Látni lehetett, hogy nem mindennapi film készül

Semmelweis

„Koltai Lajos elképesztő érzékenységgel kezeli a filmzenét. Hány remekműben dolgozott, megszámolni sem könnyű! Már látott mindent, és tud mindent a filmről. Mégis alkotói szabadságot adott nekem, mint zeneszerzőnek. Éreztem azt a fajta magabiztosságot, hogy ha már kiválasztott alkotótársnak, hagy is alkotni." - mondta az Origónak Pacsay Attila filmzeneszerző, aki a Koltai Lajos által rendezett Semmelweis című film zenéjét szerezte. Pacsay Attila számos rangos díjjal kitüntetett művész – egyebek mellett neki ítélte a szakmai zsűri a legjobb külföldi filmzene díját a Budapest Noir című film zenéjéért a Hollywood Music in Media Awards-on, de a Magyar Filmhéten is többször megkapta a legjobb eredeti zenéért járó díjat, ahogy a Pármai Nemzetközi Zenei Filmfesztiválról is többször érkezett haza a fődíjjal. Több Oscar-díjas rendezővel is dolgozott már, sőt, az egyik Oscar-díjra jelölt filmnek – a Maestro című alkotásnak – ő írta a zenéjét. A Semmelweis című filmről úgy fogalmazott: óriási megtiszteltetés volt számára, hogy Koltai Lajos őt kérte fel a filmzene megírására. „A filmforgatásról is azt lehetett hallani, hogy csoda jó volt. Nem volt feszültség, kiabálás, hanem végtelen nyugalommal teltek a forgatási napok. Koncentrált komolyság jellemezte a filmforgatást, közben pedig valamiféle szabadság is. Ezt a légkört nagyon nehéz megteremteni, de a Tanár úr így dolgozott. Véleményem szerint ez a nagyság egyik mutatója." - mondta. Ahogy megírtuk, a Semmelweis óriási siker a magyar mozikban, már több mint 250 ezren nézték meg, kevesebb mint két hónap alatt. Interjú Pacsay Attilával.

Hogyan kereste meg Koltai Lajos, a Semmelweis című film rendezője, hogy felkérje önt a film zenéjének megírásához?

Janicsek László, a rendezőasszisztens hívott fel - vele korábban együtt dolgoztunk Szabó István Zárójelentés című filmjében. Elmondta, hogy készül Semmelweis Ignácról egy film és lesznek benne olyan jelenetek, amikor élő zenekar játszik - egy báljelenetben például -, ezeket kéne zeneileg gatyába rázni. El kell dönteni, milyen korabeli zene szóljon, hány tagú és milyen összetételű legyen a zenekar, és természetesen végül fel is kell venni mindezt. Felmerült az az érdekes kérdés is, hogy mivel ebben az időben a zenekarokban szinte kizárólag férfiak játszottak, nekünk szabad-e vegyes összetételű gárdát használni a forgatáson. Természetesen nők is muzsikáltak akkoriban, de inkább otthon, a szalonokban, hiszen az arisztokrata és polgári családokban az általános műveltséghez hozzátartozott, hogy az ember játsszon valamilyen hangszeren. Tehát elég sok eldöntendő dolog van még egy ilyen kisebb feladattal kapcsolatban is, ezeket át szoktuk beszélni a rendezővel. Én éppen egy másik munkám végén jártam, ami azt jelentette, hogy semmire nem volt időm. Ilyenkor az utolsó egy-két hét mindig úgy telik, hogy éjjel-nappal dolgozom. Mondtam is, hogy ne haragudjanak, de nekem két hétig biztos nem lesz időm személyes találkozóra. Azt a választ kaptam, hogy akkor Koltai Lajos eljön hozzám, mert neki pedig most van ideje, amíg még nem kezdődött el a forgatás.

Pacsay Attila filmzeneszerző, a Semmelweis című film zenéjének írója fotó: Talán Csaba

Megilletődött?

Nagyon. Főként azért, mert magam is egy kicsit tiszteletlennek éreztem a helyzetet, de amikor elvállalok egy munkát, azt a lehető legnagyobb fegyelemmel, erőbedobással végzem egészen a végső határidőig.

