Kutyu úr a Szomszédokból: a legendás színész, akit folyton megaláztak a kommunizmusban és aki az italhoz menekült

Budapest, 2008. május 21. Életének 83. évben elhunyt Raksányi Gellért Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Nemzet Színésze. Felvételünk 2005. augusztus 3-án készült, amikor Raksányi Gellért színművész a Fiúmei úti temető szóróparcellájában, ahol Kállay Ilona színművésztől búcsúztak, aki július 14-én 74 éves korában hunyt el. MTI Fotó: Kovács Tamás

Raksányi Gellért művészi életpályája szorosan kötődik a Nemzeti Színház háború előtti legendás személyiségeihez és nemes hagyományaihoz. A Bajor Gizi, Tőkés Anna, Abonyi Géza, Lehotay Árpád, Bihari József és Tímár József nevével fémjelzett társulat ruházta fel életre szóló művészi útra valóvalaz 1947-ben színpadra lépő fiatal művészt. És ami legalább olyan fontos: megerősítette a keresztény-magyar kultúra iránti elkötelezettségét, hűségét. Magyarságtudata, szilárd karaktere és keresztény szellemisége merőben eltért a a háborút követő években mindent felülíró szocialista realizmus felfogásától és normáitól, annak értéket romboló működésétől. A művésznek részben ezért kellett megalázó helyzetek sorát megélnie, elviselnie a mellőzéseket. Mindemellett a tehetségéhez kevésbé méltó szerepek sorában is rendre bizonyította magas szintű ábrázolókészségét, színészi sokszínűségét. Ugyanakkor maga sem tagadta, hogy évtizedeken át az alkohol segített neki elviselni a nehezen viselhetőt, de a kockázatos szenvedély esetében sosem okozott kárt a színészi alakításaiban. Ifjabb korában, cvil karakterében egyszerre tudott úriember lenni és rabiátus igazság osztó, de csak annak kellett tartania korlátokat nem ismerő indulatától, aki megérdemelte, hogy megregulázzák. Utóbbiak közé tartozott például a félelmet más esetben nem ismerő Major Tamás is, akivel a színművész egész életében kutya-macska barátságban volt. Raksányi Gellért túl az ötvenen, az Egyetemi Színpadon közönség elé vitt önálló műsorában mutathatta meg először egy szuszra színészi palettája majd' minden színét, s a színeket élővé varázsoló mélységeit. Több generáció színházszerető publikumának elismerését vívta ki akkor. Hetvenedik évéhez közeledve vette át a Szomszédok című televíziós sorozatban az ábrázolt lakóközösség képviselőjének szerepét, amelyet saját becenevén, Kutyuként alakíthatott. Akkor már egy ország kezdte rajongani.A főszerepek jórészt elkerülték, de a sors díjakkal is kárpótolta. Más fontos szakmai elismerések mellett megkapta a Kossuth-díjat és az elsők között került be a Nemzet színészei közé.

Szomszédok
1991-ben az akkor hatvanhat éves Raksányi Gellért veszi át Máriáss József halála után a Szomszédok című tévésorozatban a Gazdagréti lakótelep Lantos utcai tömbjéért felelős közös képviselőjének szerepét. A karakter beceneve a sorozatban is Kutyu, amúgy Hegyi Bernát, a nyugdíjas főügyelő.
Raksányi Gellért a 119. fejezetben kerül először képernyőre a Szomszédokban.
1999-ig – a sorozat lezárásáig – 212 epizódban látható.

Beköltözik az emberek életébe.

Működteti az önismeretét. Kutyu karakterébe beleépíti személyisége legszerethetőbb vonásait. Inkább mulattató, mintsem bántó iróniáját.

Önön indulatait is elcsitítani képes béketeremtőt alakít, abszurd helyzeteket is józanul rendszerbe igazító jóember, egy közösség megbízható, terhelhető képviselőjét.

