Benkő Gyula békebeli eleganciája a Kádár-korban

Halála után a legtöbb megemlékező civilben is kifinomult stílusát emelte ki. Egyikük úgy fogalmazott: „Egy darab békebeli elegancia távozott vele." Benkő Gyula eleganciája elsősorban a tiszta értékeket ösztönösen felismerő, s azokhoz ösztönösen ragaszkodó szellemiségéből fakadt. A Vígszínház művészét még Jób Dániel szerződtette a társulathoz, amelyben természetesen nemcsak elegáns alakokat formált meg, de még azokat is elegánsan jelenítette meg, mert megértette motivációikat, és a róluk alkotott véleményét is „beleépítette" a karakterükbe. Néhány évvel a második világháború lezárása után tagja lett a Vígszínházat vezető igazgatói hármasnak, de a politika még a Színházművészeti Szövetség főtitkáraként is távol állt a habitusától. Major Tamás vezetése idején átszerződhetett volna a Nemzeti Színházba, de mindig azt vallotta, hogy az élete összeforrt a Vígszínházzal. Egy alkalommal úgy fogalmazott: "Lehet, hogy a Vígben nem alkottam akkorákat, mint a Nemzetiben tehettem volna, de annak a stílusa nem tetszett nekem. A közönség körében, a pályatársak körében megbecsültnek éreztem magam: használható, jó színésznek tartottak." A Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló Művész generációjának egyik legnagyobb színésze volt.

Színház, mozi, televízió
Benkő Gyula 1963-ban mond le a Színházművészeti Szövetség főtitkári posztjáról. Abban az évadban élete egyik legnagyszerűbb alakítását nyújtja Mercutioként a Várkonyi Zoltán rendezte Romeo és Júliában. A címszerepekben Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva.

Benkő Gyula a következő években számos sikerdarab főszereplője. Már egyáltalán nem érdekli, hogy ki kinek az ellenlábasa a közéletben. 1968-ban Marton László vígszínházi diplomarendezésében Eduárdo De Filipo két egyfelvonásosban játszik, eltérő karakterű öregurakat.

A szerepnek is része van benne, hogy abban az évben megkapja a Kiváló Művész címet.

Ami a színész filmes pályafutását illeti, az 1951-es Különös házasság után szellősebb évek jöttek, majd az évtized végétől ismét többet látni a mozivásznon. Makk Károly 1959-ben ráosztja az író-dandárkomisszár szerepét a 39-es dandár című művében. Abban az évben játssza Bán Frigyes Szegény gazdagok című filmjének főszerepét, Hátszegi bárót, vagyis Fatia Negrát.

Szegény gazdagok (1959) Benkő Gyula mint Hátszegi báró Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

A hatvanas évek elején Péter fiával együtt „asszisztálnak" az abszolút főszereplő Latabár Kálmánnak Keleti Márton Fel a fejjel című alkotásában.

Fontos karakterszerepekben látható Várkonyi Zoltán monumentális filmjeiben: A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Egri csillagok. Sorra kapja a drámai és vígjátéki feladatokat Keleti Mártontól. Egyebek között olyan alkotásaiban, mint a Puskák és galambok, Tanulmány a nőkről, Harminckét nevem volt, Nem ér a nevem. Megrendítő alakítást nyújt Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című filmjében, kiemelkedő A nappali sötétség című művében is.

Benkő Gyula a Magyar Televíziónak az intézmény indulásától egyik legfoglalkoztatottabb színésze.

Szerepel az első szilveszteri kabaréban, a még élőben közvetített első televíziós játékban a Hotel Germániában; az első színes tévéfilmben is, A koppányi aga testamentumában, amelynek főszerepét az akkor harmadéves színinövendék fia, Péter játssza. Összességében több mint százötven televíziós megmutatkozás kapcsolódik a nevéhez.

Emblematikus narrátora Bokor Péter Századunk című dokumentum sorozatának, mely a két világháború között eltelt időről ad árnyaltabb képet annál, mint az a Kádár-világban megszokott. Statisztikailag, valamint a feladatok súlya alapján úgy tűnhet: Benkő Gyula pályafutása töretlen vonalú.

A valóság árnyaltabb.

MTV stúdió, Rajz János, Makláry János, Benkő Gyula és Kiss Manyi színművészek (1971) Forrás: Fortepan/Rádió és Televízió Újság

Színházról kérdezik, vadászatról beszél
1973-ban Benkő Gyula hosszas utánajárással együtt költözik családjával egy, a Fővárosi Tanács Házkezelési Igazgatósága által fenntartott lepusztult kétszintes villába a Hűvösvölgyi úton. Együtt a család: a Benkő házaspár, a már sugárbiológiai praxist folytató Bori, a férje, gyermekük, aki Benkő Gyula első unokája. Valamint a színésznek készülő Péter.

Benkő Gyulának szakmai örömökből kevesebb jut.

