Tavaly ünnepeltük a magyar film 120 éves évfordulóját. Ez volt az apropója Az ismeretlen Uránia című kötet kiadásának?
Elekes Botond: Nem ez volt az apropó. Sokkal hamarabb, már 2016-ban elkezdtünk gondolkodni azon, hogy érdemes lenne egy olyan monografikus kötetet összeállítani, ami átfogó képet ad az Urániáról – nemcsak az épületről, hanem a mozi mint intézmény történetéről is –, és mindezt várostörténeti kontextusba helyezi. Az Uránia ilyenfajta bemutatására korábban nem volt példa – egyébként más kiemelt kulturális intézmények esetében sem általános –, ezért már akkor tudtuk, hogy ez hatalmas munka lesz, amibe sok kutatót, sok szerzőt kell bevonnunk. Összességében legalább egy évig a struktúrán gondolkodtunk, és azon, hogy kiket szólítsunk meg, akik egy-egy történeti kor megírásában segítségünkre lehetnek.
De azt nem is sejtettük, hogy ennyi új dolog fog felszínre kerülni, mire eltelik ez a négy év. Hogy az épületről és a moziról alkotott képünk ennyivel gazdagabb lesz.
Buglya Zsófia: Igen, korábban csak részinformációink voltak, mert a korábbi leírások az épületről mindig egymásra hivatkoztak, és nem mentek vissza az eredeti forrásokig. Azt tudtuk például, hogy az épület eredetileg mulatónak épült, de ennek a működéséről, műsoráról, üzemeltetőjéről – Oroszi Antalról – szinte semmit. Az ismeretterjesztés fellegvárának számító Uránia Tudományos Színházról már több ismeretünk volt, mert azzal a tudománytörténet is foglalkozott, de az, hogy hogyan lett ez a művelődési intézmény a tízes évekre mozi, megint homályban volt.
A legérdekesebb persze valamennyi korszak esetében az volt, amikor a személyes történetek láthatóvá váltak, és képet alkothattunk arról, mit jelenthetett ez a hely az Uránia-alapítóknak, vagy milyen lehetett itt dolgozni az ötvenes években, és persze, hogy ki mindenki járt itt, Blaha Lujzától Karinthy Frigyesen át Korda Sándorig vagy épp Isadora Duncanig, aki például 1902-ben lépett fel a díszteremben.
Elekes Botond: Az évfordulókra visszatérve, a helyzet az, hogy az Uránia története annyira kalandos, pontosabban drámai fordulatokkal teli, hogy rengeteg határponthoz vissza lehet nyúlni.
A 2021-es év például egyszerre volt a 120 éves magyar film ünnepe és az épület fennállásának 125. évfordulója.
Idén áprilisban annak lesz 20 éve, hogy ilyen csodálatosan felújították ezt az épületet, és hogy az Uránia Nemzeti Filmszínház lett.
Buglya Zsófia: És 125 éve lesz, hogy először vetítettek az épületben! Konkrétan egy trieszti vállalkozó jóvoltából, akkor még kávéházi körülmények között.
Hogyan lett ebből a mulatóból pár év múlva Uránia Tudományos Színház, és pontosan mit takart ez az elnevezés?
Elekes Botond: Az Uránia-mozgalom Berlinben indult, és a célja a tudományok népszerűsítése volt. A társadalom széles köreinek felemelése. Ez talált visszhangra Magyarországon. A Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt, a kor neves tudósainak bevonásával egy kiemelkedő kultúrpolitikus, Molnár Viktor vezetésével jött létre az Uránia Egyesület, és ők nyitották meg 1899-ben az Uránia Tudományos Színházat, ahol ismeretterjesztő előadásokat lehetett hallgatni a legkülönfélébb témákban...
Buglya Zsófia: És látni! Ugyanis ezeken a „vetített képes előadásokon" nagy szerep jutott a látványnak, a diaképeknek és a mozgóképeknek. Így költöztek be az Urániába a filmek, és 1901-ben ezért kezdtek saját filmgyártásba, aminek első gyümölcse A táncz című produkció lett, a magyar filmtörténet nyitánya.
Az Uránia helyzete éppen attól sajátos és talán egyedülálló az egész világon, hogy egy olyan ma is működő mozi, amelyik nemcsak mozitörténetileg jelentős
– értsd: régi mozi, ahol már némafilmeket is vetítettek, és ahol egy adott nemzet számos filmes kiválósága megfordult –, hanem úgy is, mint ősfilmes filmgyártó műhely. Tehát nem egyedül a régisége teszi érdekessé, hanem a funkcióknak ez a kombinációja.