Egy alkotás ugyanis soha nincs kész, mindig lehet javítani rajta - legyen az regény, festmény vagy zenemű. Aztán eljön a pillanat - ez a határidő -, amikor el kell engedni.

Azt is tudtam, hogy a zenekari jelenetek előkészítése és megvalósítása nem túl nagy feladat. Kiválasztunk egy 19. századi darabot, ami autentikus, de nem közhelyes, és a forgatás előtt felvesszük. Furcsa volt, hogy Laci többször is hangsúlyozta még a telefonban, hogy nem filmzeneszerzésre kér fel a Tanár úr, hanem csak ezekre a jelenetekre. Nekem magától értetődő volt, hogy előző két filmjének zeneszerzői után (Morricone, a legenda és Kaczmarek - szintén A-listás, Oscar-díjas komponista) biztosan nagy nevekkel tárgyalnak, én itt labdába sem rúgok.

Aztán megérkezett önhöz Koltai Lajos...

Igen, már másnap el is jöttek. Üdvözöltük egymást, és szinte az első mondata neki is az volt, hogy félre ne értsem, nem zeneszerzés miatt keres, csupán a zenekari jelenetekről lenne szó. Leültünk és egy óra alatt megbeszéltük a 2-3 jelenet részleteit. Már éppen indulni készültek, amikor Tanár úr elgondolkodott és megkért, hogy ha már itt vannak, azért mutassak néhány zenét korábbi filmes munkáimból. Egyáltalán nem számítottam erre, zavarba jöttem, mert az ember ilyenkor jó esetben felkészül. Rengeteg filmzenét írtam számtalan stílusban, és igyekszem általában olyan zenéket prezentálni a rendezőknek, amelyek szerintem közel állnak az adott feladathoz. Most nem volt erre idő, hirtelen kellett kiválasztanom néhány dallamot, többek között Gárdos Péter Hajnali láz című filmjéből a finálét mutattam meg - Baráti Kristóf világhírű hegedűművészünk előadásában. Láttam rajta, hogy a hatása alá került, de csak annyit mondott:

"Hát ez nagyon erős.

Megköszöntem és elbúcsúztunk. Laci néhány nap elteltével azzal a hírrel hívott fel, hogy a

Tanár úrnak nagyon tetszettek a zenéim, és azt szeretné, ha a én lennék a zeneszerzője, de ezt még ne vegyem biztos felkérésnek, várjam meg, míg ő személyesen felhív.

Fel is hívott pár nap múlva, hogy nem keresgél tovább, engem választott. Nagyon boldog voltam.

Pacsay Attila filmzeneszerző fotó: Talán Csaba

Hogyan zajlott a közös munka?

Először elkészítettük a korabeli zenekari jeleneteket, amellyel eredetileg megbíztak. Aztán elkezdődött a forgatás, amely hónapokig tartott. A vágás decemberben kezdődött. A legtöbb rendező nem szeret zene nélkül vágni - ilyenkor más filmekből választanak zenéket, azokat használják a munka során, persze ezeket később lecserélik, amint készen van a film saját zenéje. Koltai Lajos viszont azt szerette volna, ha már a vágásnál a film saját zenéjével dolgoznak. A film forgatókönyvét olvastam, de egy kockát nem láttam még belőle. A Tanár úr azt mondta: valamit mégis próbáljak írni. Ugyanebben az időszakban volt egy másik fontos munkám is: a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa nyitózenéjén dolgoztam - óriási zenekarral. Semmi időm nem volt a Semmelweis zenéjével foglalkozni, de tudtam, hogy a veszprémi munka során lesz néhány szabad óra, amikor megkérhetem majd a zenekart, hogy vegyünk fel egy-két motívumot - ötleteket, vázlatokat - a filmhez. A felvétel előtt konkrétan egy órával felskicceltem néhány dallamot és harmóniát, drága Ott Rezső barátom megírta belőle a szólamokat, hogy legyen kotta a zenészek előtt, és aztán a felvétel végén eljátszottuk őket a kiváló Vajda Gergő vezényletével.

