A 2009-es orvosi Nobel díjat Elisabeth Blackburn és munkatársainak ítélte a Nobel-bizottság, az élettartamot is befolyásoló telomeráz enzim vizsgálatáért. A kutatás egyik ága, - melyet a neves kardiológus professzor, Dean Ornish vezet, akinek neve itthon leginkább a róla elnevezett diétáról ismert -, az életmód génekre kifejtett hatásával foglalkozik. Ornish munkacsoportja klinikai vizsgálatokkal igazolta, hogy az életmódváltás számottevően növelheti a telomeráz enzim aktivitását. Ez az enzim a kromoszómák végső szakaszának, az úgynevezett teloméreknek a kialakulását segíti. A telomérek stabilizálják a kromoszómák struktúráját, így amikor elkopnak, rövidülnek, a DNS stabilitása csökken, a sejtek hamarabb öregszenek és pusztulnak. A kísérletek tanúsága szerint három hónap intenzív életmódváltást követően akár 30 százalékkal megnőhet a telomeráz-aktivitás.
Az öregedés és a rák is a telomeráz-aktivitástól függ
"A sejtjeinkben található kromoszómák osztódásakor a DNS-láncok végéről levágódik néhány rövid szakasz" - magyarázza Dr. Falus András, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. "A telomérek tulajdonképpen a kromoszómák végein található "védőkupakok", amelyek megakadályozzák, hogy osztódáskor megsérüljön az értékes genetikai információt tartalmazó DNS-állomány."
A telomeráz enzim aktivitása pótolja a kromoszómák végéről levágott részeket. Amikor növekedünk, az enzim működése nagyon intenzív, - elsősorban az őssejtekben, amelyekből kialakulnak a különböző szövetek -, az öregedés során viszont fokozatosan lelassul, megszűnik.
"Az alulműködő telomeráz öregedéshez, degenerációs folyamatokhoz vezet, a túlműködés viszont a folyamatosan osztódó ráksejtekre jellemző, amelyek úgymond halhatatlanok, vagyis az egészséges sejtekhez képest nem tudnak "öngyilkosságot" elkövetni, ha már elöregedtek" - magyarázta lapunknak Dr. Falus András. A rendszer működése hihetetlenül érzékeny, törékeny egyensúlyt feltételez: az alul- és a túlműködés is különböző betegségeket okozhat.
Genetikai változást eredményez életmódunk
A 2009-es orvosi Nobel-díjat azért ítélték Elisabeth Blackburnnek és kollégáinak, mert 25-30 éve elsőként ismerték fel, hogy a genetikai információ nem csak a DNS-ünk betűsorrendjében van, hanem úgynevezett epigenetikai változásokban is, amelyek tulajdonképpen az életünk során minket érő hatások eredményei.
"A fogantatásunk pillanatától kezdve kialakulnak ezek a másodlagos változások" - hangsúlyozza a szakember. "Többek között ilyen a metiláció nevű folyamat, amelynek során a DNS egyik építőkövére, a citozin molekulára felkerül egy metilcsoport, ezáltal gátolva az adott DNS-szakasz (gén) működését. Vagy ennek ellentéte a DNS mellett a sejtmagban megjelenő hiszton, amely a fehérjékkel áll kapcsolatban. Amikor a fehérjék összekapcsolódnak egy acetil-csoporttal (acetiláció), aktiválódik a DNS-nek az a része, amelyhez a hisztonok kötődnek. Tehát bár ezek igen jelentős változások, nem visszafordíthatatlanok."
A telomér-telomeráz rendszer aktivitása tehát kulcsfontosságú testünk állapotának fenntartása, illetve az öregedési folyamat késleltetése szempontjából.
"Bár jól hangzik, de ez sajnos nem az örök fiatalság kulcsa" - mondta Dr. Falus András. "Ugyanakkor igen jelentős tényező az egészségünk szempontjából: túlműködése ugyanis rosszindulatú osztódást, alulműködése degenerációt, öregedést okoz. Ha ezt képesek lennénk biztonságosan szabályozni, a szervezet regenerációs képességét optimalizálhatnánk, és ezáltal maximalizálhatnánk várható élettartamunkat."
Gyorsítja az öregedést a stressz és az egészségtelen táplálkozás
Életmódunk komoly hatással van genetikai állományunkra, ugyanis a fent említett, úgynevezett epigenetikai változás befolyásolhatja. Közismert példaként említhetjük a gyorsan ható szteroid-tartalmú krémek használatát fájó ízületek esetén. Ekkor a szteroidok egyik hatásaként a metilációs folyamat megfordul, a korábbi negatív epigenetikai változás helyreáll.
"Étkezésünk, mozgási szokásaink, a bennünket érő pszichikai terhelés és stressz jelentős mértékben befolyásolják az epigenetikai változásokat, amelyek egész genetikai működésünkre hatással vannak" -mondta el dr. Falus András. "Dean Ornish professzor és munkacsoportja első alkalommal most mutatta ki - számomra rendkívül meggyőzően - ezen hatások és a DNS-állomány közti összefüggést. A kutatást azért tartom szakmailag nagyon megalapozottnak, mivel annak a munkacsoportnak, amelyben Dean Ornish dolgozik, tagja a Nobel-díjjal jutalmazott Elizabeth Blackburn is. Ez annyit jelent ugyanis, hogy egy, az életmódváltás hatásait vizsgáló kutatás mögött egy, a legmagasabb szinten elismert tudományos kutatás áll. Ez pedig azért nagyon fontos, mert számtalan különböző életmód-programról, diétáról és edzésmódszerről hallhatunk nap mint nap, azonban ez az első olyan eset, amikor az életmódváltás és a tudomány szorosan összekapcsolható."
Elmondható tehát, hogy öregedésünk a megfelelő életmóddal lelassítható, s a professzor szerint elméletileg akár gyógyszerészeti, vagy génterápiás úton is befolyásolható, azonban ennek gyakorlati alkalmazásától még távol vagyunk. Fontos azonban észben tartani, hogy ezek a folyamatok nagyon finom egyensúlyban állnak egymással, azok megbolygatása beláthatatlan következményekkel járhat.