Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Min kellett volna változtatnia, hogy dúsgazdag legyen?
Ha Európában szerzek egy menedzsert, és a lemezeimmel turnézok, akkor anyagilag valószínűleg sokkal jobban jártam volna. Akkor viszont elveszíthettem volna az improvizációs készségemet. Ugyanis mindig a saját szólólemezeimet kellett volna játszani. Mondok egy példát. Kenny G. jazz-szaxofonos, de a világon a legtöbben lágy melódiákat játszó zenészként ismerik. Milliók rajonganak érte a mai napig. Ő azt az utat választotta. De visszatérve arra, hogy miért nem költöztünk a családdal Amerikába. Már be volt adva a zöldkártyakérelem, amikor haza kellett jönnöm, mert történt egy tragédia a családban. Aztán persze, jártam ki újra, többször, írtam a Special EFX-nek számokat, és más munkáim is voltak. Egy „O 1 Visa" elnevezésű vízummal fél éven át ide-oda utazgathattam, és a feleségem is kapott egy kísérő vízumot. De volt egy tízéves vízumom is. Éppen itthon voltam, mennem kellett Pécsre egy szólókoncertre, de kicsit elaludtam. Hirtelen riadtam fel, ment a tévé, és láttam, hogy leomlott a két torony. Még nem tudtam, hogy pontosan mi történt, de azt mondtam, hogy véleményem szerint Amerikának vége. Eljött az abszolút kontroll ideje. És igazam lett. Néha még kimentem egyszer-kétszer, de a munkavállalói engedélyemet és a tízéves vízumomat már nem használtam fel.
Nem bánta meg azóta, hogy így döntött?
Egyáltalán nem. Tudja, én hiszek Istenben.
Mindig azt mondom: engem Isten vezet, ő az én menedzserem.
Úgy látom, hogy inkább jó, hogy nem maradtam ott, mert véleményem szerint Amerika kulturálisan teljesen megváltozott – sajnos rossz irányba.
Nemrég írt egy operát is - egy misztérium játékot –, ami az emberiség rossz döntéseinek sorozatáról szól. Mikor hallhatja, láthatja a közönség?
Valóban, még a pandémia előtt fejeztem be ezt a misztériumjátékot, amelyet 8-10 éve dédelgetek magamban. Akkor még nem tudtuk, hogy világjárvány lesz.
Arról szól, hogy az emberiség mindig rossz utat választ, és jó lenne már, ha egyszer jó irányban indulnánk el.
A történetet én találtam ki, a librettót Bolyki György írta. Négy képből áll. Az első Ádám és Éva az Édenkertben - ahol rosszul döntenek, és kiűzettnek a Paradicsomból. A második kép az Özönvíz előtti állapotot mutatja meg, ahol szintén rossz döntést hoznak az emberek. A harmadik Nimród története, jól ismerjük ott is a rossz döntés következményét. A negyedik kép pedig egy vízió, 2060-ban játszódik, amiről többet egyelőre nem szeretnék elmondani, majd meglátják a nézők, hogy mi a katarzis.
Azt szerettem volna, hogy ha bárki - legyen hívő vagy ateista - meglátja, meghallgatja ezt az operát, elgondolkodjon, hogy valójában mi zajlik a világban, és mit kellene tenni, hogy jobb legyen a Földön az élet.
Nemsokára elkészülnek a lemezfelvételek is, majd később szeretném bemutatni az Operában, vagy a Müpában. Úgy gondoltam, hogy ne csak operaénekesek játsszanak benne, hanem több popzenész és operettművész is megjelenjen. Így énekel többek között Charlie, Kökény Attila, Sasvári Sándor, Dolhai Attila, Horváth Ádám operaénekes és Miklósa Erika is. Ők a főszereplők a misztériumjátékban. Nagy örömömre mindenki elvállalta, akit megkértem. Népszerű, nagy művészek, híres zenészek, és azt remélem, hogy a fiatalok is érdeklődve hallgatják majd a darabot.
Akár a Magyar Zene Házában is bemutatná?
Igen, természetesen, bár az ünnepélyes megnyitó után engem nagyon megtámadtak az ellenzék soraiból... Pedig én csak vicceltem. A miniszterelnök úrral is találkoztam a megnyitó után, és azt mondta: mindig kell egy kis humor. Ő is annak vette. Erre az ellenzék megtámadott. Nem tudom, miért.
Pedig világ életében politikán kívül állt - és ezt nyilatkozta is egy újságnak...