Lenkei Lajos 1972-es halála után Várkonyi Zoltán lesz a Vígszínház igazgató-főrendezője. Miközben a fél szakma Székely Gábor, Zsámbéki Gábor és Ruszt József vidékről indított, színházi formanyelvet megújító „felkeléséről" beszél. Várkonyi maga is rebellisnek akar látszani.
Saját forradalmát a már társulatához szerződtetett rendezőre, Marton Lászlóra, és az akkor érkező Horvai Istvánra bízza. A Marton László rendezte, 1973-as Popfesztivál című musical nem a Székely-Zsámbéki vonalat képviseli, de a maga nemében újszerű.

Egyben igazolja a direktor elképzelést: fiatalítani kell, hátrébb léptetve az idősebbeket.

(Várkonyi Zoltán a maga részéről boldogan veszi át 1975-ben a KISZ-díjat, az ugyancsak Marton László rendezte Harmincéves vagyok című musicalért.)
Benkő Gyula egyébként 1972-ben kapja meg - szellősebb évadok után - Kuligin szerepét kedvenc szerzőjének, Csehovnak a darabjában. A Horvai István rendezte Három nővért földbe döngölik a kritikusok. Főként a szerző világától idegen extravagáns rendezői megoldások miatt. Benkő Gyula egyetért a kritikákkal.

A következő négy évben négy epizódszerepet kap.

Az újságírók továbbra is gyakran kérnek interjút a színésztől. Sosem panaszkodik. Akkori megszólalásaiból azonban kitűnik:

ügyes technikával tereli a beszélgetéseket színházi témáktól a vadászat felé.

Richard Burton gratulál
1978-ban Benkő Gyula színházi pályafutása negyvenedik évébe ér.
Megkapja Molnár Ferenc Üvegcipőnek a főszerepét.
A májusi bemutató idején már tudható: augusztusban, amint betölti a hatvanat, nyugdíjba megy. Várkonyi próbálja marasztalni:

Nem hagyhatod cserben a színházat!

Benkő Gyula csak mosolyog.

A kritikák szerint az Üvegcipőben tökéletesen azonosul Sipos bútorasztalos karakterével, aki a gondokra látszólag csak vállrándítással reagál, azonban bensőleg megszenvedi az árulásokat, megalázó helyzeteket. S aki ugyanakkor mesebeli hercegnek érezheti magát egy kiscseléd áhítatos rajongásának fókuszában. Várkonyi Zoltán már a főpróba után – tőle szokatlan módon - elérzékenyülve gratulál Benkő Gyulának. Hozzáteszi: hiába megy nyugdíjba, a jövőben is számít rá. Várkonyi Zoltán a következő év áprilisában meghal.
Horvai István 1985-ig igazgatja a színházat, majd Marton László veszi át a vezetést. Benkő Gyulát egyikük sem halmozza el szerepekkel. Még úgy is akadnak hangsúlyos lehetőségei. A Darvas Iván és Gálffi László főszereplésével bemutatott Peter Shaffer darabban, az Equusban a bomlott idegrendszerű fiú apját játssza.

Az éppen Magyarországon forgató Richard Burton – aki a színmű filmváltozatában formálta meg a szerepet – melegen gratulál Benkő Gyula alakításához.

A Vígszínházban lesz siker Csehov Sirálya, amely előadás kapcsán a kritika egyöntetűen emeli ki Benkő Gyula Dorn doktorát. Az egyik recenzió szerint:

Benkő Gyula Dorn doktora végtelen közönyével, filozofálgatásával hiteles és igaz alakítás.

Benkő Gyula – ha ideje engedi - vendégfellépéseket is vállal. Jól érzi magát olyan közegben, ahol kiemelt figyelmet, szeretetet kap. Ilyen lehetőség a Koncz Gábor rendezte Andrew Bergman vígjáték, a Társasjáték New Yorkban, amelyben Tolnay Klári a partnere, s a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játsszák.
A nyolcvanas években gyakrabban forgat. Kisebb-nagyobb epizódszerepeket játszik a Redl ezredesben, a Banánhéjkeringőben, a Vörös grófnőben. Folyamatosan dolgozik tévéjátékokban is.
Palásthy György a címszerepet osztja rá a Gül Baba című Huszka-operettben - énekhangja Melis György -, Benkő Gyula pedig humorral ad mélységet a daljáték rózsakertészének.

Mindeközben a Vadász Szövetség tagjaként komoly ellenállást legyőzve elintézi, hogy egy centenáriumi kiadványba bekerüljön Nagy Magyarország térképe.

Azzal érvel: csak úgy lehet elmagyarázni az olvasóknak, hogy milyen komoly vadgazdálkodás folyt évszázadokon át a területen.

