A halálból visszatért legendás rocksztárok jönnek Budapestre

Koncertekkel várják a vendégeket

Elképesztő koncertkínálattal indul az év Budapesten, olyan legendák váltják majd egymást a fővárosban, mint Ozzy Osbourne, a Mötley Crüe, Roger Waters vagy a tavaly újjáalakult Pantera. De a klasszikusok mellett fiatal élvonalbeli együttesek is fellépnek a következő hónapokban: mások mellett koncertet ad a teljes ismeretlenségből néhány év alatt arénákat megtöltő szupersztárrá vált Maneskin, de hazánkba látogat a például a közelmúltban szintén hatalmas rajongótábort gyűjtött Palaye Royale és az Electric Callboy.

The Damned, A38, március 18.

Bár a The Damned nevét nem emlegetik annyian és nem köszön vissza fast fashinon pólókon olyan gyakran, mint a Sex Pistols vagy a The Clash, az utóbbi két banda mellett a hetvenes évek punk-rockjának legismertebb korai képviselője.

És majdnem egybe olvadt a karrierjük a Sex Pistols-éval:

Amikor 1976-ban a banda frontembert keresett, a pozícióra Sid Vicious, a Pistols későbbi basszusgitárosa is jelentkezett, a meghallgatásra azonban nem ment el, így az együttes választása Dave Vanian énekesre esett. Vicious ezt akkoriban olyannyira nehezményezte, hogy elment a banda egyik koncertjére és ittasan egy poharat hajított az együttes felé, a dobás azonban nem ért célba, az üveg szilánkokra tört és a közönség soraiban egy lány részleges látáskárosodást szenvedett.

Vicious három évvel később drogtúladagolásban meghalt, ellenben Dave Vanian azóta is él és virul, sőt, a The Damned egyetlen állandó tagja a megalakulásuk óta. A banda stílusa a kezdetek óta számtalan irányt vett, a gothic rockba, a post-punkba, a pszichedelikus rockba, a new wave és alternatív rockba egyaránt belekóstoltak, a sötét szövegeikkel, vámpírokat megidéző kosztümeikkel az egyik első gothic rock bandaként jelentős hatással voltak a goth szubkultúrára.

Közel ötven éves pályájuk alatt eddig még egyetlen alkalommal sem léptek fel Magyarországon, a banda ráadásul nem csak a nosztalgia kedvéért turnézik, hanem egyben felvezetik az idénre ígért új albumukat is.

Electric Callboy, Barba Negra Red Stage, április 15.

Valószínűleg nem sok közönségesebb és vásáribb rockegyüttes létezik Európában, mint a német Electric Callboy, amely megszólalásában arra emlékezetet, mintha a Scooter vagy a kilencvenes évek más gagyi elektronikus zenei előadójának a dallamait súlyos gitárhangzással és death metalos hörgéssel turbósítanánk fel. A banda azonban cseppet sem veszi komolyon magát, az abszurd műfaji játékuk pedig élőben még szórakoztatóbb, mint lemezen. A kontinensen már hosszú évek óta teltházas koncerteket adnak, de a 2021-es Hypa Hypa című dalukkal, valamint a tavaly megjelent lemezükkel, a Tekknoval pedig olyannyira szélsőségesebb irányba mozdult el az amúgy is különleges stílusuk, hogy az amerikai és az ausztrál közönség is felkapta a fejét.

A banda népszerűsége itthon is meredeken ível felfelé, tavaly már megtöltötték a Barba Negrát és nyilvánvalóan idén sem lesz ez másként.

Roger Waters, MVM Dome, április 23.

Bár Roger Waters manapság elsősorban a zavaros politikai eszmefuttatásaival hívja fel magára a figyelmet, páros napokon szélsőjobbos, páratlanokon szélsőbalos megnyilvánulásokat téve, a hetvenkilenc éves sztár tagadhatatlanul a rock- és úgy általánosságban a könnyűzene, illetve a teljes popkultúra egyik legnagyobb hatású alakja. A több mint háromszáz millió lemezt eladott Pink Floyd egyik alapítótagja zenészgenerációk hosszú sorára gyakorolt hatást és bár 1985-ben kilépett a brit bandából, hogy szólókarrierbe kezdjen, de a koncertjein a mai napig előkerülnek az anyazenekarának legfontosabb dalai is.

Így volt ez az elképesztően látványos 2018-as Us + Them turnén is, amely Budapestet is érintette, az amszterdami fellépésről pedig blu-ray kiadvány is készült.

Az idei nem kevésbé nagyszabású körútja pedig könnyen lehet, hogy egyben az utolsó koncertsorozata. Roger Waters minderről így nyilatkozott:

A This Is Not A Drill egy forradalmian új, extravagáns rock and roll és filmes élmény, amelyet a terem közepén lévő színpadon adunk elő, egyben egy elképesztő vádirat a korporatív disztópia ellen, amelyben mindannyian a túlélésért küzdünk. Cselekvésre szólít fel, hogy szeressük, védjük és osztozzunk értékes és egyensúlyát vesztett otthonunkon, ezen a bolygón. A show tucatnyi dalt tartalmaz a Pink Floyd aranykorszakából, számos újabb dal mellett, amelyekben a szövegíró és a zeneszerző azonos, ugyanaz a szív, ugyanaz a lélek, ugyanaz az ember. Ez lehet az utolsó hurrá. Wow! Első búcsúturném! Ne hagyjátok ki!

A show a több mint húszezres befogadóképességű MVM Dome-ban lesz és meg merjük kockáztatni: az idei évben nem sok látványosabb koncertet láthatunk.