Csortos Gyula 1920 tavaszán Csehov Ványa bácsi című művének első magyarországi bemutatóján Asztrov szerepét játssza. Galsai Pongrác bibliográfiája szerint:
Az első magyar Asztrov volt a legelesettebb, legszomorúbb, legkopottabb valamennyi közül. Az értelmiség muzsikja. De ebben a borostás arcú, hamuszürke, poros gúnyába öltözött férfiban úgy zúgott a magány, mint vihar a szálfaerdőben. Nem a félrehallott, „lírai" Csehov hárfahangjával, hanem azzal a drámai erővel, amely a fák törzsét is húrokként tudja megszólaltatni.
Év végén Molnár Ferenc A hattyú című darabjában alakítja keserű öniróniával Ági Miklóst.
1921 májusában a Vígszínház huszonöt éves jubileumán Csepreghy Ferenc A piros bugyelláris című népszínművében Csillag Pál őrmestert játssza. Recenziók szerint Csortos Gyula a Vígszínháztól idegen, „lejárt szavatosságú" műfajban is bizonyítja:
a jellemábrázoló készség és a közvetlenség műfajfüggetlenül emberi tartalommal tölti meg a szerepet.
Csortos Gyula a jubileumi előadással búcsúzik a Vígszínháztól.
Közel a negyvenhez úgy érzi: elege van a vígszínházi tagsággal járó kötelező társasági felbukkanásokból,
még úgy is, hogy maga kivételes gyakorisággal kap felmentést alóluk.
1922 tavaszán szerződik át a Harsányi Zsolt művészeti irányításával és Barna Károly igazgatásával működő Renaissance Színházhoz. A teátrum nem sokkal később Bárdos Artúr vezetése alá kerül. Bárdos tanári karakter, akivel
Csortos sietve tudatja: őt ugyan nem kapta meg a színházzal együtt.
Bárdos azzal csitítja: erős a színészek iránti elkötelezettsége, többek karrierjét is elindította már, habitusa még Csortos Gyulának is hasznára lehet. Csortos közli, neki ugyan senki ne használjon, csak hagyják dolgozni. Bárdos ígéri: hagyni fogja, amíg jól csinálja a dolgát. Csortos gyilkos pillantást vet felé. A következő évadban a legnagyobb barátságban működnek együtt.
Csortos Gyula Dario Niccodemi Tökmag című darabjában kezd, amelyben a recenziók szerint monumentális alakítást nyújt, s egyben falstaffian mulatságos. Ahogy csaknem minden szerepében. Leonyid Andrejev Aki a pofonokat kapja című színművében Izé urat, a bohócot játssza.
A vígszínházi frakkos szerepek után először ölt bohócruhát.
Kedvére van a színes bő öltözet, amelyben jól lehet mozogni. A testében, lelkében is elnehezült színészt vonzani kezdi a játék akrobatikája. Kedvére van az is, ha egy előadáson belül több szerepet alakíthat. Pályafutása következő éveiben szorgalmazza a hasonló feladatokat. Megkapja.
Csortos mint Charley nénje női szoknyában, selyemharisnyában táncol kánkánt.
A Variete Quickje hol bankárként, hol cirkuszi pojácaként van színen. Filmben is kijut a hasonló lehetőség. Ilyen A szerelmi láz öreg, kiérdemesült papucsát csókolgató Dumeraugustja.
Galsai Pongrác elemzése szerint: a Renaissance színházban eljátszott első bohócszereppel kezdődik Csortos Gyula legszélesebb művészkorszaka: a műfaj, a szerepkör, a játékos végletek tekintetében.
Clown-os alakításaiban rengeteg tragikum sűrűsödik, afféle, ami csak egy olyan embert sújthat, aki gátlásait erkölcsi ürügynek feltüntetve kirekeszti magát a társadalom nyájmelegéből.
Csortos Gyula hivatalosan egy évadot tölt a Renaissance Színházban. Aztán vendégként jár vissza, miközben ugyancsak vendégként lép fel újra Beöthy László Magyar Színházában és számos fővárosi teátrumban.
A nyarakat külföldön tölti. Megesik, hogy egy nyári előadás szünetében siet haza taxival, becsomagol, és az éjszakai vonattal Olaszországba utazik.
Külhonból hazatérve panaszkodik: idegen országokban senki nem beszél magyarul.
Maga egyetlen idegen nyelven sem tud. Állítja: azok kicsavarnák a szép magyar kiejtést.
Csortos Gyula már 1922-ben felbontja házasságát Bamberger Friderikával.
1922 és 1927 között színházak és országok között kóborol.
