Alaposan meg fognak lepődni azok, akik előre leírták filmet, azt gondolva, hogy egy propagandatermékről van szó. Erről szó sincs: egy feszült, világszínvonalú politikai thrillert látunk. Kálomista Gábor korábban azt mondta, azért kerestek külföldi rendezőt a produkcióhoz, hogy teljesen semleges szemmel nézze a történetet; Keith English pedig leginkább azzal győzte meg, hogy a 2006-os eseményeknek az emberi oldala izgatta a legjobban.
És valóban:
az Elk.rtuk megtekintése után egyértelmű, hogy a brit rendezőt az őszödi beszéd kiszivárogtatása utáni események kapcsán a magyar aktuálpolitika vagy az ideológiai feszültségek érdeklik a legkevésbé, helyette az elnyomó hatalom természete és az azzal szembehelyezkedő állampolgárok végtelenül korlátozott cselekvési lehetőségei foglalkoztatták.
A film az "ember, aki túl sokat tudott típusú" sötét, félelmetes hangulatú thrillerek sorába tartozik, amilyen például a Michael Douglas főszereplésével készült Kóma, vagy A cég című John Grisham-adaptáció Tom Cruise-zal az élen. A történet alapja: egy kisember rájön egy hatalmas disznóságra, amikor azonban fel akarja göngyölíteni, hamar egy súlyos összeesküvés kellős közepén találja magát, és az élete is veszélybe kerül.
Az Elk.rtuk középpontjában egy közvélemény-kutató cég ambiciózus fiatal alkalmazottnője áll, aki egyenesen a főnöknek dolgozik, és a párkapcsolatát és a családját is elhanyagolva próbál kicsit feljebb kerülni a ranglétrán. Így aztán cseppet sem bánja, amikor
az éjszaka közepén felhívják, jelenjen meg egy baráti összejövetelen Gyurcsány Ferenc otthonában. Abban reménykedik, hogy majd kapcsolatokat épít smúzolás közben, de az első pohár bor után rögtön jön a hidegzuhany.
Hajnali egykor kiadják neki az utasítást, délelőttre toborozzon össze egy fókuszcsoportot egy közvélemény-kutatáshoz.
Hamar kiderül, hogy nem egy átlagos, aktuális pártszimpátiát vizsgáló felmérésről van szó: a kormánynak már a tudomására jutott, hogy az őszödi beszédről készült felvétel kikerült, és időzített bombaként ketyeg a hatalom feje felett. A céget pedig az érdekli, miként lehet előremenekülni és a megfelelő pillanatban nyilvánosságra hozni.
A lány persze rögtön el is mondja a barátjának a történteket, az MTV-nél dolgozó fiú pedig meglátja a sztorit az ügyben, amikor azonban a közvélemény-kutató cég vezetője rájön, hogy túl sokat tudnak, szorulni kezd a hurok a nyakuk körül.
Innentől indul a legjobb klasszikus amerikai thrillerek mintáját követő hajsza, ami sajátos ízt kap az által, hogy a történet valós eseményeken alapul.
Nem csupán azért, mert lépten-nyomon váltják egymást a korabeli híradóbejátszások, vagy mert feltűnnek a mai napig a politika közelében tevékenykedő figurák, de markáns kelet-európai hangulatot áraszt az is, hogy a hollywoodi produkciókkal ellentétben itt nem fülhallgatót viselő, öltönyös ügynökök üldözik a hőseinket, hanem a posztkommunista hagyományokhoz hűen bőrkabátos, balkáni kopaszok, azaz csupa olyan alvilági figura, akik a rendszerváltás utáni vadkapitalizmusban az utódpárt verőembereivé szegődtek.
Keith English pedig nagyon ért a feszültségkeltéshez, olyannyira, hogy néhány akciójelenet alatt annak ellenére drukkolunk a főszereplőnőnek, hogy közben tudjuk: az őszödi beszéd kirobbanása után még csaknem négy évig hatalmon maradt a baloldal, azaz a hősnőnek nem sok esélye van megnyerni a játszmát.
Mint említettük, a brit rendezőnek - és a forgatókönyvíró Bendi Balázsnak - esze ágában sincs politikai állásfoglalást tenni, ítélkezni, a mesteri képek minden szónál jobban érzékeltetik a helyzetet, az ítéletet a néző szabadon hozhatja meg. Az MTV-székház ostromát az épület belsejéből, a tehetetlen, macskakövekkel megdobált, más városokból Budapestre buszoztatott rendőrök oldaláról ábrázolja, akik felsőbb utasítás miatt nem kapnak erősítést. A Gyurcsány-kormány érdeke ugyanis az volt, hogy a a tüntetőket erőszakos, fasiszta csőcseléknek lehessen nevezni, ezért kifejezetten jól jött Gyurcsány Ferenc számára, ha rendőrök sérülnek meg. Természetesen az ezt követő napok rendőrségi terrorjáról sem hallgat a film, és hatásosan mutatják meg a hatalom által felhergelt rendőrök vérszomjas tombolását.
A feszültséget és az akciójeleneteket a remek színészi alakítások teszik igazán átélhetővé. Bánovits Vivianne tökéletesen játssza az önmagával is meghasonuló törtető lányt, Bokor Barna pedig rendkívül karizmatikusan alakítja a szociopata, nárcisztikus cégvezetőt. A legnehezebb dolga talán Gubás Gabinak akadt Gyurcsány Ferenc feleségének szerepében, hiszen neki egy mai napig jól ismert figurát kellett megformálnia, a gesztusai és a félmondatai félelmetesen emlékeztetnek Gyurcsánynéra.
Gyurcsány Ferenc azonban mindenkit lejátszik a vászonról, mert arról is lehullott a lepel, ki alakítja őt: anélkül, hogy túl sokat elárulnánk, elmondhatjuk, a lehető legalkalmasabb színészre bízták a filmben a bukás felé induló miniszterelnök szerepét.