Milyen betegségek kínozták a VIII. századi magyart?

A VIII-IX. századból, a késő avar-korból származó, a Hódmezővásárhely melletti Kishomoknál talált temető leleteinek elemzései során a korabeli népesség életmódjáról, betegségeiről tudtak meg részleteket a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) szegedi irodájának munkatársai.

Egy leendő homokbánya helyén három hónapig folyó ásatás során a régészek 217 sírt tártak fel. Az ezekből előkerült csontvázakat Paja László, a KÖSZ antropológusa vizsgálta meg.

A szakember a legtöbb, az elhasználódás jeleit mutató elváltozást az ízületeken figyelte meg. Ezek elsősorban a nagyobb terhet viselő ízületeken - például a csípő- és térdízületet alkotó csontok felszínein és peremein - jelentkeztek, kis kopások, csontélek formájában. Az akkoriban idősnek számító - ötven-, hatvanéves - személyek gerincoszlopának ágyéki, illetve háti szakaszán pedig csontos csőrképződményeket talált az antropológus.

Csigolyatörések, csípőficam, ízületi kopások

A csontvázakon néhány törésre utaló jel is előfordult: egy esetben egy bal oldali kulcscsont torzult a gyógyulással együtt járó csontújraképződés során, míg egy fiatal nő állkapcsának elülső-oldalsó területén egy vágásra vagy ütésre utaló, csonthiányt eredményező gyógyult sérülés látható. Egy fiatal nő csontvázán pedig az egyik nyakcsigolya részben gyógyult törésének nyomára bukkant Paja László. A lánynál a törést követően fertőződés léphetett fel, s ennek leküzdése során öt nyakcsigolyája részlegesen összenőtt.

A fejlődési rendellenességek jelentős része észrevétlen marad az egyén élete alatt, mert nem okoznak fájdalmat, vagy látható jelet. Bizonyos esetekben a fejlődés során azonban olyan mértékű elváltozások jelenhetnek meg, amelyek az egyén életét negatívan befolyásolják. Ide tartozik a csípőficam, vagy a combcsont fejének lefelé és hátrafelé történő csúszása, ami az ízületi felszínek torzulását, az adott oldali láb rövidülését és az ellenoldali láb túlzott használatból adódó erőteljesebb kopását eredményezheti. A szakember ilyen elváltozások nyomait is megtalálta a leletek elemzése során.

Kálcium- és vashiányos volt a táplálkozás

A népesség életkörülményeinek rekonstrukciója miatt fontos a táplálkozási szokások, illetve a fertőző betegségek gyakoriságának megismerése. A kishomoki populáció táplálkozási hiányosságaira mutat az elsősorban az elülső fogakon látható egyszeres vagy többszörös csíkolatrendszer, utalva arra, hogy a növekedés bizonyos szakaszaiban a fogfejlődéshez szükséges ásványi anyagok nem álltak rendelkezésre. A leleteken megfigyelhető voltak egy többnyire a vashiányos állapotra visszavezethető csontképződési rendellenesség jelei is.

A bakteriális fertőzések csak ritkán eredményeznek csonttani elváltozásokat, de a kishomoki temető anyagában a gyakoribb csonthártyagyulladás mellett találtak egy leletet, amely a tuberkulózis gyanúját veti föl, a biztos diagnózis felállításához azonban további vizsgálatok szükségesek.