Az Epilepsia című szaklap februári kiadásában megjelent munka az első, mely a diéta terápiában betöltött szerepét, valamint annak hosszabb távú hatásait vizsgálja.
Úgy gondolják, hogy a ketogén diéta - mely nagy mennyiségű zsírból, és kevés szénhidrátból áll - olyan biokémiai változásokat eredményez, ami megszakítja a rohamokat előidéző agyi szabályozási köröket. Az eljárást izommerevséget mutató újszülötteken, és olyan epilepsziás gyermekek esetén alkalmazzák, amikor a szokásos gyógyszerek nem hatnak. Azonban a kezeléssel szemben rövid távon számos szövődmény merült fel: növelheti a koleszterinszintet, lassíthatja fejlődést, és ritka esetekben vesekövekhez vezethet.
"Ezen ideiglenes mellékhatások ellenére szerintünk a ketogén étrend hosszabb távon biztonságosnak tekinthető" - állítja Dr. Eric Kossoff, a kórház ketogén programjának igazgatója.
A vizsgálat során 101, 2 és 26 év közötti beteget tanulmányoztak, akiknél 16 hónap és 8 év közötti időtartamban alkalmazták a ketogén étrendet 1993 és 2008 között. A betegek már legalább 8 hónapja, de van, aki 14 éve tartja a diétát. A betegek 80 százaléka rohammentes lett, illetve kevesebb rohamról számolt be a megelőző időszakhoz képest. Legtöbbjük állapotában a diéta elhagyása ellenére sem állt be rosszabbodás.
A kutatók szerint elképzelhető, hogy egyes hatások csak évtizedek múlva jelentkezhetnek, de mivel a betegek között voltak olyanok, akik legalább tíz éve abbahagyták a diétát, valószínűvé teszi, hogy nincsenek hosszabbtávú mellékhatások. Senki nem számolt be szív- és érrendszeri betegségekről (szívinfarktus, szívnagyobbodás, érelmeszesedés). Mindössze egy betegnél tapasztaltak magas vérnyomást, két betegnél alakult ki vesekő - ez azonban megfelelhet a ketogén étrenddel nem találkozó populációban tapasztalt aránynak. Vese- és májfunkciós tesztet 25 esetben végeztek, ebből egy sem bizonyult kórosnak. A koleszterinszint a diéta alatt igaz, hogy emelkedik, azonban a későbbiekben - az étrend változása után - legtöbb esetben visszatért a normális szintre.
Az egészséges várható testmagassághoz képest ugyan volt minimális elmaradás, azonban a testsúly normálisnak volt mondható. A legnagyobb veszély talán a gyermekek további étrendi hozzáállása lehetne, azonban a diéta abbahagyását követően csak a betegek mintegy nyolc százaléka részesítette előnyben a zsíros ételeket.