Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A küldetés és a hátrahagyott málhazsák
Raksányi Gellért 1944-ben szorgalommal teljesíti főiskolai feladatait, helyt áll a Nemzeti Színházban előadásaiban, előadások után bensőséges kocsmákban fröccsözik a háborús téboly közepette is színi pályára készülő akadémista társaival, valamint jeles művészekkel. Mindemellett igyekszik életben maradni. Abban az évben már ittasodva is mind ritkábban fogalmaz sarkosabb véleményt.
De akkor már tudják róla, amit tudni kell.
Szűcs István, a Nemzeti Színház dramaturgja Raksányi Gellértet kéri meg a mind veszettebb 1944-es évben – mint olyan akadémistát, akiben bizalma lehet –, hogy juttasson el némi élelmet, a Nemzeti Színház főrendezőjének, a származása miatt pályáról letiltott Horváth Árpádnak. Raksányi Gellért vállalja a kockázatosnak gondolt küldetést. Ám kiderül: Horváth Árpád a Nemzeti Színháztól pár száz méterre üzemelő Florida kávézóban várja a csomagot.
Az akadémista tisztelettel kéri a sárga csillagot viselni kénytelen rendezőt: mielőbb rejtőzzön el.
Horváth válasza egy ironikus mosoly, majd rendel egy konyakot a fiúnak. Elbeszélgetnek. Raksányi Gellért utóbb többször is nyilatkozza majd: az ellenálláshoz csatlakozó, elfogása után a társai nevét a kínvallatása közben sem feladó, fogságban elpusztult Horváth Árpád személyében az az ember veszett oda,
aki a leghitelesebb direktora lehetett volna a háborút követő évek Nemzeti Színházának.
A háború utolsó szakaszában, ahogy más kortársai, Raksányi Gellért is megkapja a behívóját, meg is jelenik a gyülekező helyen.
Később úgy mesélte: annyira berúgott, hogy elaludt a málhazsákján, nem tudtak belé életet lehelni, inkább hátrahagyták.
Hivatalosan katonaszökevény lett, de bátyja segítségének köszönhetően mégsem lett baja ebből.
Kivégzéssel fenyegetik, szélnek eresztik
Raksányi Árpád időközben elvégezte a jogi egyetemet,
Az Országgyűlés Felső Házának titkára, egyben az Országház légoltalmi parancsnoka, a Parlamentben van a lakása is, valamint fontos nexusai mindenfelé.
Raksányi Gellért akkoriban a Cserhát u. 6-ban lakik. 1944 karácsonyán a házat bombatalálat éri. A színinövendék is megsérül, a bátyjánál húzza meg magát, az ugyancsak súlyosan megrongálódott Parlamentben.
Az üvegszilánkokat Árpád távolítja el öccse sebeiből, további kezeléséről az Országházban működő hadikórház vezetője, dr. Karlinger Tivadar ezredorvos gondoskodik.
1945. januárjában Raksányi Árpád utasítja az Országházban szolgálatot teljesítő palotaőröket: letett fegyverrel fogadják az érkező szovjeteket. Maga zsakettet ölt, hogy megadja nekik a tiszteletet.
Raksányi Árpádot az első orosz katona úgy vágja szájon, hogy az elnöki titkár összeesik.
Miután felmossák, az oroszok parancsnoka azt követeli, hogy mutassa meg honnan indul a parlamentből a várba vezető alagút. Raksányi Árpád azt feleli: nincs ilyen alagút. Az orosz főtiszt azt állítja, hogy van. Reggelig ad időt, hogy megtalálják, ha nem teszik – mondja a főtiszt – ,úgy
napfelkeltekor kénytelenek lesznek az elnöki titkárt és az öccsét agyonlőni.
A Raksányi fivérek egész éjszaka a parlament falait kopogtatják, rá is találnak egy titkos borraktárra, de alagútra nem. Mindeközben a parlament több nyelvet is kiválóan beszélő könyvtárosa, dr. Trócsányi György az orosz főtisztet győzködi: Tolsztoj és Csehov – említ más orosz szerzőket is – honfitársaként mutasson emberséget, és akkor is hagyja életben a két fiatalembert, ha esetleg nem találják meg az egyébként nem létező alagutat.
Az orosz főtiszt értékeli a könyvtáros nyelvtudását, valamint az abszurd humor iránt is fogékony.
A Raksányi fivéreket reggel elvezetik a kivégzésükre kirendelt sorfal előtt, majd egy katonai szállítójárművel a gödöllői fogolytáborba viszik, ahonnan négy nappal később a sérült Raksányi Gellértet szélnek eresztik. Bátyját azonban nem.
Az óriáscsecsemő
A háború végén a Színiakadémia részben romos épületében újra indul a tanítás.
A borzalmakat túlélt növendékek Raksányi Gellértet választják meg a Diákbizottság elnökének. Mindjárt az első óra előtt akad tennivalója.
Felsőbb évesek és fiatalabb hallgatók is a közös irodalomtörténeti előadásra készülnek, amikor észrevesz az új arcok között egy szakállas fiúcskát, aki a házirend ellenére vígan pöfékel, szipkából szívva a cigarettát. Kérdezi tőle:
Te kis szakállas óriáscsecsemő, hogy kerülsz te ide?
