Több mint 200 oldalon emlékezik Trianonra az Irodalmi Jelen

Vágólapra másolva!

Teljes egészében a trianoni békediktátum évfordulójának szentelték az összmagyar irodalom képviseletét lassan 20 éve vállaló Irodalmi Jelen folyóirat júniusi számát.

Origo

Vágólapra másolva!

Trianon Irodalmi Jelen trianoni békediktátum

Megjelent az Irodalmi Jelen júniusi, minden oldalával a trianoni békeszerződés századik évfordulójának szentelt száma. A kiadványt a főszerkesztő, Böszörményi Zoltán El nem küldött levél Orbán Ottónak című alkotásának részlete vezeti be. A 2002-ben meghalt költőbarát a megszólítottja a műnek, amely a békediktátum, azaz a múlt mellett a magyar jelent is érinti:

Ma pedig az Unióban mindenki megjátssza magát,
úgy tesz, mintha semmi sem történt volna
száz évvel ezelőtt,
feledésbe süllyed, ami volt,
– örvendj, hogy ezt már nem láthatod, hallhatod –,
ahányszor csak tehetik, elverik rajtunk a port
a liberalizmus ópiumába szédült fölényeskedők.
Hiszem, a történelem végül minket igazol,
mert nincs és nem volt a földkerekségen
olyan ország és nemzet, amelyet ennyire
és ilyen igazságtalanul
kifosztottak és megcsonkítottak volna.

(A teljes verzió itt található.)

Az Irodalmi Jelen 2020. júniusi számának címlapja Forrás: Origo

A főszerkesztői bevezető sorok után mindjárt 100 éves különbséggel érkeznek Kosztolányi Dezső sorai. A költő 1920-ban, a trianoni borzalom után született, Rapszódia című alkotása után pedig a magyar irodalmi múlt egy másik óriása, Karinthy Frigyes prózai alkotásával folytatódik a szám. A megható Levél kisfiamnak — Trianon emléknapjára a Kosztolányi Dezső szerkesztette, 1921-ben kiadott, Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért című könyvben jelent meg először.

Magyarország elcsatolt területei Forrás: Origo

A júniusi szám alcíme, az „ezeréves vágy kúszik az égbolt testére” Böszörményi Zoltán főszerkesztő Karinthy prózája után közölt, Darabokra tépett táj című verséből való:

darabokra tépi a tájat
nyakam köré tekeredik a szél
ujjaim a fagyban
hótól terhes faágak
dermedt mozdulatom
és a hancúrozó gondolat
örökíti meg
jeges pillanataimat
megpróbálom összerakni
e szertefújt képet
elillan minden előlem
(boglyában a Tél öröme-kínja)
ám felvillan, szikrázik a pára
csodaszarvas ered ifjúságom nyomába
körbe karikába
mint az álom
szél mögött
szél előtt óvatosan
ha kell le is térdel?
ezeréves vágy kúszik az égbolt
testére
liliomszínű ragyogásban
lépteimet írom
a darabokra tépett
tájra

Trianon elleni tüntetés a Szent Gellért téren 1929-ben Forrás: Fortepan

64 szerző munkái kaptak helyet a trianoni emlékszámban, ahol egymást váltják a verses és prózai alkotások, illetve aminek végére került három szerző, Dupka György, Cseke Péter és György Attila egy-egy Trianonról szóló esszéje. A számban szerepel Szőcs Géza is két, a téma ellenére játékos, mégis rendkívül hatásos verssel. A rövidke A liba mellett magába szippantó (idő)utazásra visz a szinte prózai Látogatók a kastélyban című alkotás. Egy különleges, a trianoni békediktátum századik évfordulójára szánt számból természetesen nem hiányozhat József Attila Nem, nem soha! sem. A ma is aktív, valamint a klasszikus alkotók között egyetlen nem élő szerző munkái kerültek a kiadványba, a 2016-ban meghalt Oláh Jánosé. A költőnek két verse is bekerült a lapba, ezek közül a Katonák címűt közöljük:

Fiatal fűzfák és régi facsonkok vázai őrzik a rétet,
mint mikor a végső küzdelemben leomolnak a várak.
Keserű szájízzel szélednek szét a vesztes katonák,
s kóborolnak zsold nélkül, idegen sátrak alatt.

Én nem hagyhatom el bármily iszonyú vágtával se e földet,
ideláncoltak a fehér por, az alkonyi felhők meg a falvak.
Emlékeim férfias büszkesége előtt
megroppan a háborús paripák rohanása,
belemarkol hajamba a szél.
Felhők nyájai ballagnak az égen,
nomád szívemet megvadítja minden tavasz,
a furcsa föld, a vakító napok.

A béke iszonyú pillanata ez, ne feledjétek
a győztesek gyilkos mámorát!