A pikkelysömör (pszoriázis) a bőrt és az ízületeket érintő örökletes, gyulladásos betegség, mely jelenleg nem gyógyítható. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a betegek szégyellik a testüket, ezért gyakran elzárkóznak környezetüktől, így sokszor depresszióval is meg kell küzdeniük. Az életminőségük romlásának mértéke emiatt meghaladja a súlyos szív- és érrendszeri, vagy a diabéteszben szenvedő betegeknél észlelt szintet.
Magyarországon 150-200 ezerre tehető a pikkelysömörrel küzdő emberek száma. Noha jól ismert, hogy a betegség nem fertőző, ám a bőrön és körmön tapasztalható tünetei gyakran riasztóak, esetenként undort keltőek azok számára, akik a jelenséget nem ismerik. Ennek következtében a páciensek gyakran elszigetelődnek környezetüktől, nehezebben találnak munkát vagy sokszor az állásukat is elvesztik, ráadásul a bőrtünetek családon belüli konfliktusokhoz, váláshoz is vezethetnek. - áll a Magyar Psoriasis Alapítvány közleményében.
Az utóbbi években a bőrgyógyászati kutatások fejlődésével a pikkelysömör kialakulására hajlamosító örökletes tényezőket is azonosítottak a tudósok. A kóros immunológiai folyamat jobb megismerése lehetővé tette a korábbiaknál hatékonyabb, célzott kezelések bevezetését.
A pikkelysömör tüneteinek enyhítésére általában fényterápiát, helyi és szisztémás kezeléseket, illetve ezek kombinációit alkalmazzák. Hasonlóan más krónikus betegségekhez - mint a diabétesz - ez a bőrprobléma sem gyógyítható, de a páciensek többségénél tartós tünetmentesség érhető el.
A pikkelysömör kezelésében az elmúlt években bevezetett, úgynevezett biológiai terápiák hoztak áttörést. A biológiai szerek az adott betegség kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszó, gyulladást okozó anyagok vagy sejtek működését gátolják, így megállíthatják, estenként nagymértékben lassíthatják a kóros folyamatot.