Így gyilkolták a magyar emberek a jugoszláv partizánok

Bár a 2. világháború jelentős hadi cselekményei messze elkerülték a Vajdaságot, mégis több ezer itt élő családot perzselt meg a tüze. 1942 januárjában magyar honvédek öltek meg szerbeket és zsidókat Újvidéken és a Sajkásvidéken, 1944/45 telén pedig a jugoszláv titkosszolgálat által szervezett akciókban partizánok gyilkoltak a magyarlakta falvakban, szerte Vajdaságban. A hideg napokért felelős katonai vezetőket elítélték és kivégezték. A magyar állam kárpótlást fizetett a meggyilkoltak hozzátartozóinak, újságcikkek, könyvek és filmek készültek a témáról. A partizánterror áldozatai azonban továbbra is jelöletlen tömegsírokban nyugszanak, szeméttelep, parkoló vagy éppen ravatalozó épült a sírokra. A véres eseményekről pedig csaknem 50 évig, egészen az 1990-es évekig nem beszélhettek az emberek. Több generáció nőtt fel úgy, hogy fogalma sem volt, mi történt a nagyszüleivel. Az 1942-es és 1944-es eseményekről teljesen másként beszélnek a vajdasági magyarok és a szerbek. Lavro-Gazdag Olga és Lavro Ferenc egyedülálló dokumentumfilmet készített a két eseményről 42/44 a Vajdaságban címmel, amely a hideg napok és a partizánterror pontos, egymásutáni feldolgozásával foglalkozik. Szerb és magyar történészek, valamint a meggyilkoltak leszármazottai is megszólalnak, megrázó túlélői vallomásokat is láthatunk az alkotásban, de pszichológusok is beszélnek a filmben. „A célunk az, hogy a két véres esemény bemutatásával a film társadalmi párbeszédet indítson el, és hogy rámutassunk arra a transzgenerációs traumára, amely az események hatására alakulhatott ki az áldozatok leszármazottaiban" - mondta a két alkotó. A 42/44 a Vajdaságban című dokumentumfilmet a Duna World csatornán mutatták be január végén. Interjú Lavro-Gazdag Olgával és Lavro Ferenccel.

Január 29-én vetítette a Duna World a 42/44 a Vajdaságban című filmet, amelyről azt mondják a szakértők, hogy a hideg napok és a partizánterror legpontosabb dokumentumfilmes feldolgozása. Mi volt a cél, mit szerettetek volna bemutatni a filmben?

Lavro-Gazdag Olga: Az volt a célunk, hogy ezeket a második világháborús történéseket egy filmben mutassuk meg. 1942-ben magyar honvédek gyilkoltak meg szerb civileket és zsidó származású embereket, 1944-ben pedig jugoszláv partizánok öltek meg ártatlan magyarokat. Mind a két fél egymás ellen követett el borzalmas bűntényeket, és mind a két alkalommal elképesztő túlkapások történtek. Rendszerint külön dolgozták fel a két eseményt, azonban ilyenkor mindig lehetővé válik, hogy az egyik vagy a másik fél csak a saját igazát hangsúlyozza.

Mi szerettük volna ezt a két borzalmas eseményt egy filmben megmutatni.

Voltak egyébként olyan települések, ahol mind a két vérengzés áldozatokat követelt.

Az egyik ilyen falu például Csúrog, ahol 1942 januárjában a Topalov-raktárban gyilkoltak meg ártatlan szerbeket és zsidókat magyar csendőrök, 1944/45 telén pedig ártatlan magyar férfiakat öltek meg jugoszláv partizánok.

A csúrogi nőket és gyerekeket gyűjtőtáborokba zárták. A jugoszláv vezetés 1945-ben minden csúrogi magyart háborús bűnössé nyilvánított, nemre és korra való tekintet nélkül. A kollektív bűnösséget 2014-ben törölték el. Csúrog a magyar-szerb megbékélés helyszíne és jelképe lett. Áder János magyar köztársasági elnök és Tomislav Nikolic szerb elnök 2013. június 26-án a magyar-szerb történelmi megbékélés jegyében a Megtépázott Krisztus szoborkompozíciónál le is rótta kegyeletét Csúrogon.