A fiú selypegve válaszol, azt mondja őt igen érdekli az irodalomtörténet. Raksányi Gellért elneveti magát, feltesz néhány vonatkozó kérdést, amelyekre kérdezettje tűpontos válaszokat ad, történeti érdekességekkel fűszerezve. A diákbizottsági elnök elámul, firtatja, honnan ez a nagy tudás.
Én vagyok a tanáj
– mosolyog szerényen, felel selypegve Hegedűs Géza. Raksányi Gellért később az irodalomtudóssal is életre szóló barátságot köt, osztálytársai közül pedig leginkább Szatmári Istvánnal.
Az évfolyam később ismertebbé lett hallgatói között van még Inke László, Somogyvári Pál, Velenczey István, Dévay Kamilla, Pádua Ildikó.
Inke és Szatmári lesznek azok, akik felfalják a Raksányi Gellért édesanyja fiának szánt élelmiszercsomagját, majd – miután szülője pár soros levelét is átfutják - , világgá kürtölik:
Gellért növendéket csak Kutyunak szólítják a családban.
/ A szocialista politikusként ismerté lett Vitányi Iván is Raksányi Gellért növendéktársa volt, de az akkoriban kis frufrut viselő, szöszke, vékonyka Vitányi rosszul viselte az Akadémiát igazgató Kiss Ferenc szurkálódásait, és még elsőévesen kikérte az indexét. Sz.Á./
1947 kora nyarán jelenik meg a lentebb olvasható írás a színház című folyóiratban. A cikket Raksányi Gellért és Somlay Artúr közös fotója illusztrálja, ugyanis mesterük maga is szerepet vállalt a végzős növendékek diploma vizsgájában.
Az Akadémia vizsgaelőadásain olyasmit kapunk, amit a legnagyobb művészektől sem várhatunk: üde félszegséget, lámpalázzal kevert hitet s a zavart ifjúi tekintetekből olyan tüzet, amely még egyelőre nem gyújt ugyan semmit, csak fényesebb lesz tőle a színpad. Somlay Artúr növendékei Thornton Wilder háromfelvonásos színjátékét adták elő, majdnem hibátlanul, úgy hogy még esti előadásokon, sorozatosan is elmenne, ha a Vígszínház ezt a nemes vadat dupla-csövű vadászfegyverével már régen el nem ejtette volna. Különösen Rákosi Mária tetszett. Szép is, tehetséges is, éppen beleillik az új Nemzetibe. Ő tehát már kész színésznő. De nem sok híja van a komolykás Pádua Ildikó, a formás Gáti Vilma és a hamvas Fáy Györgyi alakításának sem. A fiúk közül Hindy Sándor, Somogyváry Pál, Velencey István, Szathmáry István és Raksányi Gellért nevét kell feljegyeznünk. De könnyű nekik jól vizsgázni, hiszen Somlay Artúr tanította őket. (a. k.)
1947. június 7.
Somlay Artúr kérésére a Nemzeti Színház igazgatója, az alakuló kommunista rendszer színházi főembere, a teátrum élére önmagát önhatalmúlag kinevező Major Tamás a társulatához szerződteti az 1947-ben végzett színészek többségét.
Inti őket:
Ez a szerződés egy életre szól!
Raksányi Gellért a maga szerződését – ösztöndíjas színészként – 1947. június 7-én írja alá. A dátum ismeretében egyetlen magyarázata lehet a szerződés megkötésének:
a magát akkoriban minden színházi és számos kultúrpolitikai ügyben kompetensnek tartó Major Tamás akkoriban nem igen olvasott újságot.
Ugyanis a lapok akkor már mind hírül adták, hogy Rasásnyi Árpád illegálisan elhagyta hazáját.
Raksányi Árpádot csak akkor engedték ki a szovjetek a gödöllői fogolytáborból, amikor flekktifuszt kapott. Felgyógyulása után a parlament átmeneti törvényhozó testületének, az 1945 és 1947 között működött Nemzetgyűlésnek lett a titkára.
1946-ban még mindig a Parlamentben lakik és a párközi értekezlet előadójaként rendszerint késő éjszaka is a feladatára készül. Egy ilyen alkalommal megcsörren a telefonja.
A hívó Rákosi Mátyás, akkori funkciójában miniszterelnök-helyettes, államminiszter.
Dicséri Raksányi Árpád buzgalmát, majd azonnali találkozót kér az éjszakában a pártközi értekezlet aktuális ügyeinek átbeszélésére.
A találkozó végén a titkár felajánlja, hogy visszakíséri saját irodájába a miniszterelnök-helyettest, aki ezt köszönettel elfogadja. Rákosi Mátyás az úton felbukik a parlament egy szűk folyosójára kihelyezett dobozhalomba.
Raksányi Árpád ölébe nyalábolva menti ki a rázúduló göngyölegek alól.
Intim pillanat, Rákosi nem sokat habozik, ott helyben felajánlja kísérőjének, hogy legyen a személyi titkára. Raksányi Árpád azonban talpig úriember, visszautasítja a kérést, hiszen másra esküdött fel.
