Nem fognak élve eltemetni

Agárdy Gábor színész.

Az apai ágon örmény származású színész már gyermekként színpadra került a szegedi színházban. Mindamellett a Tisza parti városban cseperedve csodálkozott rá, micsoda karizmája van az olyan embereknek, mint amilyen Juhász Gyula, Móra Ferenc, József Attila, vagy éppen Szent-Györgyi Albert volt. Az élénk fantáziájú, kiváló megfigyelőképességű fiú tizenöt évesen került be – középiskolai tanulmányait feladva – egy színitanodába. A szegedi pályakezdés után évekig vándorszínészként gyakorolta hivatását. Idővel kőszínházakban is feladatokat kapott, ám több évtizedes országos ismertség után is – a közönség szeretetét számtalan alkalommal megtapasztalva - méltatlannak érezte magát ahhoz, hogy a Nemzeti Színház tagja legyen. Az lett, majd a sikerek mellett némi hányattatást is megtapasztalva, testvérként szeretett kollégájával, Sinkovits Imrével együtt kapta meg 2000-ben az első alkalommal odaítélt Nemzet Színésze címet. Az ikonfestőként is maradandó alkotásokat létrehozó – munkái megtalálhatóak a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is – Agárdy Gábor életútja számos esetben visszatükrözi azon korszakok jellegzetességeit, amelyek megadattak a számára.

Túlélők
1915 és 1917 között az Oszmán Birodalom utolsó teljes évtizedében (1922-ben kiáltották ki a független Török köztársaságot), az állam irányítását kezében tartó politikai tömörülés, az ifjú törökök mozgalma az ország csaknem egymillió örmény lakosát gyilkolta le, sokakat pedig kitelepítettek az országból.
Voltak, akik nemzetközi mentőakciók segítségével menekültek el a hazájukból. Utóbbiak közé tartozott az Arcaliján család, amely épségben jutott el a kikötőig, ahonnan angol, francia és román felségjelű hajók vitték tovább a túlélőket.
Agárdy Gábor évtizedekkel később a nyilvános fórumon töprengett el, vajon mi történt volna, ha az apai ágának felmenői angol, vagy a francia zászló alatt hajózó mentőegységet választanak. Nem tartotta kizártnak, hogy akkor felnőve esetleg a Royal Shakespeare Company, vagy éppen a Comédie-Française tagjaként szolgálja a közönséget.

Merész gondolat, színes fantáziát mutat, éppen olyat, amellyel a szerepeit formálta.

Az Arcalijánok, köztük Agárdy Gábor apai nagyszülei, a romániai partra szállás után Székelyudvarhelyen találtak új otthonra. Agárdy Gábor édesapja, ott tanulta ki a szabómesterséget. Utóbb, hogy még alaposabban megismerje hivatása mesterfogásait, megfordult Berlinben, valamint Londonban és Párizsban is. Visszatérve Hódmezővásárhelyen nyitott műhelyt, s akkoriban ismerkedett meg egy kedves, formás parasztlánnyal, akit nőül vett. Előbb ikreik születtek, Miklós és Aurél, majd érkezett Gábor, aztán János.

Agárdy Gábor színművész Forrás: MTI/Farkas Tamás

Háborgó tenger, kanyargó Tisza
Agárdy Gábor már Szegeden látta meg a napvilágot 1922 augusztus 2-án. Szülei időközben ott vásároltak lakást, nyitottak szabóműhelyt a belvárosi Aigner-házban.
Agárdy Gábor inspiratív környezetben cseperedett.
Örök emlék lesz a színházzal szemközti Kossuth Kávéház teraszán még kánikulában is felöltőben és kalapban ücsörgő Móra Ferenc alakja, ahogyan Juhász Gyuláé is. Valamint Szent-Györgyi Albert kis sportkocsijában, mely járművét titkon borította be egy éjjelen sárga rózsákkal a város népe, az 1937-es Nobel-díj hírére.
A már gyerekként színpadra került Agárdy Gábor azt is meséli majd felnőttként, hogy maga igazította el József Attilát, amikor odalépett a művészbejáró előtt ücsörgő fiúcskához a Szegedi napló főszerkesztőjét keresve, aki éppen a teátrum igazgatói irodájában tartózkodott.
Mindemellett Agárdy – akkoriban még valójában Arcaliján – Gábor már öt-hat éves korára belakta a Széchenyi tér minden zegzugát.

Gyakran időzött pajtásaival a Tisza Lajos szobra mögött álló bronzcsónakban, hol a háborgó tengerre, hol a kanyargó Tiszára képzelve magukat.

