Szívszorító titkok és keserűségek Haumann Péter életében és halálában

Korosztályának egyik legnagyobb színésze volt, számos kitüntetése mellett érdemes és kiváló művész, Kossuth-díjas, a Nemzet Színésze cím birtokosa. A Színház című folyóirat róla készült, Örök szólista című elemzésben írták:"Mindent tud a néző elkápráztatásáról. Bármikor eléri, hogy imádják. Óriási bohóc lakozik benne. Ez rejtőzködésének és szinte ars poeticus profizmusának közös eredője. Szomorú bohóc - a legnagyobb nevettetők egyike." Haumann Péter persze - és ezt az elemzés is hangsúlyozza – a nevettetés mellett bármely műfajban a legmagasabb szinten művelte hivatását. Idézett elemzés szerint: „Műfaji széles spektruma pedig nem mindenevés, hanem ez az a valami, amit színészmesterségnek hívnak, és amiről egyre többen kapnak papírt, de egyre kevesebben gyakorolják. (...) A nagy színész onnan ismerszik meg, hogy Willy Loman és Harpagon, Tevje és Max (Producerek),Hókuszpók és Safranek, Louis de Funés és Peter Fitz, a Katona József Színház, a Tivoli és a Madách egyszerre jutnak róla eszünkbe." Haumann Péter valóban kiemelkedő alakítások sorát nyújtotta a polgári színjátszás egyik körúti fellegvárában éppen úgy, mint a belváros szívében működő, saját értékrendjéhez talán közelebb álló művészszínházban. Más kérdés, hogy teljesnek mondható pályáját maga is teljesnek érezte-e, pályája végéhez közeledve megkapta-e azt a figyelmet és törődést, amely amúgy a kevésbé látványos munkásságot maguk mögött tudó, ám hasonló odaadással dolgozó színészeknek is kijárna.

Macskajáték
Haumann Péter, évekkel azután, hogy elhagyta a Madách Színház társulatát, amelynek mások mellet édesapámmal együtt volt a tagja, a Fővárosi Operettszínházban alakította Az örült nők ketrece című komédia egyik főszerepét. A tapsnál – jelezve, hogy emlékszik a volt kollégája gyermekével megesett találkozásaira – huncut mosollyal bólintott felém a tapsrendnél, amikor megpillantott a nézők között.
 

Kedvelték egymást apámmal, bár volt egy rövid időszak, amikor az öregem erősen fújt rá.

A Macskák című musical bemutatóját megelőző hónapokban apám rendre belebonyolódott Haumann Péter színészetének elemzésébe, hangsúlyozva, hogy ő, a maga romantikusabb színészetével emelkedettebben formálhatná meg a vénülő színházi macska szerepét, mint a szerinte a groteszk iránt fogékonyabb Haumann Péter. Csakhogy Tus szerepét Haumannra osztották, apám pedig kimaradt a produkcióból. A premiert természetesen megnézte, s mikor hazatért, azonnal rákérdeztem: milyen volt a Haumann? Apám szeretettel itatta át a szót, amikor fejet hajtva kimondta:

Zseniális.

 

Haumann Péter színművész 1965-ben Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal

 

Kaleidoszkóp
Haumann Péter 1941 május 17-ém született. Édesapja, Haumann János és édesanyja Strump Franciska női fodrászok voltak. A család Péter fiúkkal és húgával szoba konyhás lakásban lakott a Fóti úton, fodrászatuk a Krisztina városban működött, a Vérmező út és a Várfok utca találkozásánál.
Azon az utcaszakaszon vitte az ipart a Ravasz cukrászda, az írószeres Firck néni, a Szalféter üveges, a Faluhelyi fűszeres, továbbá egy drogista valamint Solensky aranyműves. Tulajdonosaiknak megannyi gyermeke, unokája mind játszótársa Haumannék János fiának.
 

Ám hiába a sok játszótárs, Péter szeretett egyedül lenni.

Megesett, hogy már négy-öt éves korában azzal „mulattatta" magát, hogy idegen emberek lábnyomában lépegetve próbált ráérezni azok személyiségére.
 

Máskor társaitól félrehúzódva olykor órákig figyelte a jól szervezett hangyabolyok működését. Lenyűgözték.

Varázslatos maga a fodrászműhely is. A Haumann házaspár fodrászatában első és másodosztályon is elérhető volt a a szolgáltatás. Péter számára a másodosztályú, közösségi térben zajló dauerok, hajvágások, igazítások, festések, melírozások világának is meg volt a misztikuma, a kuncsaftok pusmogásával, duruzsolásával, kacajaival.
Az első osztályú kiszolgálás függönnyel elválasztható privát helyiségben zajlott, ahol értő kezek közé került a vendég hölgy hajkoronája, míg kacsóit a manikűrös csinosította, mezítelen lábfejének körmein a pedikűrös dolgozott. Péternek nem volt bejárása az első osztályra.