Az újságok heti szinten faggatják sorozatbeli feladatáról.
Válaszaiban hangsúlyozza, a tévésorozat napi készülést igényel. Említi, színészi pályájának számtalan beugrással járó feladata után nem szokatlan számára ez a munkastílus. Úgy fogalmaz:

Akkoriban tanultam meg, hogy a színész a tanulással fotografál, az alvással előhív.

Beszél arról is, hogy a sorozat – filmektől, tévéjátékoktól eltérően – ízig-vérig egyes szám első személyű színjátszást követel.

Tehát nem mintha én lennék, hanem kifejezetten én vagyok a szituációban.

Mondja azt is:

"A kamera mikroszkopikusan nagyit fel minden természetellenes hibát, és elvérzik az, aki csak arra gondol, hogy hogyan, és elsősorban nem arra, hogy mit mond.

Azt sem hallgatja el: ezt a műfajt csak józanon lehet művelni.
Úgy is teszi. Átmeneti absztinenciáján senki sem élcelődik.
Ha a színész tanítás végén elmegy egy iskola előtt, a kiözönlő diákok füttyentenek, ugatnak. A többség ünnepli. Aki bosszantani akarja azt is a maga oldalára állítja kedves türelmességével. Nyugdíjasok kérnek tőle tanácsot apró cseprő dolgaikban. Ha eszébe jut egy megoldás, megosztja a kérdezővel, de akkor is hangsúlyozza:

ő valójában nem Hegyi Bernát közös képviselő, hanem Raksányi Gellért, színművész.

Van aki értetlenkedik, van aki nevet a saját tévedésén.

A fény felé

Az embernek élete alkonyán tudnia kell, mit tesz. Jó lenne átadni a bennünket követő nemzedéknek egy olyan stafétabotot, amely nem szöges, meg lehet fogni, és tovább lehet vele szolgálni a közönséget. A mi lemezünk esetében a szándék nemességéhez nem fér kétség.

– Raksányi Gellért mondatai 2005-ben, abból az alkalomból, hogy önálló vers CD-je jelenik meg Tolcsvay Béla közreműködésével, zenei szerzeményeivel. Rajta a Himnusz és a Szózat, valamit – többek között – Tompa Mihály Forr a világ, Ady Endre Imádság háború után, Kosztolányi Dezső Üllői úti fák, Márai Sándor Halotti beszéd, Gyurkovics Tibor Ország című költeményei.
Raksányi Gellért azt mondja: kutya kötelességének érezte a válogatás elkészítést, lemezre mondását. Élete utolsó, nagyobb ívű munkáját.

Három nap alatt született meg, gyorsan ment, akárcsak egy beugrás. Ám maradandóbb.

A lemez megjelenése idején már tudható, hogy Raksányi Gellért súlyos betegségben szenved. Ritkuló sajtómegszólalásaiban azonban sosem a maga baja miatt panaszkodik. Annak kapcsán sem, hogy tapasztalja, miként veszti súlyát a hivatása, azért sem kesereg, hogy akadnak, akik kigúnyolják a gyermekkorában kapott, egy életen át megőrzött értékrendjét. Mindezek miatt búsongás helyett fjonti indulattal háborog, ugyanakkor korához méltó összeszedettséggel.

Raksányi Gellért Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Nemzet Színésze 2005. augusztus 3-án, Kállay Ilona színművész temetésén Forrás: MTI/Kovács Tamás

Azt tudja, amit kevesen: haragjában is bölcs.

2004-ben Balatongyörök díszpolgára lesz. 2006-ban megkapja a Magyar Örökség Díjat.
Aztán, ahogy halad előre benne a betegség elcsendesedik. Felesége elárulta egyszer: kapcsolatuk titka, hogy mindig nagy szabadságot adnak egymásnak. El nem moccanna férje mellől az utolsó éveikben.
Ott van mellette a Kenyeres utcai hospice házban is. Fogja a férje kezét, várja a pillanatot, olykor odasúgja:

Kutyu, tudod, ha menni kell, akkor a fény felé.

Eljött az a pillanat is, 2008-május 20-át írtak.

Források:
Raksányi Gellért: Kutyu - CP STÚDIÓ BT. 1996. Budapest
Arcanum Digitális Tudománytár