„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg" – vallotta Kodály Zoltán, a magyar zene egyik legmeghatározóbb képviselője, akinek szívügye komponistaként, népdalgyűjtőként és zenepedagógusként egyaránt a magyar népzene iránti szeretet elültetése és egy értő közönség felnevelése volt - írja az Operaház ismertetője. A Székely fonó Kodály törekvéseinek kvintesszenciája. Mikor az Operaház 1931-ben megrendelte a szerzőtől a mű egész estét változatát, Kodály nem operát akart írni – a magyar népdalt szerette volna újra felfedezni, és közvetíteni annak drámai, színpadi erejét.
SZEREPOSZTÁS/ALKOTÓK
Háziasszony: Schöck Atala
A kérő: Cseh Antal
Fiatal legény: Varga Donát
Szomszédasszony/A legény anyja: Bakos Kornélia
Fiatal leány: Bakonyi Anikó
A bolha: Fülep Máté
A leány anyja: Meláth Andrea
Zongorán közreműködik: Katona Anikó
Az opera keresztmetszetét színpadra alkalmazta: Kovács Katalin
Jelmeztervező: Vágó Nelly