Onnan olykor olyanféle hangok szűrődtek ki, amelyek különböztek a másodosztály hangmintáitól; évődő suttogások, az édesapját rendre intő, ám hamisan hangzó, kuncogásba fúló tiltó szavak.

Mindezt azonban Strump Piroska elégedett mosollyal nyugtázta, mert tudta jól: nagy színész a férje, semmi illetlen nem történik a függönyök mögött, annyi csak, amennyi ahhoz kell, hogy a lelkükre is balzsamot kapó tehetős kuncsaftok soha feladni ne akarják törzsvendégi státuszukat a fodrászatban. Péternek mindenre volt szeme, anyja elégedett mosolyát is látta, látta szülei szerelemes pillantásait, amelyeket akkor küldözgettek egymásnak, amikor nem volt vendég a közelben.

Titokzatos, rejtélyes világ volt a fodrászat, vonzotta az emberi viszonyok megkapó kaleidoszkópja.

 

Émelygés, mágia
Aztán jött a háború. Budapest ostromát a Haumann család egy Márvány utcai ház óvóhelyén vészeli át, annak házmestere jelenti fel a nyilasoknál Haumann János fodrász mestert. Haumann János majd túléli azt, ami abból következett.
Ám amikor utóbb a házmester a valóságnak, gránát ropogásnak fittyet hányva kiül a bérház udvarára, hogy sérthetetlen hatalmát mutassa, gránát robban mellette. A súlyosan sebesült férfit a fodrászmester óvóhelyen megbúvó fia felett emelik át egy matracra. Péter érzi, hogy folyadék hullik az arcára a házmester testéből.
 

Haumann Péter, amikor majd évtizedekkel később visszaemlékszik az epizódra, azt mondja: lelkébe rögzült az akkor érzett émelygés, s tudattalanul lett eszköze egyes szerepek megformálásánál.

Már véget ért az ostrom, de még dörögnek az ágyuk a távolban, este tart a kijárási tilalom, amikor a harcoktól megkímélt, várnegyed alatt működő fodrászműhelyben felbukkannak a várnegyed dámái. Strump Franciska Hatvany báróné házi fodrásza, a főrangú hölgy barátnéi társaságában érkezik csinosodni az öldöklés elültével, alkonytájt. Kötelező az elsötétítés, kályhatűz vörösénél billegetik fejüket a dámák Strump Franciska irányt jelölő kézmozdulataira a fodrászékben. Haumann Péter a kassza mellől bámulja őket, leckéit is ott szerei írni. Újabb mágikus élmény.

a felvétel a Kakuk Marci című film forgatásakor készült, Harsányi Gábor és Haumann Péter színművészek Forrás: Fortepan / Révész György

 

Felhúzott szemöldök
Haumann Péter az elemi iskolát az Attila utcában kezdi, onnan kerül át a Márvány utcába, aztán a Németvölgyi útra. Ott már annyian vannak a háborút követő átszervezések miatt, hogy pótiskolát kell nyitni a tanulóknak a Stromfeld Aurél utcában. Ott aztán egy irodalomtanár felfedezi a Haumann fiú előadókészségét.
 

A tüske hajú Kamarás Vilmos tanár úr előbb büntetésből ad fel az órán csintalankodó Haumann Péternek egy gyermekverset.

Meghallgatja, majd fel ad neki még kettőt – már kíváncsiságból. Haumann Pétert hamarosan az iskolai ünnepségek állandó fellépője lesz. Ám az elemista diákot akkoriban még legalább annyira vonzza a fodrászat és az orvoslás, mint a színészet.
Bibliaként hordja magával a Semmelweis élete című könyvet, amely egyfelől patetikusan, másfelől az ötvenes évek propagandastílusában idézi fel az anyák megmentőjének pályafutását. Haumann Péter felnőve döbben majd rá, nem kis öniróniával:

az anyák megmentőjéről összecsapott kötet a Rákosi-korszak fércmunkája volt.

Semmelweis kikezdhetetlen alakja azonban iskolai dolgozataiban is felbukkant.

Így került be az elemista Haumann Péter egyik mondta a tanárok gyűjteményébe, amelybe a diákok legbizarrabb, dolgozatokba rögzített mondatait másolták át.

Például: „Szegény Árva kislány volt Juliska, a nagynénje is csak szívességből hozta a világra." „Mit érzett Jancsi a vörös nadrágban azt nem lehet elmondani" Az elemista Haumann Péter a következő gondolatával került a válogatásba:

Csodálatos orvos volt Semmelweis Ignác, simogató keze alatt az anyák ezrei haltak meg.

Az orvos alakja mellett ugyancsak nagy hatással van a kisfiúra a Semmelweist egy 1940-es filmben megformáló Uray Tivadar is. Egy, a kilencszáz hetvenes években adott interjújában úgy nyilatkozott:

Uray Tivadar miatt lettem színész. Roppant profán dolog, de azért elmondom. Mert a Semmelweis filmben olyan jól és érdekesen húzta föl a szemöldökét. Negyedórákat töltöttem a tükör előtt és próbáltam mozgatni a szemöldökömet.

