Ahogy az Origo is megírta, szerdán meghalt Csurka László, a Nemzeti Színház örökös tagja. A színház vezérigazgatóját kérdeztük, milyen volt dolgozni Csurka Lászlóval.
Vidnyánszky Attila úgy kezdte, nagyon nehezére esik erről még beszélni is, mivel – ahogy mondta – „megint eltűnt egy darab a magyar színháztörténetből, és sokkal több volt ő, mint egyszerűen színésze annak a társulatnak, amelyet vezetek.
Az a színészvilág tűnt el most, amit ő a karizmatikusságával, az eleganciájával, a senkihez sem hasonlítható orgánumával, a hitével képviselt.
A mindenek előtti kiállni tudásával a meggyőződése kapcsán – akár azt is vállalva, hogy emiatt évtizedekig háttérbe szorítják. Ilyen színészekből kevés van. Olyan veszteség ez, amit nehéz feldolgozni.”
„Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy életének a végén részese lehettem annak az alkotási folyamatnak, ami őt jellemezte. Rengeteget jelent nekem, hogy dolgozhattam vele, hogy együtt gondolkodhattam vele, hogy hallgathattam az anekdotáit. Azért is mondtam, hogy a magyar színháztörténet egy darabja tűnt el, mert az ő anekdotái egészen a negyvenes évekig nyúltak vissza. Csurka László
azok közé a színészek közé tartozott, akik tudták, mi az, hogy Nemzeti Színház.
Hogy ez nem egyszerűen egy színház, hanem egy vállalás, egy elköteleződés és egy büszkeség” – mondta Vidnyánszky Attila.