Rákosi Mátyás nem szokta meg, hogy elutasítsák.
A következő hónapokban Raksányi Árpád több finomabban és karcosabban megfogalmazott tanácsot kap a jövőjét illetően – miközben továbbra is az országházban bújtatja azokat a képviselőket, kormánytisztviselőket, akikre akkor már letartóztatás várt. Ám érzi, szorul körülötte a hurok. 1947. június 4-én elhagyja Magyarországot, gyakorlatilag elmenekül.
Amikor illegálisan átlépi a határt, már tűzparancs van érvényben ellene.
/ Raksányi Árpád Párizsban alapítója, és legtekintélyesebb képviselője lett a Magyar Keresztény Népmozgalomnak. Sz.Á./
1947. június 5-én, 6-án, és 7-én a lapok több cikkben is rágalomhadjáratot indítanak Raksányi Árpád ellen. Rakásnyi Gellért június 7-én aláírja szerződését a Nemzeti Színházhoz.
Arca nem látszik, de befogadják
Raksányi Gellért bátyjára emlékezve nyilatkozott az ezredfordulón Raksányi Árpád emigrációjának következményeiről a Magyar Nemzetnek:
Orvos apámat hamarosan kirúgták az Egészségügyi Minisztériumban betöltött állásából. Én akkoriban kaptam meg a Színművészeti Akadémián a diplomát, s bár Major Tamás a bátyám szökése után három nappal szerződtetett a Nemzeti Színházhoz, számomra is megkezdődött a pokol. Mert egy színész élete két pillérre épül: a szereposztásra és a gázsira. Képzelheti, hogy én akkor és még utána sokáig mit építhettem ezekre.
Raksányi Gellért első, fajsúlyosabb nemzeti színházi feladataként a Gellért Endre rendezésében színre került G.B. Shaw bohózat, az Adroklész és az oroszlán címszerepét szokta említeni, amelyet még végzős növendékként kezdett játszani. Androklészt Rátkai Márton alakította, aki kérte, hogy a másik címszereplő, Raksányi Gellért beszédes arcát ne takarja maszk. Hiába.
Ám a kritika így is felfigyelt rá. A Szivárvány című lapban írta Lackó Géza:
Raksányi Gellért kellemes oroszlán volt. A mesebeli valóságot teljesen és finoman ábrázolta. Pracliemelgetéséről és negédes keringőjéről a bohózatjátszás történelmében (ha valaha megírják) néhány elismerő szót megérdemel. Színész, aki így tud négylábú szerepet játszani, két lábon is meg fogja állni a helyét.
Maklári Zoltán, a Nemzeti színház vezető színésze pedig azt mondja a végzős akadémistának:
A legnagyobb szerencsétlenség történt veled. Befogadtunk.
Az igazságosztó
Major Tamás, miután értesül Raksányi Árpád disszidálásáról, gondoskodik róla, hogy öccse ne nagyon kerüljön ki a mellékszerepekből. Illetve gyakran foglalkoztatja beugróként. A premier dicsősége így mindig másé. Igaz a kudarca is, de
ha Raksányi Gellért köszörüli ki a csorbát, azt a sajtó már nem tudatja.
Felvetődhet a kérdés, hogy az igazgató minek foglalkoztatta egyáltalán az osztályidegennek minősített színészt, ahelyett hogy elbocsátotta volna?
Raksányi Gellért több interjújában utalt rá: Major Tamás félt tőle.
Konkrétan attól, hogy komolyabb packázás esetén a színész alaposan helybenhagyja, ha agyon nem csapja.
A negyvenes évek végétől az ötvenes évek derekáig Raksányi Gellért hírhedt igazságosztónak számít a pesti éjszakában.
Bármely igazságtalanságot tapasztal – például egy amúgy hozzá hasonlóan ittas férfiember durván szólít meg egy hölgyet –, akkor azonnal közbelép. Megesik, hogy egy szeme láttára történt késelés esetében maga fegyverezi le a késelőt, s tartja a szeszgyári hordók pucolása közben acélossá vált karjai szorításában a rendőrök érkezéséig.
Egyszer kerül csak pácba, amikor a Király utcában túlerőben lévő utcai rablók veszik körbe.
Erősen vesztésre áll már, amikor Básti Lajos – akit a rablók, a történtek szempontjából szerencsés módon, nem ismernek fel – sztentori hangja szólal meg a dulakodók mellett:
Mi van itt kérem?
Básti a kérdés után Raksányira mutat, majd azt mondja:
Keressük magát egy ideje, most velem jön az Andrássy út 60-ba.
/ Az ÁVH rettegett vallató központja. Sz.Á./ A bejelentés hallatán a rablók futva menekülnek, a két színész pedig célba veszi az Oktogonon található Arányi bárt.
Raksányi Gellért éjszakai virtuskodásai meghatározzák akkoriban játszott szerepei karakterét is.
Rendszerint ő alakítja a propagandadarabok negatív hőseit, gyakran csendőr, vagy SS-katona.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!