 

Jamamoto
1958-ban írja egy diákszínköri előadásról a Pedagógusok Lapja:
 

A II. ker. Hámán Kató Leánygimnázium és az I. ker. Toldy Ferenc gimnázium közös színjátszó csoportja több alkalommal nagy közönségsikerrel adta elő Moliére Fösvény című vígjátékát. A címszerepet Hársing Lajos, a leánygimnázium önképzőkörének vezetőtanára játszotta nagy átéléssel és elhitető érvek Mellette kiemelkedtek még Haumann Péter, Zboray Lóránt, Fischer János és Barta Mónika:

A tanár és műfordító Hársing Lajos utóbb az egyik legnevesebb honi szinkronrendező lett. Haumann Péter pedig gimnáziumi évei alatt mind közelebb került a későbbi hivatásához.
A Fösvény bemutatója idején már harmadikos, de már elsőévesként aktív tagja a Toldy Ferenc Gimnázium, Színjátszókörének.

Nem csak játszik, részt vesz a díszletek kivitelezésében, valamint a Móricz Zsigmond körtéren reklámozza az előadásokat, melyekre jegyeket is árul.

Egyik legkiemelkedőbb szerepe azokban az időkben – ugyancsak tizenhét évesen – Hans Pfeiffer Lampionok ünnepe című darabjának Jamamotója.

Atomtámadást túlélt, tolószékbe kényszerült hatvanéves kopasz szamuráj, egy leánygyermek apja, akinek hatalmas árnyéka az előadás alatt végig odavetül a hátulsó díszletfalra.

Az ifjúsági Magazin egyik 1981-es példányában a Toldy gimnázium egykori diákjai szólalnak meg.

A régi toldysokkal készült interjúinkból kiderül, hogy gimink kulturális élete rendkívül élénk volt az elmúlt három évtizedben. Haumann Péter színművész, iskolánk első KISZ-titkára ezt mondta erről: „Fantasztikus tanulmányi-, sport- és kulturális versenyek voltak. A kihívott fél ajtaján reggelenként nyílvesszővel odaszegezett kihívásokat lehetett találni. Színtársulattal is rendelkezett a Toldy.

Haumann Péterre ifjan Timúr és csapat című ifjúsági propaganda mű is hatással volt, s talán annak is része volt abban, hogy világnézetéből lassan szűrődött ki az, amink jobb volt kiszűrődnie.

Haumann Péter az állatkert igazgatójának szerepében, 1973-ban Forrás: Fortepan / Ráday Mihály

 

„Jó, tűnjön el!"
A Toldy Gimnázium színtársulata Antall József történelem tanár - idővel a rendszerváltás utáni korszak első miniszterelnöke - javaslatára jött létre.
 

Antall a KISZ-tikár Haumann Péterben is megérzi a korszak kereteit szétfeszítő személyiséget, az azzal járó tehetséget.

Kijárja, hogy Pétert még a reál tárgyakat tanító pedagógus kollégái is felmentsék olykor az órák látogatásáról, amikor a színkör új bemutatóinak próbáit fontosabbnak tartja azoknál.
A negyedik gimnáziumi évét lezáró Haumann Péter a fizika érettségin Proton, hivatalos nevén Szalma tanár úrtól gyakorlati feladatot kap. Öt, egymás mellett zsinóron lógó golyó kölcsönhatásait kellene elmagyaráznia, amikor azok közül néhányat megemelnek, majd visszaengednek, hogy ütközzenek a többivel. Haumann Péter sosem látott még hasonló miskulanciát.

Az egymásnak verődő golyók mókás lengedezését látva nevetőgörcsöt kap.

 

Jó, tűnjön el, kettes

– zárja le a vizsgát Proton tanár úr.

 

„Fel van véve, hagyja el a termet!"

Végzős gimnazistaként Haumann Péter jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Valamint a reáltárgyak iránti érdektelensége ellenére, ugyanakkor a Semmelweis Ignác iránti múlhatatlan csodálata mellett az Orvostudományi Egyetemere. Mindamellett szülei közbenjárásával Schadek Franci bácsi belvárosi dauerszalonjába tanoncnak.
A két felsőfokú tanintézet közül a Színművészeti Főiskola kezdi előbb a felvételi procedúrát. Haumann Pétert szuggesztív személyisége, átélt előadásmódja, valamint megkapó hányavetisége – monológokkal nem készült, csak versekkel – elröpíti az utolsó vizsgafordulóig. Ott Petőfi Sándor Ivás közben című, saját maga által dramatizált költeményét adja elő. Belemelegedve felül a vizsgabizottság asztalára, majd hüvelykujjával megnyomja az intézmény nagy hatalmú igazgatónőjének, Olthy Magdának az orrát.
Produkciója után a felvételibizottság tagjai összedugják a fejüket, tíz percig egymás között pusmognak.
Aztán fennhangon érkezik a verdikt:

Fel van véve, de sürgősen hagyja el a termet.

 

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!