A hatvan fős vonószenekar úgy szólaltatta meg ezeket az egyszerű témákat, hogy teljesen ledöbbentünk - hihetetlenül szuggesztív volt.

A karmesterrel és a zenei rendezőmmel, Zezula Tiborral tovább ötleteltünk és készítettünk még pár variációt.

Megnyugodtam, hogy elkészültek a felvételek és tudok küldeni néhány vázlatot is, ráadásul szerintem nem is lettek rosszak. Tanár úr meghallgatta, megköszönte, és azt mondta: nagyon jó az összes: működnek.

Ezek benne is maradtak a filmben. Egyik első alkalommal, mikor a vágószobában ültünk - körülbelül húsz perc volt kész a filmből - kiderült, hogy kellene még egy más jellegű téma is, ami kevésbé dallamos, inkább valamiféle "kúszó" zene, éppen csak észrevehető. Elkészítettem egy ilyen jellegű ötlet több verzióját, és örömömre az is tetszett Koltai Lajosnak. Innentől már csak pontosítottuk az adott jelenetekre a zenéket, tulajdonképpen párhuzamosan a vágási folyamattal. Azért is mehetett ez így, mert

a Tanár úr úgy kezeli a filmzenét, ahogyan a nagy európai szerzői filmesek általában - mint például Fellini.

Semmelweis Forrás: Intercom

Ez mit jelent? Hogyan használja Koltai Lajos - és a nagy európai rendezők - a filmzenét?

Két fő vonulat van. A legtöbb manapság készülő filmben a zene rendkívül szorosan követi a vágást, a jelenetek snittelését. Ez azt jelenti, hogy például a jelenetek tempóváltásaira, vagy akár csak a fontosabb kameraváltásokra valamilyen módon reflektál a zene: sokszor csak bejön vagy éppen kiszáll egy szólam, de mindenképpen frame-pontosan követve a történést. Ezek az apró zenei változások sokszor szinte észrevehetetlenek a néző számára, de tagadhatatlanul működnek. A képi és dramaturgiai változások hangsúlyozottságát lehet ily módon finomhangolni zenei eszközökkel. Ezt a módszert a legegyszerűbb akkor használni, ha a zene repetitív. A másik fő vonulat - ami inkább a szerzői filmekre jellemző - sokkal lazábban kezeli a zenét, inkább csak hangulati elemként.

Egy jó témát ugyanis többféle helyzetben is fel lehet használni, és működni fog - persze más-más hangszerelésben, a jelenet hangulatától függően.

A kép és a muzsika összhatása pedig megindít a nézőben valamiféle érzelmi hullámot és a film végére ismerős lesz, mint egy emlék.

Ez egy sokkal szabadabb használata a filmzenének. Például Szabó István is így gondolkodik, és eszerint dolgoztunk együtt a Tanár úrral is. Mindketten elképesztő érzékenységgel viseltetnek a zene iránt. Szabó István rengeteg operát is rendezett itthon és főleg külföldön, Koltai Lajos pedig operatőrként kivételes nemzetközi karriert mondhat magáénak. Szinte nem lehet mondani olyan negyven év feletti világsztárt, akivel ő ne dolgozott volna. Rendezéseinek zenéjét is óriási nevek írták: a Sorstalanság zeneszerzője - mint már említettem - Ennio Morricone volt, a második filmjének, az Estének a zenéjét Jan A. P. Kaczmarek lengyel Oscar-díjas zeneszerző írta. Ezen nevek mellé bekerülni harmadiknak nagyon nagy felelősség, és persze nagy nyomást helyez az emberre. Nekem az időhiány miatt nem volt időm megijedni, de tudatában voltam, micsoda megtiszteltetés ért.

A vágószobában napról napra egyre jobban látszott, hogy nem mindennapi film készül.

A színészek egytől egyig fantasztikusak, óriási energia van az alakításokban. És ami nem gyakori, a kisebb szerepekben is. A világítás, a képek gyönyörűek, legtöbbször festményszerű igényességűek a kompozíciók. Az tény, hogy mindenki szívvel-lélekkel beletett mindent, hogy a lehető legjobb legyen a végeredmény. Másként nem is lehet. Persze, mikor kimondtuk, hogy a film elkészült és először megnéztem teljes egészében, itt-ott változtattam volna még a zenén - hiszen egy alkotás soha nincs kész.