Elekes Botond: Azt egyébként fontosnak tartottuk, hogy az épület és a mozi története kettéváljék a kötetben. Mert nyilvánvalóan vannak, akiket kifejezetten ennek az egyedi műemléknek a története érdekel. Hogy honnan jött az ihlet ehhez a móros, eklektikus stílushoz, miért ezt választotta Schmahl Henrik, vagy hogy hogyan változott ez az épület. Ezeket művészettörténészek – Kelecsényi Kristóf, Torma Ágnes – és a 2002-es felújítás szakemberei világították meg. A mozi és elődei történetét pedig színháztörténészek – Molnár Dániel, Gajdó Tamás –, és főként természetesen filmtörténészek fejtették fel.
De több ez, mint átlagos mozitörténet, ugyanis reprezentatív jellege miatt az Uránia mindig a történések középpontjában állt, és élesen követte a politikai fordulatokat. A Horthy- vagy a Rákosi-korszakban ugyanúgy ide járt a politikai elit, mint később.
A kommunista diktatúra politikusai is megfordultak itt: Rákosi Mátyást például az egyik páholyban örökítette meg egy fotó...
B. ZS.: Igen, ez egy 1945-ös fotó, amelyen Rákosi Mátyás Szakasits Árpád társaságában nézi a Lenin-ünnep műsorát, amelyet Lenin születésének 75. évfordulójára rendeztek. És valóban az egyik páholyban ülnek, nagyjából a mai Casablanca páholy helyén – a terem székezését ugyanis azóta többször átalakították. De olyan fotót is találtunk, szintén az MTI archívumában, amelyen
Nagy Imre beszélget Fábri Zoltán rendezővel a Hannibál tanár úr díszbemutatóján, itt a kávézóban, alig néhány nappal az 1956-os forradalom kitörése előtt. Ezekből a kincsekből minél többet megpróbáltunk elhelyezni a kötetben.
E. B.: Ugyanakkor az Uránia a maga nagy befogadóképességével nemcsak a díszbemutatók mozija, hanem a tömegek mozija is volt. Nagyon látványosak azok a fényképek, amelyeken – a háború után és később, az ötvenes években, még a tévékorszak előtt – sorok kacskaringóznak a mozi bejáratánál, hogy jegyet válthassanak például a Szállnak a darvak című filmre. És persze meg kell említeni, hogy 1945 előtt a Jud Süss című náci propagandafilmért ostromolta a mozit ugyanez a tömeg. Ez is része a mozi történetének.
Szó esik a kötetben a mozi erőszakos szovjetizálásáról is...
E.B.: Az 1945 utáni fordulatról, vagyis amikor a kommunista párt filmvállalata veszi kézbe a mozit, Murányi Gábor írt, méghozzá korabeli dokumentumok, levelek és jegyzőkönyvek alapján.
Ez az 1945 és 1948 közötti időszak a szovjet filmek kizárólagossá tételéről szól a műsorban, amit az akkori mozis szakemberek megpróbálnak észérvekkel felpuhítani. Hasztalan, mert a hatalom elsodorta a szembeszegülőket. Úgyhogy ez egy drámai időszaka a mozinak.
A kötetben egyébként nemcsak fotók, hanem nagyon sok izgalmas filmplakát is van.
B. Zs.: Igen, ezek egyedi, művészi értékű grafikus plakátok, többnyire az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből.
Döntően a némafilmkorszak termékei, és azt az időszakot szemléltetik, amikor a tízes években az Uránia mozivá alakul. Erről az átmenetről eddig nagyon keveset tudtunk,
mivel ezt a Tudományos Színház hívei hanyatlásként élték meg, a film még nem volt egyenrangú a művészetek között. Éppen ebben volt fontos küldetése az Urániának, hogy rangjával emelte a születő művészet presztízsét.
E.B.: Ha ma belegondolunk, hogy Korda Sándor több némafilmjének is itt volt a díszbemutatója, akkor ismét oda lyukadunk ki, hogy ennek a mozinak a filmtörténeti beágyazottsága egyedülálló, ezért is elsőrendű feladat funkciójában megőrizni. Az, hogy emellett felbecsülhetetlen értékű műemlék is, ami Terry Gilliamtől Helen Mirrenig és Roman Polanskitól Claudia Cardinaléig mindenkit lenyűgöz, aki csak belép ide, már csak a hab a tortán.