Beszéd, ami írássá lesz, avagy a kinevezés pillanata

Budapest, 2019. december 6. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója beszédet mond az Operaház 2020/21-es évada műsorának, a Francia Múzsa Szezonjának a meghirdetésén a fővárosi Eiffel Műhelyházban 2019. december 6-án. A tematikus évadban 19 premier, köztük két ős- és három magyarországi bemutató is szerepel, visszatér a repertoárra a Hoffmann meséi, Az ezred lánya és a Párizs lángjai, valamint új rendezésben látható majd többek közt a Carmen és az Andrea Chénier is. Az Opera új létesítménye, az Eiffel Műhelyház II. próbaüzeme 2020. február 7-én kezdődik. MTI/Máthé Zoltán

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 260. LEVÉL   Drága Néném, múlt pénteken véget ért egy fejezet – a bizonytalanságé, a találgatásoké –, és elindult egy új, a 2023/2028-as ciklus, a harmadik igazgatási szakaszom előkészítése. Csák János miniszter úr a terembe szólított, és ugyan akadt egy kis időm, készültem valamiféle összefoglaló szöveggel, ott és akkor mégsem tudtam elmondani. Egyszerűen a pillanat túlságosan felemelőnek mutatta magát ahhoz, hogy elmerüljek olyan szofisztikációkban, amelyek éppen azt a szakmai tépelődést teszik értelmetlenül nyilvánossá, mint amit ennek az egész pályázatnak a bulvárba hatolása okozott. Akkor is említettem, hogy akit érdekel, majd elolvashatja, mi nem hangzott el – hát íme!

Sosem a jelen állapot, tehát a pillanatfelvétel minősíti bárki munkáját, hanem a megtett út, a honnan hová eljutás. És ebben már nem hinni kell, hanem visszanézni, tudomásul venni, hisz az valóság. Harmadszor lehetek főigazgató a 2011-12-es kormánybiztosság után, de mintha most nyílna először módom a klasszikus igazgatásra: most, hogy a kereteket a infrastruktúra helyzetének megoldásával tisztán sikerült megalkotnunk.

Szeretnék köszönetet mondani ezért legelsősorban is a kollégáimnak. A sajátos, az utóbbi félévben ugyan nagyon felkavarodott, de lenyugodni is gyorsan képes, profi opera-társadalomnak. Ezerötszáz felnőttnek, háromszáz gyereknek és az ő szüleiknek, akik áldozatuk révén szinte tagként számítanak, és akikkel együtt éljük 12 éve az életünket. Köszönet a kormányzatnak a 2011 óta tartó huzamos bizalomért, a fejlesztésekbe fektetett 100 milliárdért, a működésünkbe belerakott 150 milliárdért – amelyhez növekvő ütemben maga az OPERA is termelt majdnem 30 milliárdot. Köszönet miniszter úrnak, a bizottságoknak, a többi jelentkezőnek, hogy foglalkoztak az OPERA ügyével. És a szokott, de őszinte szófordulattal élve: végül, de messze nem utolsó sorban köszönet a közönségnek, aki mindenhol megtalált minket a viszontagságos esztendők alatt se, és kiállt műfajaink, produkcióink, művészeink, egyáltalán: az elmúlt éveink mellett.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Mi mind együtt vagyunk az OPERA. Illúzió volna szeretetközösségként látni magunkat, de azonos célért dolgozó, elhivatott és professzionális csapat igenis vagyunk. Elindulni diszkrét pályázatokon nem lehet bűn. Azok az énekesek tovább énekelnek nálunk, azok a karmesterek ezután is vezényelnek, akik involválták magukat. Nemzeti intézmény vagyunk, az én személyes ízlésem vagy szakmai véleményem nem kizárólagos, soha nem is volt az, viszont az arányok megtalálása rám bízatott. Csak egyetlen lírai pillanatra hadd álljak itt meg: nagyapám kántorizált, szüleim kórusban ismerkedtek meg. Hétéves korom óta tanulom a zenét, és bár művész lettem, mégsem lehettem híres énekes, de attól még pontosan tudom, hogy énekelni a legjobb a világon. 16 évet töltöttem eddig a Magyar Állami Operaházban, a következő ötöt is arra használom, hogy tervezzem, keretezzem, szervezzem és támogassam az OPERA útját, a művésztársakban naponta gyönyörködhessek, együtt a közönségünkkel. A mi dolgunk, a tücskök dolga a lelkigondozás: és csodálatosképpen ahhoz lelkesítő és felkavaró élmények is elvezetnek.

