A politikai nézeteimet megtartottam magamnak

A kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész Harsányi Gábor gátlásos, de ambiciózus fiatalemberként került be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Diplomázva a Thália Színházhoz szerződött, ahol tizenegy tartalmas évet töltött el. Utóbb a nagyobb kötetlenséget biztosító Mafilm társulatának lett tagja, majd egyik alapítója volt az ország első magánteátrumának, a Karinthy Színháznak. Dolgozott a Nemzeti Színházban is, majd a Vidám Színpadhoz igazolt. Idővel az Újpesti Kulturális Központnak lett a művészeti vezetője, a kerületben működik a színiiskolája is. A művészt már pályakezdése idején megismerte az ország, olyan filmekben, sorozatokban játszott főszerepet, mint a Fiúk a térről, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, az Egy óra múlva itt vagyok. Számos színdarabot is jegyez, a Börtönszínház Amerikában is sikert aratott. Júniusban ünnepelte 75. születésnapját. Ma is új terveken gondolkodik, ezek egyike egyik első filmsikeréhez kötődik.

Egy rendszerváltás után készült elemzés szerint a Kádár-rendszerben két olyan propagandasorozat készült, ami az 1945 előtti évek alig létezett kommunista ellenállását igyekezett hősi színekben feltüntetni. Az első az 1969 és '72 között forgatott Bors, amelyben saját – egyébként hívő görögkatolikus -, édesapám, Sztankay István játszotta a címszereplő, fürge eszű kommunista hőst. Apám utóbb úgy vélte: a kor lehetőségei között vállalható volt a szellemes forgatókönyv, ráadásul az egyes epizódok rendezői között olyan alkotók is akadtak, mint Herskó János, Palásthy György, Szabó István, Simó Sándor. A másik inkriminált, amúgy hasonlóképpen szórakoztató és népszerű sorozat az Egy óra múlva itt vagyok, amelyet Wiedermann Károly rendezett. Ő azt mondta a forgatás idején: „Viharos és véres korszakot ölel fel a tizenhat rész – 1937-től 1945-ig. E korszak szabadságharcosainak akarunk emléket állítani, s emellett vérbeli jó kalandfilmet készíteni". Az Egy óra múlva itt vagyok forgatókönyvét Pintér József írta, aki a sorozat kapcsán adott interjúiban rendre elmondta: bányászcsaládból indult, 1945 előtt megtapasztalta a nyomort; a „fényes szeleknek" köszönheti, hogy megváltozott az élete, Moszkvában tanulhatott, és az (ő kifejezését használva) „ellenforradalom" leverése után az Ifjú kommunista című lap főszerkesztője lehetett. A kritikák mindkét sorozatról vegyesek voltak. A Bors és az Egy óra múlva itt vagyok két főszereplőjének játékát viszont egyöntetűen dicsérték. Ön hogyan látja az egykori helyzetet?

Vérbelien jó kalandfilmek voltak, egyebekre akkoriban nem figyeltem. Mai napig ezerszámra kapom a leveleket, amelyek arról szólnak: a nézők szeretnék újra látni Láng Vincét. Azonban a hajdani propagandaszándék miatt erre nincs lehetőség. Illetve, csak az interneten. Kár. Sokkal keményebben „elvtársozó" alkotások is felbukkannak a televíziók képernyőjén. Ráadásul az Egy óra múlva itt vagyok – a Borshoz hasonlóan -, elképesztő szereplőgárdát vonultat fel. Csak néhány nevet említve: Avar István, Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Márkus László, Sinkovits Imre.

Színházi pályafutásához visszatérve: ha a Thália Színház nyugat-európai szerzők műveit is bemutathatta, akkor miért hagyta el a teátrumot tizenegy év után?

Kazimir Károlynak elege lett abból, hogy sokat filmezek. Le akart állítani a műfajról, én viszont folytatni akartam. Kazimir kiváló színházi ember volt, de végtelenül makacs. Akadtak egyéb konfliktusaink is. Az egyik darab próbáin például ragaszkodott hozzá, hogy álljak föl a székből, és úgy mondjam a szöveget. Mondtam, hogy nem állok fel. Ő erre keményebben:"Állj fel!" Odáig jutottunk, hogy azt mondta: nem kötelező a társulati tagság, de ha a Tháliánál akarok maradni, akkor kötelességem követni a rendezői instrukciókat. Jó, gondoltam, legyen. Felálltam, és mondani kezdtem a vonatkozó szöveget: "Itt ülök öt éve bénán."

Forrás: Szász Marcell

Távozása után a Mafilm társulatához került, ahol négy évet töltött olyan kollégák társaságában, mint például Cserhalmi György, Garas Dezső, Bujtor István. A Mafilm társulatát – amelyben biztosítva volt a havi fix - azért hozták létre – a némileg puhuló diktatúrában -, hogy a nehezen alkalmazkodó művészek gyakorolhassák a szerepre szerződés jogát, a szabadúszást, a szabadúszással járó létbizonytalanságot kizárva. Ám kiderült, hogy egy diktatúrában mégsem fenntartható ez a struktúra. Ön azonban, továbblépve, egyik alapítója lett az ország első magánteátrumának, a Karinthy Színpadnak. Annak mi a története?

