Arch Enemy, Behemoth, Barba Negra, október 16.
Egy kisebb fesztivál is kerekedik ősszel a Barba Negraban a dallamos death metal nevében. Az est főfellépője, a svéd Arch Enemy igencsak megosztja a keményzene hallgatóit: az ősrajongók a mai napig a kilencvenes években megjelent első három, nyers és kompromisszummentes albumaikra esküsznek, azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, a banda korábbi férfi frontembere, Johan Liiva még 2000-ben kilépett, azóta szokatlan módon női énekesekkel pótolják, és az ezredforduló óta egyre profibb, technikásabb, de kétségtelenül populárisabb irányba indultak el. Ezzel párhuzamosan azonban bebetonozták magukat a mainstreambe és a közönségük megsokszorozódott.
Az idei turnén a jóval karcosabb lengyel brigád, a Behemoth kíséri őket, akiket tavaly a Slipknot előzenekaraként is láthattunk; az Arénában a pirotechnikában és nagyszabású díszletekben gazdag show-műsoruk még a szintén nem a visszafogott előadásmódjáról híres amerikai sztárzenekarral is felvette a versenyt.
A két zenekarhoz csatlakozik a hasonló műfajt képviselő angol Carcass és az amerikai Unto Others.
The Rasmus, Icon For Hire, október 17.
Kevés európai együttes ért el látványosabb sikert a 2000-es évek elején, mint a finn The Rasmus. Bár már az első négy lemezükkel is komoly rajongótábort építettek ki szerte a kontinensen, a 2003-as Dead Letters egycsapásra az élvonalba repítette őket. Mindezt jól illusztrálja, hogy ekkoriban a Sziget Fesztiválon két egymást követő évben is főfellépők voltak, a rádiókból és a zenetévékből pedig megállás nélkül az olyan slágereik üvöltöttek, mint az In The Shadows vagy a First Day Of My Life. A kritikusok és a keményebb zene kedvelői szívből gyűlölték a kifejezetten lágy dallamokkal operáló együttest, de ennyi év távlatából el kell ismerni, egy tökéletes pop-rock albumról van szó, amelyen egyetlen másodperc üresjárat nélkül sorakoznak a fogós dalok. Nem véletlen, hogy amikor 2018-ban, a korong tizenötéves jubileuma alkalmából a csapat Európát járta és az említett lemezt az elejétől a végéig eljátszotta, mindenhol telt ház fogadta őket, köztük Budapesten is. És bár ehhez hasonlót sikereket azóta sem értek el, korántsem egy nosztalgiazenekarról van szó,
legutóbb például azzal keltettek feltűnést, hogy Finnország őket indította a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon – és mi sem igazolja jobban, hogy egy kiváló bandáról van szó, hogy a huszonegyedik helyezést érték csak el. Ugyanis a rendkívül ízléstelen rendezvényen nagyobb dicsőség egy gyenge szereplés, mintha az adott előadó az élvonalban végez.
Az idei koncertre az is rátesz egy lapáttal, hogy előzenekarként a szinte már-már agresszívan fülbemászó és rendkívül energikus pop-punk dalokkal operáló amerikai Icon For Hire melegít be előttük.
Tarja Turunen, Barba Negra, október 21.
A klasszikus zenei tanulmányokat végzett Tarja Turunen, a Nightwish alapítótagjaként a világ egyik legismertebb finn énekesnőjévé vált, majd miután 2005-ben viharosan összebalhézott a banda alapító-gitárosával, távozott a sztárzenekarból és szólókarrierbe kezdett. És mint kiderült, önállóan is megállja a helyét: az elmúlt másfél évtized alatt nyolc stúdió- és négy koncertalbumot adott ki és bár egyedül nem tölt meg stadionokat, különleges szoprán orgánuma még mindig méretes közönséget vonz. Az énekesnő 2019-ben jelentette meg eddigi legsötétebb hangulatú, In The Raw című albumát, az ismert okok miatt azonban még nem volt lehetősége tisztességesen megturnéztatni, de idén remélhetőleg semmi sem tesz keresztbe a terveinek.