Hamuval takart tűz

Benkő Gyula 1988-ban, hetvenedik születésnapja alkalmából televíziós interjúban idézi fel Pipás Gyula vadász alakját, közös portyáikat, az erőben töltött éjszakákat. Elbeszéli, hogy amikor először virradt rájuk a reggel a fák között, ő újabb tüzet akart rakni, de vadásztársa azt mondta: van még annyi tűz a hamu alatt, amit el lehet még kormányozni. Benkő Gyula hozzáteszi:

Kicsit úgy érzem, olyan vagyok most, mint a parázsló, vagy a hamuval letakart tűz. Még van bennem parázs, ha valaki benyújtja az ágacskát, hogy lobbanjon, akkor lobbanni fogok.

A következő három évben a Vígszínházban megkapja a III. Richárd írnokát, a Játékszín Bánk bán előadásában Mikhál bánt, a József Attila Színház Mesék az írógépről című produkciójában egy grófot.
1991-ben hosszú szenvedés után meghal a felesége.
Benkő Gyula1992-ben súlyos operáción esik túl. Hónapokig lábadozik.
Mikor jobban lesz, elutazik, Süttőre, idősebb korának vadászterepére. Vadászik, regenerálódik. 1993-ban kitüntetik a Köztársaság Nagy Érdemkeresztjével. A 75. évét betöltött színész sorra adja az interjúkat.

Az egyikben arról beszél: jólesne egy kis szerep, akármilyen kicsi.

Szól arról is, hogy megnyugvással figyeli, miként közeledik az elmúlás. Megemlíti: szeretné megélni a felújítás alatt álló Vígszínház megnyitóját.

A süttői erdő

Hamarosan újabb operációk, közben kisebb feladatok, forgatások.
1994-ben – ekkor adják át a megújult Vígszínházat - a Pesti Színházban játssza a konferansziét Ödön von Horvát Mesél a bécsi erdő című darabjában. A Madách Színház vendégeként a Stuart Mária hoppmestere.
Néhány kritikus most kezd értetlenkedni: villanásnyi megmutatkozásai méltatlanok színészi nagyságához. Más recenzensek megemlítik:

villanásainak is mélysége van, kidolgozottsága, példák a színész játékintelligenciájára.

1994-ben a Megint tanú című filmben eljátssza a miniszter szerepét, amelyet a Tanúban Fábri Zoltán alakított. 1995-ben csupán epizódszerep az idős karmester figurája Kern András Sztracsatella című filmjében. A Makk Károly rendezte Magyar Pizzában főszerepet kap. Lerongyolódott, nyugdíjas fizikatanár, aki a film végén gyilkossá lesz egy szelet pizzáért. A bemutató után a Demokrata újságírója kérdezi Benkő Gyulától:

Mi akadályozhatja meg azt, hogy idős korunkra megtagadjuk az emberbe vetett hitet?

Benkő Gyula a kultúrát nevezi a legbiztosabb fogódzónak. Hangsúlyozza:

Ameddig szellemi frissességem engedi, figyelemmel kísérem a film- és képzőművészetet, amit sokkal érdekesebbnek találok mindenféle civilizációs, technikai találmánynál.

1996 januárjában a hordár, Rotschild Ignác pár perces szerepében áll közönség elé Szomory Dezső Hermelinjében. A Critikai Lapokban írják:

A szegény hordár Rotschild is egy Benkő Gyula, aki most is iskolázik, kis szemináriumot tart vígszínházi stílusból.

Benkő Gyula Forrás: Benkő Péter: Színház, lovak, szerelmek

Benkő Péter ekkoriban sokat aggódik édesapja színészi vállalásai miatt, fél, hogy még az apróbb feladatok súlya is árthat az egészségének. Másfelől azt is tudja: a színészt a színpad tartja életben.
Benkő Gyula 1996 áprilisban a Vígszínház múltjáról mesél a Bajor Gizi Színészmúzeum rendezvényén, amelyen a százesztendős teátrumot ünneplik. Másnap, a színházi gálaesten rövid kuplét énekel, az ifjú Hegyi Barbarával. Az ünnep alkalmából Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tüntetik ki.
Beválasztják a Halhatatlanok Társulatába is. Még abban az évben leukémiát diagnosztizálnak a színésznél. 1997. január 27-én lép utoljára a Vígszínház színpadára.
Már alig lát, pályája véget ért. Emlékgyűrűvel búcsúztatják.
Az 1997-es februári Filmszemlén a Magyar Pizza című filmben nyújtott alakításáért a kritikusok Benkő Gyulának ítélik a legjobb férfialakítás díját. 1997. június 30-án, hétfőn hajnalban hal meg.
Hamvait végakarata szerint a süttői erdőben szórják szét.

Források:

Majoros József: Benkő Gyula; Szabad Tér Kiadó, Budapest 1988

Rátonyi Róbert: Kétszáz kedvenc közelről; HungáriaSport Kiadó, Budapest 1988

Szegvári Katalin-Fizil Éva(szerkesztők): Benkő Gyula (Örökös Tagság); Pallas Stúdió, Budapest 1996

A Wikipédia Benkő Gyula szócikkének forrásai

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár