán felhúzat vele egy glaszékesztyűt, s kezébe ad egy lovaglópálcát:

az ifjú Benkő Gyulában élni kezd az idősödő charmeur.

Benkő Gyula Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Színre lép a Vígszínházban

Még akadémistaként kap lehetőséget a Vígszínházban is.
Amikor a teátrum ismert színésze, Peti Sándor megbetegszik, Góth és Hegedüs Benkő Gyulát választják beugrónak egy link újságíró szerepére. Az akadémista aggódva várja a beugrópróbát. Tart a nagynevű kollégák türelmetlenségétől, az esti előadásra készülődő műszak hangoskodásától.

Félelmei fő oka: a Nemzeti Színházban szerzett tapasztalatok.

A Vígszínházban azonban heteken át játszanak folyamatosan - en suite - egy-egy előadást, nem kell a műszaknak estéről estére átdíszleteznie, mint ahogy a nagy repertoárral futó Nemzetiben történik.
Benkő Gyulát már a beugrópróbát levezénylő segédrendező, Munkácsi Irén is barátságosan fogadja, ahogy a súgó, ügyelő is figyelmes, segítőkész. Velük gyakorol fél órát, majd a rendező, Tarnay Ernő is csatlakozik hozzájuk, ahogy a színészek is: Tolnay Klári, Páger Antal, Kőműves Sándor, Berczy Géza. Barátságosak, segítőkészek.

Benkő Gyula úgy érzi: megtalálta a neki való színházi műhelyt.

Góthék elégedettek a beugrásával. Benkő Gyula újabb szerepet kap a Vígben. Muráti Lili, Ajtay Andor és Greguss Zoltán mellett játszik orvostanhallgatót Patricia Hare Orvoskisasszony című darabjában.
Ajtay Andorral hosszú jelenete van. Benkő Gyula estéről estére újabb rögtönzésekkel lepi meg. Ajtay néhány előadás után félrevonja, elmagyarázza: a színészet lényege a rögzítés, egy-egy jól eltalált gesztus, hangsúly felidézése. Hozzáteszi: Benkő Gyula is tapasztalja majd, mennyire zavaró a partner folytonos kísérletezése. Ajtay Andor atyaian beszél Benkő Gyulával, aki úgy érzi:

ennél a társulatnál a feddés is simogatásként hat.

A Vígszínház tagja lesz

1939 májusában Jób Dániel, az amúgy finom légkőrű intézmény rigorózus első embere a színészeivel, az Orvoskisasszony előadása után félrevonja Benkő Gyulát, és szerződést ajánl számára társulatában.

Benkő Gyula két hónapig lebeg a föld felett. Diplomázva koppanva landol.

A Vígszínház igazgatóságán Roboz Imre gazdasági vezető, a Vígszínház második embere arról tájékoztatja: egyelőre nem kapták meg a várostól a további működésükre vonatkozó engedélyt. Addig senkit sem szerződtethetnek.
A leforrázott Bekő Gyula ennek ellenére nemet mond a Nemzeti Színház és a debreceni Csokonai Színház ajánlatára is. Döntését hallva minapi osztályfőnöke, Kiss Ferenc nyugtázza:

Fiam, maga hülye.

Benkő Gyula a körúton ténfereg a nyári kánikulában, amikor összefut Berczy Gázával, aki ugyancsak játszott az Orvoskisasszonyban. Felajánlja Benkő Gyulának: álljon be egy lebetegedett színész helyére a Royal Színházban készülő Mégis szép az élet című operettbe.
Benkő Gyula rábólint. Már alig van pénze. A Turay Ida főszereplésével színre kerülő operettben öt pengő jár az általa formált fotóriporter szerepéért. Másfelől ott jár a fejében: a Vígszínház közel esik a Royalhoz. Jób Dániel akár át is sétálhat megtekinteni a játékát, ha színháza időközben megkapná a működési engedélyt.
A Royalt igazgató Kertész Dezsőnek tetszik, amit Benkő Gyula a színpadon mutat, újabb nyári lehetőséget kap tőle az Iglói diákok című zenés játékban. Valamint ajánlatot: ne szerepre szerződjön, csatlakozzon a társulathoz. Benkő Gyula azt feleli: nem teheti, mert a Vígszínház ajánlatára vár. Kertész irónia nélkül feleli:

Azt megértem.

A nyárvégi előadáson híre megy: Jób Dániel ott van a nézőtéren, „leereszkedett" a Royal szintjére.
Másnap délelőtt a Vígszínház altisztjét küldik Benkő Gyuláért. Előbb Roboz irodájába kísérik, ahol a gazdasági vezető mosolyogva kérdezi:

Havi százhúsz pengővel tudom szerződtetni. Megfelel?

Benkő Gyula csak bólintani tud. Roboz átküldi Jóbhoz. A Víg első embere iróniával említi:

Ha színész akar lenni náluk, akkor számolnia kell a ténnyel, hogy a Víg nem a Royal.

Benkő Gyula azt feleli:

Tudom.

Ismét lebeg.

Jób olykor gúnyos, de inspiratív

A szeptemberi évadkezdéssel egy időben megkezdődik a második világháború.

Jób Dániel és Roboz Imre nem sokkal az első zsidótörvény bevezetése előtt, már 1938-ban félreálltak az igazgatói és a gazdasági igazgatói pozíciókból.

A Vígszínház hivatalos direktora Harsányi Zsolt, aki előbb Bókay Jánost helyezi maga mellé társigazgatónak, majd Hegedűs Tibort művészeti vezetőnek, Gerster Istvánt pedig gazdasági igazgatónak.

Miközben minden említett továbbra is Jób Dániel és Roboz Imre instrukciói szerint teszi a dolgát.

Ami számukra evidencia, az a Színész Kamara és a szélsőjobboldali sajtó számára skandalum. Azonban Harsányi Zsolt, majd 1943-as halálát követően az első pozícióba kerülő Hegedűs Tibor ügyesen térnek ki a támadások elől.
Jób Dániel a háborús években óvatos a repertoárt illetően. Ügyel rá, hogy a mind feszültebb politikai viszonyok között a teátrum egyfajta nyugtatóként hasson a színházi kísérletekre békésebb korokban sem feltétlenül nyitott közönségére – amely közönséget mindamellett polgári igényesség jellemez. Bátorsága annyiban merül ki, hogy erősen favorizálja az angol és az amerikai szerzőket. A hazai írók közül – melyek esetében a háború előtt merészebben engedett teret ígéretes, új alkotóknak –elsősorban Molnár Ferenc, illetve Molnár epigonjainak darabjait játszatja.

Olyan műveket nem enged színpadra, amelyek reflektívebbek a közélet történései kapcsán.

Jób Dániel Vígszínháza ugyanakkor a háború alatt is megmarad színészcentrikus színháznak. Jób olykor gunyoros instrukciói sosem parancsok.

Benkő Gyula és Mezey Mária a Vígszínház Nők harca című előadásában (1942) Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Arra serkentik a színészt: gondolkozzék, s amit gondol, azt mutassa meg.

Jób tudja, hogy az inspirált, kedvvel alkotó színészt – főként, ha igazi tehetség – olyan aura veszi körül, amely önmagában is vonzza a publikumot.
Benkő Gyulát pályakezdése idején a legnagyobb tehetségek sora veszi körül: Muráti Lili, Mezey Mária, Tolnay Klári, Bulla Elma, Ladomerszky Margit, Kiss Manyi, Somlay Artúr, Ajtay Andor, Páger Antal, Mihályi Ernő, Greguss Zoltán, Kőműves Sándor, Perényi László.

A legnagyobb színészi feladatokra is megkérik, gázsija ötszáz pengő lesz

Benkő Gyula első szerepe a Miguel nevű gazdag spanyol fiú Noel Coward A márkiné című vígjátékában. A szerephez bajuszt növeszt, amelynek láttán Jób Dániel azt mondja:

Azt a koszt vakarja le az orra alól!

