Bálint Ádám, a Budapesti Operettszínház tagja és a programsorozat egyik fellépője és műsorvezetője még hét éves korában szeretett bele a műfajba, amikor édesapjával megnézte A padlást. A darab annyira magával ragadta, hogy többször is megnézte, azóta is kívülről fújja a dalokat.
Akkor ismertem fel, hogy színész szeretnék lenni, hiszen a zenés színházra fokozottan igaz, hogy egy olyan varázslatos világot teremt, amely csak ott és akkor, abban a néhány órában létezik. Az operett ráadásul kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy egy szép kiállítású, látványos díszletekkel, valamint ének- és tánckarral előadott produkció a szórakoztatás és a szemkápráztatás mellett általános igazságokat is megfogalmazzon
– mondja Bálint Ádám, aki egyébként francia és művészettörténeti diplomát is szerzett, a nyelvtudását pedig kiválóan kamatoztatja a pályája során.
A szépség és a szörnyeteg musicalváltozatával például tíz éve turnéznak Németországban: a darabban Lumière-t, a gyertyatartót alakítja, aki francia akcentussal németül beszél, a két nyelv ismerete pedig könnyedséget jelent az előadás során a színésznek. Ugyanakkor hozzáteszi: nem mindenki számára szükséges a nyelvtudás, Földes Tamás például nem beszél németül, mégis mindenki dicséri a csodálatos kiejtéséért.
Bálint Ádám szerint ebben a szakmában inkább az a legfontosabb, hogy a színész megtalálja saját magában a karakterének a legjellemzőbb jellemvonásait.
Egy dal olyan számunkra, mint asztalosoknak a fa. Önmagában csak egy alapanyag, ami a munkájától válik különlegessé, azáltal nyer formát. Még akkor is meg kell találnom az azonosulási pontot a szerepemmel, ha egy bajkeverő, intrikus karakterről van szó, aki állandó csak borsot tör mások orra alá
– magyarázza Bálint Ádám, aki kollégáihoz hasonlóan pokolként élte meg a járványt, nagyon hiányzott neki a közönség és bízik benne, hogy ez az érzés kölcsönös.
Éppen ezért
a programok összeállításánál arra törekedtek, hogy a hungarikumnak számító magyar operett történelméből egy széles keresztmetszetet vigyenek színre a legkiválóbb dalokkal, táncokkal vagy éppen musicalbetétekkel.
Külön ajánlja a szombati és a vasárnapi gálaelőadást: előbbiben a musical műfajának legnépszerűbb dalai Polyák Lilla, Dancs Annamari, Füredi Nikolett és Cseh Dávid Péter előadásában kerülnek színpadra, vasárnap pedig az operett legnagyobb slágereit adja elő Fischl Mónika, Kiss Diána, Szendy Szilvi, Lukács Anita, Széles Flóra, Laki Péter és Vadász Zsolt, a Sturcz Szmollbend zenekar vendégszereplésével .
Személy szerint a pénteki Piano Bár című koncertet várja a legjobban, ahol Siménfalvy Ágotával magyar és francia nyelven énekelnek sanzonokat zongorakísérettel, mások mellett elhangzik Édith Piaftól a La Vie en Rose. Szombaton pedig a legfiatalabb közönséget célozzák meg, amikor is Polyák Lilla, Kékkovács Mara, Füredi Nikolett, Kardffy Aisha és Bordás Barbara társágában meséket adnak elő.
Erőteljesnek ígérkezik a klasszikus zenei kínálat is, a három nap alatt fellép mások mellett az Óbudai Danubia Zenekar, a Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekara és a Modern Art Orchestra. Mint Gőz László, a rendezvény programigazgatója elmondja,
a legfontosabb szempont az volt, hogy minőségi, nem populáris, de mégis széles közönséget megszólító koncertek váltsák egymást.
Hozzáteszi: hazánkban igencsak pezsgő a komolyzenei élet, ha világsztár érkezik hozzánk, akkor pedig garantáltan teltház fogadja. A közelmúltban azonban stagnál a közönség mérete, ráadásul szemben Németországgal, Hollandiával vagy Franciaországgal, ahol a fiatalok nagyszámban érdeklődnek a klasszikusok iránt, nálunk jellemzően az idősebb korosztály látogatja a hangversenyeket.
Ennek okát abban is látja, hogy míg a hetvenes-nyolcvanas években kiváló volt az általános és középiskolai komolyzenei oktatás, addig manapság nagyon csökkent az ének- és zeneórák száma, ráadásul a mobiltelefonokkal és az internettel olyan mennyiségű könnyűzene zúdul a fiatalokra, amellyel szemben egy komolyabb figyelmet igénylő művel rendkívül nehéz felvenni a versenyt. Ráadásul szemben egy popdallal, egy klasszikus művet – akárcsak egy filmet -, egyben kell befogadni, részletekre tagolva nem fejti ki a hatását.
Éppen ezért várja izgatottan a Városligetben decemberben nyíló Magyar Zene Házát, amely ismeretterjesztő programokkal igyekszik megszólítani a fiatal korosztályt.
És hasonlóképpen az ünnepi programsorozattal is szeretnének minél szélesebb közönséget elérni. Miként Gőz László mondja,
a Gellért-hegyi Filozófusok parkjában fellépő Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekarát már csupán azért is mámorító hallgatni, mert a színpadon virtuóz tizenéveseket láthatunk,
de ugyanitt koncertezik az Óbudai Danubia Zenekar, amelyben szintén képviseli magát a fiatalabb nemzedék. Ráadásul a műsorukban filmzenék is terítékre kerülnek, a műfaj pedig a programigazgató szerint a televíziós sorozatok és az internetes tartalommegosztó szolgáltatások korában külön pozíciót nyert a komolyzene világában.
Gőz László azonban a legjobban a szombat estét várja, amikor a Modern Art Orchestra vendégszólistájaként Dresch Mihály, Harcsa Veronika és Lukács Miklós társaságában Bartók Béla parasztdalai lesznek műsoron. A zenész bízik abban, hogy az áthangszerelt művek azokhoz is közelebb hozzák a világhírű zeneszerzőt, akik alapvetően távolságtartással kezelik a munkásságát.
A teljes program a következő linken érhető el.