Hat éves, amikor véletlenül berúgja egy labdával Erdélyi Miklós festőművész ablakát. A labda után merészkedik, Erdélyi mester pedig kedvesen fogadja. Beszélgetni kezdenek. Erdélyi korábban tengerészként járta be a világot, festőként Európa több országában is dolgozott. Meséi, képei hatással vannak az Arcaliján fiúra.

Erdélyi javasolja, rajzoljon valami. A fiú rajzol. Erdélyi éveken át mestere lesz.

Az Arcaliján gyerekek szülei szépen éltek, szeretetben. Az alig százhatvan centiméter magas asszony odaadással nézett fel százkilencven centiméteres férjére, aki hasonlóképpen tekintett le imádott feleségére.
Kötelékük csak szorosabb lett, amikor ikerfiaik egyike, Miklós hatévesen belehalt a vakbélgyulladásba.
Gábor fiúk kilenc éves, amikor édesapjukkal is betegség végez, 1931-ben.

A kis szörnyeteg
Anyjuk nem adja oda magát a fájdalomnak. Még többet dolgozik, s a plusz bevételért kiadja a lakás egyik szobáját albérletbe a szegedi színház operaénekesének, Horváth Józsefnek. Baráti lesz a viszony az új lakóval, aki csak neveti az égetni valóan eleven Gábor gyerek csínyeit.

Családi fotókat is mutat az édesanyja, egy sincs köztük, amelyen Gábor ne grimaszolna, ne öltene nyelvet, ne mutatna szamárfület.

Meséli az asszony, még élt az ura, amikor üdülni mentek a Tátrába, Gábor ott gondolt egyet, megszökött. Este találtak rá, mély szakadék szélén lóbázta a lábát.
Akkoriban keresnek gyerekszereplőt a szegedi Városi Színházba Bónyi Adorján Az elcserélt ember című színművéhez. Horváth József azt mondja egy nap a rendezőnek, aki nem talál kedvére való gyereket:

Ahol lakom, van egy ki szörnyeteg. Ő biztosan megfelelne.

A zabolázhatatlan Arcaliján Gábor, aki már elemistaként képébe kacag bármely tanárának, a próbákon issza a rendező szavait.

Néma szerepének minden moccanása azt mutatja, amit mutatnia kell.

Igaz, a címlapon még csak három x szerepel a neve helyett Jancsika karaktere mellett. Gyorsan új feladatott kap, a Pillangó című operettben Lacikát alakítja. Akkor már a plakátra is kiírják, olyan „kollégák" közé,mint Ajtay Andor, Herczeg Vilmos, Magyarits László, Sass Imre.
Tizenegy éves, amikor 1933 nyarán Miltiádesz fiát, Kimont alakítja a Dóm téri Tragédiájában. Az Évát játszó Tőkés Anna „néni" kezét fogva érkezik a színre.
Ádám Lehotay Árpád, LuciferTarnay Vilmos. A bemutatót ötezren látják. Arcalján Gábor színház iránti rajongása tovább fokozódik. Ideje nagy részét – ha van faladata, ha nincs – a teátrumban tölti. Szerető iróniával szólítják kollégának a színház olyan művészei, mint Patkós Irma, Bilicsi Tivadar, Ajtay Andor, Kiss Manyi, Komlós Juci.

Agárdy Gábor és Bilicsi Tivadar színművészek a Magyar Rádió stúdiójában 1962-ben Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Megemelik a gázsiját, nevet változtat
Sorra kapja az újabb szerepeket. Felbukkan a Csoda-Bárba, a Peer Gyntben, a Gyenge nem című darabban. A Piros bugyelláris című népszínműben a kisbírót játssza, egyetlen mondta van:

A legények igen-igen duhajkodnak a nagy falu kocsmájában!

A premieren, amint beszalad a színpadra, megcsúszik.

Éppen csak elkapja a súgólyuk szélét, mielőtt kirepülne a nézőtérre.

Azt markolva kiáltja:

A nagylegények a kiskocsmában igencsak, hú-ha, duhajkodnak.

A közönség neveti, tapsolja. Gábor rettegve várja a szünetben az igazgatói feddést, de Sziklai Jenő, a direktora csak annyit kérdez: meg tudná-e ismételni a ezentúl az aznapi kunsztot? A fiú igent dadog.

Sziklai felemeli a gázsiját.

1933-ban az Arcaliján fiúk idősebb bátyjuk javaslatára eldöntik, hogy Romániában élő rokonaikhoz hasonlóan felveszik az Agárdy nevet. Kiderül, hogy Magyarországon védett a név, s egy öreg gróf csak akkor engedélyezné használatát, ha Arcaliján asszony – a fiúk anyja haláláig őrzi férje nevét – lemond az egyik fiáról, akit a gróf – saját fiúgyermek híján – adoptálna. Makacs az asszony, kitartóak a fiúk is, a gróf végül jobb belátásra tér.