De mit hoz a jövő? Először is: ugyan ki tudja? A pályázatom ezért továbbra is munkaanyag, nem nyilvános, mert erősen finanszírozás-, következésképp geopolitika-, energiaár- és járványhelyzet-függő is, ezt nagyon megtanultuk. Fő irányait mégis szívesen sorolom, valószínűleg a legnagyobb nyilvánosságot most kapom vele:

• európai nemzet európai fővárosának az európai zsidó-keresztény kultúrában gyökerező operaháza maradjunk, reprezentatív intézménye, büszke magyar színekkel, nemzeti alapon és testtartással

• színes és színvonalas előadások, törzsanyag és periféria nagy palettán: nyitott, és nem csukott legyező

• 12 havi nagyrepertoár játszás, semi stagione coverekkel, tematikus szezonokkal

• hároméves rendszer főszerepekre, előre tervezés

• operatörvény a specifikációk miatt, hogy gördülékenyebben működhessünk

• emléktár (százéves hajléktalanság után magunk alakítjuk ki)

• művészeti iskola (a gyermekkar és a balettintézet 8-14 éves növendékei számára)

• operastúdió (2016 óta kiviteli terve, nyertes kivitelezője van, indulhat, ZAK-kal együtt)

• karmesterképzés (mintaszerű együttműködés kiterjesztése a Zeneakadémiával)

• MTE (komplementer képzés és garanciák kiépítése a kinyújtott kéz stratégiájával)

• SZFE együttműködés (operarendező és más operaspecifikus hivatások képzése)

• MOME együttműködés (tervezők számára lehetőségek biztosítása, inkubálás)

• ”ugyanazok” (a zenekari beosztás optimalizálása, a minőség megtartása mellett)

• hangszerbeszerzési program folytatása, digitális kotta- és próbapartner

• gyártási-vállalkozási kapacitás növelése (Eiffel gépfejlesztés, Festő2, Jelmeziroda)

• TÉR rendszer továbbfejlesztése, bérfejlesztés

• Opera Depo logisztikai fejlesztése (minőségi díszlettárolás, konténerek)

• Genf és más operaházak (gyártási és produkciós kooperációk folytatása)

• vidéki operatagozatok (produkciók kölcsönzése, vendégjátékok – Primavera)

• Eiffel Műhelyház bejáratása (mozifunkció, művészegyetemek vizsgái, filmzene stb.)

• Erkel Színház előkészítése, közben használata („Városi Színház”: népopera, vígbalett)

• Operaház és turisztika csúcsra járatása (megállapodás a luxushotel-hálóval)

• minőségi rendezvények, fokozott társadalmi-jószolgálati szerepvállalás

• képzési modulok fejlesztése (szakképzés, OperAkadémia, Operabarátok)

• utódok programszerű kinevelése (alkotók, igazgatók, középvezetők)

• információk a digitalitásban, élmények a színházban alapelv

• közönségnevelés ezerrel (nagyléptékű programok operaházi elven, éneklés és balett)

Hibátlanul csak ígérni lehet, működni nem. Nekünk sem sikerülhetett, folyamatos a tanulságok levonása. Folyamatosan próbáljuk művelni a közönségünket is, a közönség pedig folyamatosan tanít minket. Mi szabjuk az irány, ők kikényszerítik a sebességet. Ebben a dialektikában mégis az a legfontosabb, ami a színpadon történik, ahol a legjobb magyar énekesek, táncosok, karénekesek, gyermekművészek lépnek fel több-kevesebb, pontosan a szükséges és lehetséges mennyiségű külföldi kollégával kiegészülve, kitűnő zenekartól övezve. Ez a lényeg tehát, hogy ott kik és mit visznek végbe. És nincs infrastrukturális építkezés és művészi építkezés különutassága, mert mindkettő a nézőért történik: ha építettünk tíz próbatermet, az könnyen átélhető módon támogatta az elmélyültebb felkészülést, hogy a vendég a jegye áráért egyre jobb előadást lásson.

Ceterum censeo: arra kérem a minőségi sajtót, hogy nézzen előadást, arról írjon, ne az adminisztrálásról, felszíni perpatvarokról. Az előadás hírét vigye, azt elemezze, akár kritizálja, a fellépőkkel interjúzzon, sokkal kevésbé velem. Kodály szolmizáltatta az autogramkérőket: én ugyan nem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam, az OPERA problémáit viszont kötelességem. Mostantól azt kérem a hozzám fordulóktól, hogy bármelyik futó előadásunkat előbb tekintsék meg, segítünk is benne, azután beszélgessünk tényleg bármiről. De először az előadásról!

Ahogy a tablókon szokták írni: találkozunk 2028-ban, és ahogy mai helyzetünket a 2018-assal össze sem lehet hasonlítani, úgy szeretnénk sokkal előrébb tartani majd a Magyar Állami Operaházzal ennek a harmadik ciklusnak a lejártakor is.

Isten engem úgy segéljen – és minden más operást is.

Zsdú átvétá, kák szálávej létá!

Szilveszter

2023. május 30.