Alacsony, törékeny, és feltűnően szép lány volt Soproni Ági, de elmondása szerint zavarta, hogy nem magas, ezért sokszor álmodott arról a főiskolán, hogy olyan drámai jelenség, aki alkatilag is betölti az egész színpadot. Később aztán rájött, hogy az igazán jó színész, elhitethet bármit a közönséggel: történetesen azt is, hogy nyúlánk, vagy éppen hosszú lábú. Mindenesetre a szakmai megfelelés nemcsak alkata miatt töltötte el szorongással, hanem mert az érettségi után hivatalos táncdalénekes volt, az éjszakai életben dolgozott. A főiskola - pontosan tudjuk - sznob világában ez akkoriban bélyeg volt rajta.
A főiskola színpadán eljátszotta Jennyt a Mahagonny-ból, amelyről az akkori sajtó úgy írt,
Úgy röpködött a kemény farkastörvények embertelen világában, mint egy csillogószárnyú pillangó. Erőszakos volt és gyengéd."
A vígszínházi gyakorlata alatt Soproni Ági szinte minden este színpadon volt. Ott tanulta meg igazán a szakmát.
Amit a színházról tudok, azt mind a Vígszínházban tanultam
... ami a legfőbb, hogy állandóan Ruttkai Éva közelében lehettem. Csodálatos színésznő, sokat segített. Úgy is mondhatnám, hogy ez a gyakorlat volt az én igazi főiskolám."
Sugárzó egyénisége és tehetsége változatos karakterek megformálására adott lehetőséget a kezdeti évektől: Keleti Márton utolsó filmjében a Csínom Palkóban, Cinka Panna volt, de főszerepet kap a Zendül az osztály című televíziós filmben, ahol tiszta szemű, kedves diáklányt alakít, Szőnyi G. Sándor tv-filmjében, a Párkákban pedig apácát. A televíziós szerepek akkor országosan ismertté tették. Közben a zenés színház is hívta: a Diákszerelem című operettben játszott.
Az indulás után, a hetvenes évek második felében elszakad az országtól: Finnországban élt diplomata férjével, Petróczi Sándorral.
Nem mindennapi történet megismerkedésük Petróczi Sándorral, melyről a hetvenes években a finn bulvárlapok is beszámoltak. Soproni Ági ugyanis a Magyar Napokra ment ki Helsinkibe, egy héttagú művész-küldöttséggel. Úgy alakult, hogy a repülőtérről egy nagy diplomataautóba került a szép, fiatal színésznő. Az autót egy erős fiatalember vezette, aki Ágnes érdeklődésére azt mondta, hogy ő a követség sofőrje.
Este azonban, mint attasé mutatkozott be neki, ahol a színésznő Kodály-feldolgozásokat énekelt. A találkozásból szerelem lett és hamarosan férjhez ment Petróczi Sándorhoz.
Komoly hátránynak érezte a kétéves kimaradását a pályán, ráadásul abban az időben különös irigységgel voltak azok iránt, akik utazhattak. Távollétében is rendszeresen fellépett, a nagykövetséghez kapcsolódó előadásokon szavalt, de az aktív színházi életből kikerült. A szenvedélyes színésznő nem tudott mit kezdeni a diplomatafeleség kötött szerepével, annyira hiányzott neki a színpad, hogy idegösszeomlást kapott.
A kecskeméti színházban aztán eljátszott a kétszereplés, az Ő meg Ő című zenés darab női főszerepét, alakításáról elismerően írnak.
Örülök, hogy a kritikusok úgy látják, nem felejtettem, de engem viszont kétségtelenül elfelejtettek.."
- mondja a hazatért színésznő.
Partnere, Blaskó Balázs úgy emlékezett, nagyon jó volt Ágival dolgozni, aki egy temperamentumos, vérbő, tehetséges színésznő volt. „Mégsem alakult igazán jól a pályakezdete, mert az 1978-as kulturális robbanást, amikor Aczél György szétrobbantotta a vidéki színházakat, rosszul élte meg. Ági nem került fel budapesti színházba.
Ruszt József nem vitte magával a fővárosba, ez akkor mélyen érintette őt.."
Ezekben az elhagyatottság-élményekben sem volt depressziós, mert alapvetően életigenlő, vidám nő volt. Ahogyan Papadimitriu Athina felidézte az Origo-nak:
„Nagyon
pozitív látású ember, aki – most is hallom- ahogy gurgulázva kacagott. Mindig festette magát, pedig gyönyörű nő volt, jól érezte magát, a depresszióra még csak hajlama sem volt. Nagyon jó színésznő volt.
A nyolcvanas években a Nemzeti Színházban méltó helyen volt, jó szerepeket is kapott. A mellőzöttséget egyáltalán nem éreztem benne, ami ebben a szakmában igen gyakori állapot.."- fogalmazott a színésznő.
Cikkünk még nem ért véget! Lapozzon a folytatáshoz!