Igen, ez így is van.
Számomra ez azt jelenti, hogy soha nem bántom egyik oldalt sem.
Soha. Tőlem senki nem hallhatott ilyet. De az talán nem baj, hogy az én szívem valamelyik irányba húz. Tudja, azzal is érvelnek egyesek, hogy nem vettem át a józsefvárosi díszpolgári címet, és ez akkor már állásfoglalás. Pedig elsősorban nem politikai okokból nem vettem át azt a díjat. Én a VIII. kerületből származom, és a jazz is onnan indult. Megkeresett engem Pikó úr, hogy mivel tősgyökeres nyolcadik kerületi vagyok, elfogadom-e a díszpolgári kitüntetést. Azt mondtam, hogy persze, miért ne fogadnám el? Ezután kezdődtek a gondok, ugyanis felhívtak, hogy eljönnének a lakásomra, és egy videó összeállítást készítenének. Akkor leesett a tantusz, hogy valami politikai kampányba akarnak engem belekeverni. Ez gyanús lett, így inkább visszamondtam az egészet, és azt mondtam, hogy jövőre szívesen átveszem.
Ezután keresték újságírók? Megkérdezték, miért nem vette át a díjat? Elmondta nekik ezt a történetet?
Sok újságíró keresett, de nem nyilatkoztam.
Egyszer aztán felhívott egy férfi, és ugyanerről kérdezett. Neki is mondtam, hogy ne haragudjon, de nem nyilatkozom újságíróknak. Erre közölte, hogy ő nem újságíró.
El is beszélgettem vele.
Másnap viszont az egyik ellenzéki lapban megjelent a beszélgetés. Őszintén megdöbbentem, hogy így átvertek, de végül nem írt rosszat, éppen csak azt, amit elmondtam neki, ami egyébként igaz.
De akkor megtanultam, hogy óvatosnak kell lenni.
Visszatérve a Magyar Zene Házának átadójára: meglepte, hogy ilyen vehemensen támadták?
Igen, nagyon. A kommenteket persze nem olvastam, de a fiaim igen.
Nagyon csúnyán bántottak, volt, aki lecigányozott, és olyanokat is írtak, hogy na, kibújt a szög a zsákból, nem is vagyok politikán kívüli ember.
Abban az értelemben természetesen nem, ahogy ők gondolták.
Ugyanis én soha nem titkoltam, mindig is kiemeltem, hogy hívő, konzervatív ember vagyok. Ezt az értékrendet Magyarországon a Fidesz képviseli.
Én úgy értelmezem a politikán kívüli létet, hogy nem ócsárolom a másik oldalt. Erre soha nem volt példa, és nem is lesz.
Nem veszek részt semmilyen vitában. Nem bántok senkit.
De azt gondolom, hogy szívem joga az egyik oldallal szimpatizálni. Szívem joga, hogy kedveljem a pártot, amelyik azt az értékrendet követi, amit én is vallok. De bántani nem fogom a másik oldalt. Nem az én dolgom. Tudja, sok zenésszel muzsikálok együtt, akik közül többen az ellenzéki pártokat támogatják. Nekem ezzel semmi bajom nincs, és ők is tudják, hogy én keresztény, konzervatív érzelmű vagyok. Kiválóan együtt tudunk zenélni. Néhányuk – köztük van nagyon híres zenész is - viszont bemegy ellenzéki televízióstúdiókba, és szidja a Fideszt. Én nem teszem, nem megyek be jobboldali televíziókba az ellenzéket szidni.
Én muzsikus vagyok, jazz-zenész, nem politikus. Nem az én dolgom politikai vitákban részt venni.
Engem egyébként még az sem érdekel, hogy ők - az ellenzéki érzelmű zenésztársaim - bejárnak a tévékbe szidni a jobboldalt. Nem foglalkozom ezzel. Játszom tovább, zenélek, mert a művészet, a zene a fontos, és mindenkinek joga van úgy gondolkodni, ahogy akar. Ők szidják a Fideszt, én nem szidom az ellenzéket. Ez a különbség. Azt viszont őszintén nem értem, hogy miért bántottak engem az ellenzéki oldalon. Ha azért, mert én keresztény, konzervatív érzelmű ember vagyok, és ezt nem titkolom, akkor azt gondolom, hogy nagyon rossz színben tüntették fel saját magukat. Az ugyanis a demokrácia egyik alappillére, hogy mindenki úgy dönt, úgy szavaz, ahogy a szíve diktálja.
