A Harvard Egyetemről Fenna Krienen végzős hallgató és Randy Buckner PhD megvizsgálták, hogy a középső prefrontális kéreg és az ezzel összefüggő agyi területek miként jelzik egy másik személy értékét társas helyzetekben. Eredményeikről a The Journal of Neuroscience számolt be. Korábbi munkák már kimutatták, hogy mások véleményének észlelése vezérli a társas interakciókat. Krienen és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy ezek az agyi területek jobban reagálnak-e azokra, akiket ismerünk, vagy inkább azokra, akikkel hasonlóképpen gondolkodunk.
A kutatók először felvételeket készítettek a 32 résztvevő agyi aktivitásáról, miközben ők azt döntötték el, mennyire igazak rájuk egy melléknevekből álló lista elemei. Ennek segítségével sikerült beazonosítani azokat az agyi területeket, melyek a személyes információkra reagálnak. Más kísérletek során 66 résztvevő adott meg személyes adatokat saját magáról és 2-2 barátjáról, egy olyanról, akivel hasonlónak érezték magukat, és egy olyanról, akivel különbözőnek.
A szerzők az önkéntesek személyiségével hasonló és attól elütő életrajzokat állítottak össze a személyiségjegyeik alapján. Miközben a vizsgált személyek az MRI-gépben feküdtek, egy játékot játszottak. Azt kellett megjósolniuk, hogy egy másik ember miként fog válaszolni egy bizonyos kérdésre. Például arra, hogy a repülőn az ablak mellé szeret-e ülni, vagy inkább a közlekedő folyosóhoz közel. A középső prefrontális kéreg aktivitásának növekedését fedezték fel a szerzők, miközben a vizsgált személyek a barátaikkal kapcsolatos kérdésekre feleltek. A közös érdeklődés megléte nem adott változást az agyi működésben.
"Minden egyes kísérletnél a közelség vezette a középső prefrontális régiók válaszait, és nem a hasonlóság" - mondta el Krienen. "Az eredmények arra utalnak, hogy mások megítélésénél a társas közelség fontosabb, mint az, hogy ugyanúgy gondolkodjunk, mint mások."