Lavro-Gazdag Olga Fotó: Talán Csaba

Lavro Ferenc: Ha csak az egyik történelmi eseményt mutatjuk meg, akkor a másik oldal jogosan vetheti fel, hogy igen, de történt itt más is... Fontos megemlíteni, hogy magyar és szerb kutatókkal is dolgoztunk, éppen azért, hogy a cselekmények minden vetületét bemutassuk. Kiderült a kutatásaink során például az is, hogy partizánterror nemcsak Vajdaságban történt, hanem Jugoszlávia-szerte voltak kivégzések. A hideg napokat és a partizánterrort érdemes folyamatként bemutatni, mert egyikből következett a másik.

Ha nem dolgozzuk fel és zárjuk le végleg ezt az időszakot, nem ismertetjük meg a nézőkkel, hogy ezek összefüggnek, akkor bármilyen konfliktushelyzetben a sérelmek újra és újra előkerülhetnek az egyik vagy a másik félrészéről.

Voltak ehhez hasonló példák a történelemben, ráadásul az elmúlt kétszáz év során a két népet már többször sikerült egymásnak ugrasztani.

A felkészülés vagy a forgatás során ütköztetek-e akadályokba?

Lavro-Gazdag Olga: A filmpályázaton 2020 végén nyertük, és akkor kezdtük is volna a forgatást, azonban kitört a világjárvány. A lezárások miatt átjárhatatlan volt a szerb-magyar határ, így sokáig nem tudtunk forgatni.

Lavro Ferenc: Akkor még oltás sem volt, így etikai és morális okokból sem kezdhettük el a munkát. Idősebb emberekhez mentünk interjúkat készíteni, nem kockáztathattuk, hogy esetleges vírushordozóként megfertőzzük őket, és akár a halálukat okozzuk. A felkészülés nagyon hosszadalmas volt, rengeteg korabeli dokumentumot olvastunk el. Nemcsak az 1942-es hideg napok és az 1944/45-ös partizánterror történelmi forrásait, hanem az eseményekhez kapcsolódó képi archívumot is átkutattuk.

Voltak pillanatok, amikor a sok véres, kegyetlen történettől egyszerűen rosszul lettünk.

Lavro Ferenc fotó: Talán Csaba

Lavro-Gazdag Olga: Lelkileg nagyon megterhelő volt a felkészülés, a forgatás és a szerkesztés is, mert borzasztó emberi tragédiák rajzolódnak ki úgy 42-ben, mint 44-ben.

De nemcsak a történelem ezen sötét oldalát mutatjuk meg, hanem azt is szerettük volna, ha ez a film a remény filmje is lenne.

Így került bele Dunafalvi Lajos magyar csendőr története, akinek a kaboli szerbség tulajdonképpen az életét köszönheti. Amikor a magyar honvédek megérkeztek a kétszáz kivégzendő falubéli listájával, Dunafalvi Lajos beszélt a honvédekkel, elmondta nekik, hogy itt jó szándékú, a magyarok felé lojális szerbek élnek, ne öljenek meg senkit a településen. Lényegében a saját életét kockáztatta, hogy megmentse a falu szerb lakosságát. Később a falu szerb tamburása dalt írt Dunafalvi tiszteletére – ez a Dunafalvi-induló. A dal kottája az idők során elveszett. Amikor a film forgatására készültünk, kutattuk a dokumentumokat, sikerült megtalálnunk a kottát, és a vajdasági Juhász zenekar fel is játszotta az indulót, ami természetesen elhangzik a filmben.

Részlet a 42/44 a Vajdaságban című filmből Forrás: Origo

Lavro Ferec: A vajdasági Juhász zenekar is tamburás zenekar, és csodálatos módon újra felcsendült az induló.

Kik szólalnak meg a filmben?

Lavro Ferenc: Nagyon sokan beszélnek a két eseményről: szerb és magyar történészek - a tudomány emberei –, természetesen a túlélők leszármazottai, de fontosnak tartottuk azt is, hogy a transzgenerációs traumával is foglalkozzunk, így pszichológusok is nyilatkoznak. A kilencvenes évekig nem beszélhettek az emberek a partizánterrorról. (A hideg napokat meglehetősen alaposan feldolgozták már az ötvenes-hatvanas években, magyarok és szerbek egyaránt.)

Részlet a 42/44 a Vajdaságban című dokumentumfilmből Forrás: Origo

Lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!