A mélyből a médiáig - A chilei bányászok új élete

Miután a 33 mélyben rekedt chilei bányász a mentőkapszulában egyenként a felszínre ért, véget ért a több mint két hónapig tartó elszigeteltség és sötétség. Ezzel azonban még nem tértek vissza teljesen ahhoz az élethez, amit korábban éltek.

A férfiakat a gombafertőzésektől az erős napfény okozta szemsérülésekig számos fizikai veszély fenyegeti, ugyanakkor pszichológiai rendellenességek, köztük a poszttraumás stressz-betegség is szóba jöhet. Stresszként élhetik meg a visszarázódást a normál életbe és megszokott emberi kapcsolataikba, ráadásul az újságírók hadával is meg kell küzdeniük, és dönteniük kell a felkínált film- és könyvlehetőségekről.

Ez azonban nem feltétlenül fájdalmas. Mások, akik hasonló élményeken estek át, arról számoltak be, hogy valósággal megrészegítette őket az új élet. Ben Sherwood, a 2009-ben kiadott The Survivors Club: The Secrets and Science That Could Save Your Life című könyv szerzője azt állítja, kutatásai alapján egy egyszerű következtetésre jutott: "Az egyetlen közös nevező az, hogy az emberek sokkal erősebbek és rugalmasabbak, mint gondolják."

A felszínen

Már a felfelé útra is különleges óvintézkedésekkel készültek a hatóságok: az űrhajósokhoz hasonlóan sós vizet itattak velük, hogy megelőzzék az ájulást. Kompressziós ruhák használatáról is tárgyaltak, ezt azonban végül elvetették.

A felszínre érő bányászokat szikrázó sivatagi napfény fogadta, ezért a szaruhártya-sérülések elkerülése érdekében egy ideig napszemüveget viseltek. A chilei egészségügyi szakemberek felkészültek a sötétség okozta D-vitamin hiány, a szegényes levegő miatt kialakult részleges tüdőösszeesés, a fényhiány okozta szemkárosodás és a hosszú földalatti tartózkodás miatt esetlegesen kialakuló gombás fertőzések kezelésére is.

A mentőakció végén kiderült, hogy a kimentettek általánosan jó egészségnek örvendenek, a korábbi betegségekben, például tüdőbetegségben és cukorbetegségben szenvedő bányászokra azonban külön figyelmet fordítanak. A 68 napig uralkodó rendkívüli körülményeket figyelembe véve a bányászokat légzőszervi betegségek tekintetében alaposan kivizsgálják.

Lelki megpróbáltatások

A bányászok földalatti csapdája felett kialakított táborban körülbelül ezer újságíró sereglett össze a világ minden tájáról. A felszínre érkezett megmenekülőket valóságos médiaőrület fogadta, és már megmenekülésük előtt tárgyalások kezdődtek a könyv- és filmjogokról. A bányászokat egy chilei ex-újságíró gyorstalpalóval felkészítette a rohamra, és abban is megállapodtak, hogy egy olyan szerződést készítenek, amely minden bevételt egyenlő arányban eloszt közöttük.

Az intenzív médiafigyelem még tovább fokozhatja a családhoz való visszatérés okozta stresszt. Szakértők szerint ezek az emberek egy számukra szokatlan szerepbe kényszerülnek, bár a bányászok és családjaik a jelek szerint tisztában vannak azzal, mi vár rájuk a közeljövőben. Az egyik család például korábban Elvis Presley fényképét küldte le a mélyben rekedt családfőnek, azzal az üzenettel, hogy hamarosan híresebb lesz, mint Elvis.

A bezártság néhány hatása viszont szinte észrevehetetlen lehet. Taber MacCallum, aki a Biosphere 2 kísérlet keretében két évet töltött egy zárt ökoszisztémában, a következő furcsaságra lett figyelmes, miután visszatért: "Elhagytam az olyan szokásokat, mint például a kulcs és a kocsiajtó ellenőrzése. Több száz apró szokást halmozunk fel hétköznapi életünk során, és visszatérésem után ezektől megváltam" - mesélte. A kutató azt is hozzátette, hogy újra értékelni tudja az életet.

Sherwood szerint azok is hasonló érzéseket tapasztalhatnak, akik valamilyen traumás élményen estek át. "Maga az élet, miután valaki oly közel került a halálhoz, valósággal részegítő érzéssé válhat" - állítja az író. Erről az érzésről írt Nando Parrado uruguayi rögbi játékos is, aki 1972-ben egy repülőgép-szerencsétlenség következtében két és fél hónapot töltött az Andok fogságában.