Szükségünk van arra, hogy újra rátaláljunk az élet örömeire

Évek óta visszatérő vendége a magyar színházi életnek. Debrecenben és Kecskeméten is örömmel fogadták rendezéseit, idén szeptemberben pedig a Csiky Gergely Színházban színpadra állította Csehov Meggyeskertjét. Ilja Bocsarnikovsszal a nemzetközi színházi élet változásairól, a szerző utolsó darabjáról, valamint a kaposvári teátrum társulatával kapcsolatos benyomásairól és tapasztalatairól is beszélgettünk.

Világszerte szívesen látott színházi alkotó, és nem először jár Magyarországon. Több színház társulatának is alkalma volt együtt dolgozni Önnel, mondhatni, visszatérő vendég nálunk. Hogyan látja szakmailag az utóbbi évek magyar színházi életét nemzetközi viszonylatban?

Alapvetően arra nyílik lehetőségem, hogy a rendezéseimet is bemutató színházak előadásait megtekintsem. Nyolc évvel ezelőtt találkoztam először a magyar színházi kultúrával, és akár Debrecenben, Kecskeméten, vagy éppen most Kaposváron jártam, az ott tapasztaltak alapján a magyar színházat európai viszonylatban is rendkívül erősnek tartom. Az orosz és a magyar színház közel áll egymáshoz. Önöknél is kiváló színészek lépnek színpadra, és magas szintű színházművészetet látok. Úgy gondolom, hogy a magyarországi színházak jó feltételek között működnek. Nagy örömet okoz számomra, hogy Önöknél dolgozhatok.

Ilja Bocsarnikovsz Forrás: Csiky Gergely Színház

Többen úgy vélik, hogy a nemzetközi színházi életet meghatározó esztétikai fősodor jelentős változások előtt áll. Mi a véleménye, valóban megérett az idő az eddigi, jórészt német gyökerű, neo-brechtiánus alapokra is épülő, és mások mellett a szocio-dokumentarista irányvonalat is magában foglaló színházművészeti látásmód továbbgondolására?

Az Ön által említett irányzat később jutott el Oroszországba, mint Európába, és valóban, a legtöbb helyen fősodorrá vált. Azt talán kijelenthetjük, hogy a változás előszele érezhető, de ez nem egyik pillanatról a másikra következik be. A napi életünkben megjelenő divatok – például, ha valaki hosszú hajat növeszt, vagy szakadt ruhában jár – megjelennek és eltűnnek, de a fekete zakó és a fehér ing mint klasszikus érték, mindig megmarad. A Sirály harmadik felvonásában Trigorin éppen erről beszél, amikor azt mondja, hogy minek lökdösődjünk, amikor mindenkinek jut hely ezen a Földön. Akármilyen irányzat is követel magának elsőbbséget, a színház organizmusa idővel lehántja a különböző trendek rájuk rakódott héjait, és kidobja magából mindazt, ami fölösleges. Végül megmarad az a letisztult DNS, amely a színházat működteti.

A Meggyeskert című előadás főpróbája a kaposvári Csiky Gergely Színházban Forrás: Csiky Gergely Színház

Azért is tettem föl az előbbi kérdést, mert a kaposvári Csiky Gergely Színházban Csehov Meggyeskert-jét rendezte, aminek szinopszisa szerint az író vidám darabot akart írni, de utolsó színműve a válságba került világ drámai tablójává keseredett, ami azt is megmutatja, hogy a régi világ értékeinek és embereinek az ideje lejárt. A fentieken túl miért éppen erre a darabra esett a választása?

Csehov minden bizonnyal érezte, hogy közeleg az elmúlás ideje. Ez az egyetlen darabja, amiben nem szerepel orvos. Minden színművébe belefogalmazza önmagát, kivéve a Meggyeskertbe. Kizárja magát a történésekből. A legenda szerint a szerző elment Sztanyiszlavszkij próbájára, és felháborodottan közölte vele, hogy semmit nem értett meg a darabból, hiszen ő komédiának írta, éppen ezért nagyon viccesnek kellene lennie. Természetesen nem engedhetem meg magamnak a pimaszságot, hogy bármilyen szinten is a nagy színházcsinálóhoz hasonlítsam magam, de egy dolog talán mégis közös bennünk: Csehov valószínűleg nekem is azt mondta volna, amit Sztanyiszlavszkijnak, ugyanis igyekeztem némi iróniával szemlélni a művet és a készülő előadást. Csehov felismerte a megújuló, XX. századi ember megjelenését. Talán ma is hasonló változások előtt állunk, nem csupán a színházi életet, de tágabb társadalmunkat tekintve is. Valószínűleg ma, a XXI. században is kialakul a kor új embertípusa, és nem lesz könnyű válaszolnunk az érkezésével kapcsolatos kérdésekre. Az előadásban éppen ezért, a változó kort illetően fölkínálom a nézőknek a választás lehetőségét.

Csoportként a Meggyeskert főpróbáján Forrás: Csiky Gergely Színház

Milyen benyomásokat és tapasztalatokat szerzett a próbafolyamat során a Csiky Gergely Színház társulatával kapcsolatban?

Magyarországon nagy szerencsém volt a társulatokkal. A Csiky Gergely Színházban nagyszerű színészek játszanak, és óriási örömöt okozott számomra, hogy fölfedezhettem a tehetségüket, a sokszínűségüket és a nyitottságukat. Készen álltak a közös útkeresésre, kiváló színházi embereknek tartom mindannyiukat, akikkel közös vérkeringésben léteztünk a próbák során. Másrészt fantasztikus, hogy Kaposváron ilyen gyönyörű színház működik, magas színvonalú technikai háttérrel.

A Meggyeskert című előadás főpróbája a kaposvári Csiky Gergely Színházban Forrás: Csiky Gergely Színház

Mikor és hol láthatja következő munkáit, rendezéseit az érdeklődő közönség?

Magyarországon a következő rendezésem Debrecenben látható majd, ahol az idei évad során az Óz című musicalt állítom színpadra. A műfaj választását nagyban befolyásolta, hogy a koronavírus-járvány következtében úgy gondolom: szükségünk van arra, hogy újra rátaláljunk az élet örömeire és a boldogság ízére. A főhős bátorságának megismerésével a közönség minden bizonnyal közelebb juthat majd a fenti cél eléréséhez.

Ilja Bocsarnikovsz

Ilja Bocsarnikovsz orosz színművész, rendező, színházi oktató. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója. A Moszkvai Művész Színház stúdiójában diplomázott színészként és rendezőként. Egykori tanárai felkérésére színészmesterség órákat tart az intézményben, nyaranta Cambridge-ben, Bostonban és Németországban tanít, nyaranta pedig Kaposváron is dolgozik. A hazai közönség számos magyarországi rendezését láthatta, mások mellett Csehov Három nővérét, Shakespeare Lear királyát és Cervantes Don Quijotéjét. Most ismét az ikonikus orosz szerző művével tért vissza a kaposvári Csiky Gergely Színházba.