Másnap Jób azt kérdi:

Te, kis Benkő, nem lenne jó neked egy kis bajusz?

Benkő Gyula bajuszt ragaszt, a próba végén rákérdez Jóbnál: mi értelme volt a dolognak?
Jób elmagyarázza: ha meglátja egy néző, amint bajuszban falatozik a sarki vendéglőben, majd eljön a színházba, s meglátja Benkőt a színpadon, akkor azt mondja majd: „Jé, itt a Benkő, nemrég láttam vacsorázni." Jób Dániel hangsúlyozza:

Én azt szeretném, ha azt mondaná, hogy jé, milyen jó ez a Miguel.

Benkő Gyula rábólint.

Epizódnyi szerepe kapcsán említi az Újság című lap:

A fiatalok szerelmével Tolnay Klári és Perényi László harmatozza be az előadást, valamint kis szerepében a rokonszenves vitéz Benkő Gyula.

Két kisebb feladat után főszerepet játszik Fodor János Születésnapi ajándék című darabjában. Pünkösti Andor recenziója:

A fiatal Benkő a párizsi aranyifjú szerepében máris az eljövendő naturbusch oroszlánkörmeit mutogatja.

Porzsolt Kálmán a Pesti Hírlapban:

Nagy jövőjű ereje a színpadnak vitéz Benkő Gyula, aki a párizsi ifjú alakításában ízléssel tudta megoldani, hogy a részeg jeleneteket színpadképessé tegye.

A huszonegy éves Benkő Gyula sorra kapja a naturbusch szerepeket.

Illúziókeltően alakítja a szertelen, vonzó, jóképű figurákat.

Ugyanakkor recenziók szerint egyes feladataiban – a Hat szerep keres egy szerzőt Fiúja; a Candida Marchbankse – már színészetének színgazdagsága is kiérződik.

Elősejlik a drámai erő.

A Marchbanks kapcsán írja Szegi Pál a Pesti Hírlapban:

Az ifjú költő szerepében vitéz Benkő Gyula színészi pályájának legtartalmasabb alakítását adta. Az álmodozás puha, testetlen bátorsága sugárzott belőle. Gyönge volt és hatalmas, mint a földre tévedt angyalok. Mély és tiszta lírai hangjai voltak. Ma már úgy látszik, hogy a legnagyobb színészi feladatokra is megérett.

Roboz Imre ötszáz pengőre emeli Benkő Gyula fizetését.

Benkő Gyulát még 1938-ban ajánlja be Kiss Ferenc Csathó Kálmánnak a Varjú a toronyórán című filmjéhez. 1941-ben már kilenc filmben játszik erős epizódszerepeket Karády Katalin, Jávor Pál, Páger Antal, Somlay Artúr, Muráti Lili oldalán.

A húszéves Benkő Gyula első filmszerepében, a Varjú a toronyórán című filmben Simor Erzsivel (1938) Forrás: Wikimedia Commons/European Film Gateway

Benkő Gyula a háború végéig összesen huszonöt filmben szerepel majd, amelyek meglapozzák országos népszerűségét.

Színészi fejlődéséhez az is hozzátesz, hogy a Békeffy László vezette Pódium Írók Kabaré nevű társulás 1940-től a Vígszínház kamarájában, a Pesti Színházban talál otthonra. Az antifasiszta társaságban a poentírozás olyan mesterei vesznek részt, mint Feleki Kamill, Komlós Vilmos, Boross Géza, Kővári Gyula. A Pesti Színházban egy-egy jelenetben együtt játszanak a Vígszínház színészeivel. Benkő Gyula eltanulja a rögtönzés művészetét, a fokozás technikáját, a tökéletes poentírozást. Ám 1941 őszén, a német csapatok oroszországi előrenyomulásával egy időben, a kormányzatban erőre kap a németbarát szárny. Az illetékes hatóság hamarosan jogellenesnek ítéli a Pesti Színház bérbeadását. Békeffyéknek távozniuk kell.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!