Kellér Andor sorai a fénykorát élő Csortos Gyuláról:
A legfeltűnőbb a mindig máshová néző porcelánkék szeme volt. Ez a rögzíthetetlen tekintet izgatta a nőket. Holdvilágszerű feje nem tűnt különösebben érdekesnek, mégis hatott. De leginkább rekedtes hangjától szédültek meg. Babonázónak, varázsosnak találták, azt állították, hogy árad belőle a forróság. A nők az öltözőjébe is utána merészkedtek: ilyenkor félfordulattal, langy unalommal visszapillantott, s ha a hölgy már első látásra nem tetszett – elhárítóan intett, kiparancsolta. Ha alkalmasnak látszott, Csortos megfordult, nem állt fel, nem köszönt, csak annyit mondott rendkívül közönyösen: „Emelje fel a szoknyáját!" A nő vagy felemelte, vagy nem. Többnyire felemelte.
Csortos Gyulát az előadások után rendszerint az újságíró, Mester Sándor várja a színház előtt, és a Wampetics – későbbi Gundel – étterembe hajtatnak.
Csortos a levessel egy időben három-négy húsételt is megrendel, melyeket egyszerre kell felszolgálni. Belefal a töltött káposztába, kanyarít a bélszínből, odaszól a sült libának:
Nyugalom, kicsikém, te is sorra kerülsz.
Sört, bort csak mértékkel fogyaszt, az alkohol nem izgatja.
Járhatna Móricz Zsigmonddal is vacsorázni, de inkább Mester Sándort választja. Barátkozhatna Somlay Artúrral, de inkább a félszeg Z. Molnár Lászlót engedi a közelébe. Karinthy Frigyes helyett az asztaltársaságához tartozó vívóbajnokkal és életművésszel, Petschauer Attilával sztorizik.
Egy forgatáson egy ifjú színésznő mondja Csortos Gyulának áhítatos tisztelettel: boldog, hogy a nagy művész kollégája lehet. Csortos megjátszott döbbenettel feleli:
Hogyhogy kolléga? Tudtommal nem vagyok kéjhölgy!
Pest-szerte beszélik:
Csortos Gyula emberekkel nem, csak állatokkal képes az emberi kapcsolatokra.
Annyi tény: a színész rajongva szereti a kicsiny, ölbe bújó kutyákat. Ha kimúlik a kedvenc, mélyen gyászol, veszi a következőt. Az étteremben külön rendel az aktuális négylábú társának, drága orvosokhoz viszi,
otthonában apró lépcsősort ácsoltat, amelyen az eb könnyebben mászhat be a színész ágyába.
Irdatlan összegeket keres, olykor még többet költ. Már az Attila úton van lakása,
otthonát többször is kiürítik a végrehajtók. Pár hét alatt rendre lábra áll anyagilag.
Egy alkalommal nyolcezer frank rulett nyereséggel tér haza Monte-Carlóból. Elsőként is monoklizsinórt akar beszerezni a luxus áron működő Calderoni cég üzletében, ehelyett megveszi harmadik látcsövét, egy vadonatúj fényképezőgépet, és egy, maga sem tudja, mire jó, de tetszetős, aranyárú mérnöki eszközt.
Csortos Gyula 1927-ben feleségül veszi Víg Manci – született Wurglitsch Margit – színésznőt, aki előbb a kecskeméti színháznak volt a tagja, majd karcsú lábain átlibbent a Budai Színkör társulatához.
Akkoriban tér haza a svájci internátusból Csortos Gyula évek óta nem látott leánya. Utóbbival harmonikusnak tűnő apa-leány kapcsolata alakul ki, még a lapok is megírják: a leány átformálta mindig morózus apját, aki mind többször mutatkozik derűsnek, jókedvűnek,
akad kollégája, aki állítja, hogy látta Csortos Gyulát mosolyogni.
Víg Mancival való házassága azonban pár hónap után felbomlik. Kiderül, hogy
a színpadon vibrálóan virulens komika valójában depresszív, magának való alkat.
Magánvilágában a csendet kedveli, éppen úgy, ahogyan a férje. Ez esetben a hasonló taszítja a hasonlót.
Bálint Lajos író, műkritikus jegyezte le egyik írásában, hogy Víg Manci elköltözése után igen kedvtelennek látta Csortost, amikor összetalálkoztak. „Mondja, Gyula, ilyen mélyen érinti az asszony távozása?", kérdezte Bálint a színészt. Csortos azt felelte: "Ördögöt! De elvitte a kiskutyámat és minden pénzemet!"
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!