Semmelweis Forrás: Szupermodern

Amint elkészült a Semmelweis, azonnal felkérték egy új, egészen különleges munkára. Az Operaház megrendelésére írt egy zenés darabot, melynek címe Artaban. Azt nyilatkozta egy helyütt, hogy ez egy kísérleti darab, még a műfaji elnevezésére is csak ötletek vannak. Miért volt kísérleti munka az Artaban?

Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának támadt az a zseniális ötlete, hogy hozzunk létre egy olyan előadást, ahol nincs látvány, sőt, üljenek a nézők bekötött szemmel, hogy jobban tudjanak figyelni a hangokra és egyéb érzékszerveikre. Ugyanis ha kikapcsoljuk az ember legfőbb érzékelését - a látását -, akkor az összes többi felerősödik. Tovább gondolva az ötletet: fokozzuk ezen hatásokat, ha a nézők nem székekben ülnek, hanem nyugágyakban fekszenek, melyek nem a színpad felé, hanem egy koncentrikus körben elhelyezve lényegében a középpont felé néznek. A falakon és a mennyezeten összesen negyvennégy hangszóró áll a rendelkezésünkre, így a közönség egy hangzó félgömb közepében érezheti magát. Ez teljesen új befogadói helyzetet teremt.

Pacsay Attila filmzeneszerző fotó: Talán Csaba

Azt mondta: bekötötték a nézők szemét, hogy csak a hangokra, illetve egyéb érzékszerveikre tudjanak figyelni. Milyen egyéb érzéseket nyújt az Artaban a hangzáson kívül?

Mondok néhány példát: amikor az egyik szereplő a felgyulladt házáról énekel, csípős szagú füstölővel árasztják el a nézőteret. Egy tételben a szél is fontos szerepet kap, itt lágy fuvallatot érezhet a néző. Amikor pedig Veronika kendőjéről van szó, akkor az asszisztensek lágy selymeket húznak végig a mit sem sejtő nézőkön. De az egyik legizgalmasabb az, amikor Artaban a tengerhez ér, leül megpihenni és lenyűgözi a tenger hatalmassága, végtelensége. Ekkor ugyanis az asszisztensek a dönthető nyugágyakat lágyan hullámoztatják.

Ezek az ingerek nagyon újszerűvé teszik az élményt, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez egy gyönyörű, nagyon emberi történet arról, hogy az életben mi fontos és mi nem.

Almási-Tóth András írta a nagyszerű librettót, amelyet Rátóti Zoltán ihletett tolmácsolásában hallhatunk.

Pacsay Attila filmzeneszerző fotó: Talán Csaba

December 9-én volt a bemutató az Eiffel Műhelyházban - és utána még nyolc alkalommal játszották, úgy tudom, hatalmas sikerrel. Számított erre az óriási érdeklődésre?

Annak ellenére, hogy a főpróbahéten - köszönhetően a fantasztikus énekeseknek és kiváló zenészeinknek - számomra is kiderült, hogy valami kis csodát hoztunk itt létre,

azt gondoltam, hogy reálisan legfeljebb hat-hét ember ül majd be az előadásokra, de ha már tízen eljönnek, boldog leszek.

Ehhez képest végig telt ház volt, és már hetekkel az előadások előtt nem lehetett jegyet kapni.

Jó érzés volt, hogy az operarajongók között suttogó propagandaként terjedt, hogy ez egy egészen különleges produkció.

Mikor adják elő legközelebb az Artabant?

Úgy tudom, hogy decemberben lesznek előadások megint, hiszen ez egy adventi történet. Sokan tudnak a három bölcsről, akik a Megváltót indultak el keresni. Ám a csillag egy negyediket is elvezetett volna Betlehembe, viszont ő már a többiekkel való találkozást is lekéste. 33 éven át fut a történések nyomában a legbölcsebb, Artaban, és vinné ajándékát Jézushoz. A mű arra ad választ, hogy vajon miért mulasztott el egy egész életet. És vajon tényleg elmulasztotta-e?