Táncos boy, karkötelezettséggel

A megemelt gázsijú, immár nemesi hangzású vezetéknevet kapott ifjú időközben középiskolába kerül. A Baross Gábor reálgimnáziumban bukdácsol. Csak a rajzórákat kedveli, amelyeken elsőként végez a feladattal, majd szendvicsekért, gyümölcsökért cserébe befejezi a tehetősebb családok, de nála kevesebb rajzkészséggel rendelkező osztálytársai munkáit is.

A tanárok mindemellett korlátoltnak tartják. Meggyőződésüket erősít, hogy Agárdy Gábor rendre elblicceli az iskolai színházlátogatásokat.

Amit nem tudnak: valójában azért nem tart velük, mert legtöbbször egyszerre kellene a színpadon és a nézőtéren is jelen lennie. Szerencséje, hogy általában maszkos szerepeket játszik a gimnáziumi társai előtt, nem ismerik fel. Ám tart tőle, hogy előbb-utóbb lebukik, márpedig akkor biztosan kicsapják az intézményből. Hamarosan megoldás kínálkozik a kényes helyzetre:

A szegedi Újság 1937-es szeptemberi száma tudatja, hogy Sziklai Jenő vezetésével színiiskola nyílik a városban,

melynek növendékei hat hónap elteltével az Országos Színész Egyesület vizsgabizottsága elé kerülnek, s ha vizsgájuk sikeresnek ítéltetik, oklevelet kapnak arról, hogy színészekké lettek.
Agárdy Gábor édesanyja tudta nélkül jelentkezik. Tizenöt éves, amikor ötven jelentkező közül bekerül a képzésre alkalmasnak bizonyuló húsz növendék közé.
A gimnáziumot félbehagyja.
Színiiskolai tanárai a város és a korszak neves művészei: a klasszikus prózát Forgács Sándor, vígjátékot-színművet Sármássy miklós, népszínművet Herczeg Vilmos, operettet Vágó Artúr, táncot Erdődy Kálmán tanít.
Sziklai Jenő már Agárdy Gábor sikeres színészi vizsgája előtt – Lehotay Árpád és Kiss Ferenc előtt bizonyít majd – leszerződteti a kamaszfiút a Városi Színház társulatához. Fizetése havi száz pengő. Beosztása: táncos boy, karkötelezettséggel.

Agárdy Gábor a Film Színház Muzsika képes, kulturális hetilap címlapján az 1980-as években Forrás: Arcanum

Sztárok között
Sziklai Jenő igazgatása alatt – 1933-1939 – a szegedi Városi Színház aranykorát éli. Szegeden mutatják be elsőként Kálmán Imre, Lehár Ferenc egy-egy új operettjét.
Sziklai erős opera társulatot is létrehoz, valamint olyan pesti vendégfellépők is emelik az operák színvonalát, mint Svéd Sándor, Székely Mihály, Báthy Anna. A Milánói Scala neves énekesei is megfordulnak szegeden: Bartelli, Gianforte, Tatjana Menotti. A színes bőrű baritonista, Aubrey Parker fellépésén maga Toscanini vezényel.

A szegedi Városi Színház (ma már Szegedi Nemzeti Színház) épülete egy 1926-ban készült felvételen Forrás: Wikimedia Commons/tbeck.beckground.hu

Ami a prózai társulatnak - a már említetek mellet - akkoriban tagja Jávor Pál, Páger Antal, Neményi Lili, Rajz János Dajka Margit.

Akkoriban kezd játszani Sziklainál Agárdy Gábor mellett az ifjú Mészáros Ági, Komlós Juci, Szilassy László. A fővárosi társulatoktól is érkeznek vendégszereplők. Mások mellett Beregi Oszkár, Kiss Ferenc, Gózon Gyula, Kabos Gyula, Mezey Mária, Muráti Lili, Tolnay Klári, Gombaszögi Ella.

Vendégként lép fel Csortos Gyula is, aki előadás után vacsorára hívja a Tisza Szállóba az őt egész esete áhítattal bámuló Agárdy Gábort.

Vacsora közben a színészóriás elmeséli a karkötelesnek, hogy igen rosszul alszik, mert a kerthelyiségben hajnalig mulatoznak a vendégek. Vacsora után szobájába invitálja a fiút, s miután könnyít magán, felkínálja a szállodai éjjeli edényt vendégének, kérve, kövesse példáját. A fiú engedelmeskedik, majd Csortos az ablakot kitárva a kertben mulatozó vendégekre loccsantja az éjjeli edény tartalmát.

Ma talán nyugodalmasabb éjszakám lesz

– mondja a fiúnak, majd elbúcsúzik rajongójától.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!