Úgy kezdődött, hogy Karinthy Mártont kirúgták a Thália Színházból, mert folyamatosan „visszaszólt" Kazimir Károlynak.

Pontosabban mikor szólt vissza?

Amikor nem tetszett neki valami. Karinthy Márton nagyon művelt, intelligens ember volt, aki szükségét érezte szóvá tenni, ha valami hamis. Távozása után előbb a Hökköm Színpadot alapítottuk meg, majd azt követően a Karinthy Színházat.

Sima menet volt a kádári világban?

Nem, de volt két pillér, amire építhettünk. Karinthy Márton kiváló kommunikációs készsége és az én népszerűségem. Az első öt év még így sem volt egyszerű. Mindjárt az alakulásunk évében kis híján elbuktunk. Nem volt tőkénk, ezért, hogy pénzt szerezzünk, kitaláltuk: csinálunk egy előadást a Budapest Sportcsarnokban, amely majd teremt némi anyagi hátteret a színházi vállalkozáshoz. A produkció Végh Antal könyve alapján készült. Az volt a címe: Miért bántják a magyar futballt, avagy te is totóztál, haver.

Lapok sora számolt be a bukásról, a produkció utóbb kabarétréfák ihletője lett. Csak a rendszerváltás után kezdték pedzegetni néhány cikkben: vajon miként került kilószámra paradicsom a nézőtérre, amellyel megdobálták a játszókat? Akkoriban sem volt szokás színházlátogatás előtt zöldségekkel felszerelkezni. Az ön olvasatában mi történt a sportcsarnokban?

Végh Antal könyvéhez egy valós futballbotrány adta a hátteret. Hihetetlen nagy volt az érdeklődés, amikor híre ment, hogy színdarab is születik belőle. A Madách Színház szervezése árulta a jegyeket. Szépen fogytak, de Schmitt Pál, a Budapest Sportcsarnok igazgatója már a bemutató előtt jelezte: kapott jelzéseket az MSZMP felső vezetésétől, hogy jobb lenne törölni a projektet. Nem tettük. Aztán jött, ami jött.

Állítólag Végh Antal sem volt elégedett a látottakkal.

Ami tény: már az előadás szünetében sportigazolványos pártkáderek követelték az előadás beszüntetését. A futballbotrány lényegében egy bundasorozat következtében robbant ki, amelynek az MSZMP-n belül is voltak érintettjei.

Ők finanszírozták a paradicsomot?

Annyi biztos, hogy mi tisztán kerültünk ki az ügyből. Kilenc előadást terveztünk, kettőt játszottunk el. Az elmaradt előadások után mindenki visszakapta a jegyek árát a Madách Színház pénztárában. Nem kerestünk egy fillért sem, de tartozásunk sem lett. A következő években pedig a külső játszóhelyeken bemutatott produkcióinkkal megerősödtünk. Végül a XI. kerületi Tanács bátorságának, illetve Karinthy Márton tárgyalókészségének köszönhetően saját épületünk lett a Bartók Béla úton. Az ezt követő időszak nem csupán a színház sikerei miatt volt meghatározó a pályámon, hanem azért is, mert akkoriban kezdtem színműveket írni. A Karinthy Színház mutatta be a Meghódítjuk Amerikát című darabomat, amelynek Szakcsi Lakatos Béla szerezte a zenéjét, a versszövegeket Bradányi Iván jegyezte.

Forrás: MTI/Zih Zsolt

Az volt a második műve. Az első, a Börtönszínház még Amerikában is színpadra került.

Egy Budapesten élő angol művésztanár megnézte a kétszemélyes darabot a budapesti Shure stúdióban, majd lefordította angolra. Utána benevezte egy off-Broadway fesztiválra, ahol huszonöt másik művel választották ki négyszáz pályázó darab közül. A fordító megkérdezte: megtanulnám-e angolul. Némi hezitálás után igent mondtam. A darab első díjat nyert a fesztiválon, többéves kapcsolat alakult ki a Börtönszínházat New Yorkban bemutató teátrummal. Ami pedig az írói elismertséget illeti: sokat jelent, hogy tagjai közé fogadott a Magyar Írószövetség.

A Karinthy Színház megindításának, megerősítésének idejére esett nemzeti színházi tagsága is 1983 és 1989 között. Tartalmas időszak volt?

Vámos László hívott a társulathoz. Bernard Shaw Sartorius úr házai című darabjának Lickchees-e szép feladat volt. De nem kaptam több átütő karakterszerepet.

Min múlott a dolog?

Nem tudták megemészteni, hogy tulajdonos vagyok egy magánszínházban.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!