A trombózis már hazánkban is a legmodernebb terápiával kezelhető

A visszeresség és a mélyvénás érelzáródás, azaz trombózis (MVT), sok esetben együtt jár, azonban nem minden visszeres betegnél alakul ki vérrög. Szerencsére már hazánkban is elérhetőek a legmodernebb kezelési módszerek, azonban még így sem árt tudni, hogy mit tehetünk a trombózis kialakulása ellen és hogyan vehetjük észre, hogy baj van.

Vérrögök mind a felületes, mind a mélyvénákban kialakulhatnak. Visszeresség esetén a bőrön kékesen átderengő hálózatot láthatunk, ezek a lábszár felületes vénái. Amikor ezekben a vénákban képződik vérrög, az általában nem jár súlyos következményekkel, mivel a lábszár mélyvénái akadálytalanul tudják továbbítani a vért a szív felé.

A mélyvénákban keletkező vérrögök azonban sürgős orvosi ellátást igényelnek, mivel leszakadhatnak, a vérárammal a tüdőbe juthatnak és elzárhatják a vér útját. Így kialakulhat a gyakran életveszélyes tüdőembólia. A mélyvénás trombózis hosszú távú problémákhoz is vezethet: a vénák károsodása miatt a láb fájdalma, duzzanata és elszíneződése alakulhat ki. Ezek az elváltozások a trombózis után állandósulhatnak is.

Sok állapot vezethet vérrögképződéshez

Rendszerint inaktivitás hatására alakulnak ki vérrögök a vénákban, például amikor valaki ágyhoz kötött valamilyen betegség miatt, vagy hosszan kell ücsörögnie egy hosszú repülő- vagy autóút során. Műtét és sérülés hatására is károsodhatnak az erek, ami szintén hozzájárul a vérrögök képződéséhez. Daganatos betegségek esetében is gyakrabban kell trombózissal számolnunk.

Egyes genetikai állapotok, mint például az elmúlt években nagy nyilvánosságot kapott Leiden-mutáció szintén fokozzák a vérrögképződés kockázatát. Fokozott rizikóval kell számolni terhesség esetén is, de meg kell említeni az igen elterjedt fogamzásgátló tablettákat is. Ezek szedése során többlethormonok jutnak a szervezetbe, ez a véralvadási rendszert a fokozott alvadás irányába tolja el. Egészséges fiatal nőknél a kockázat 4-6-szorosára nő, azonban más tényezők, például genetikai faktorok, túlsúly, dohányzás, 35 évnél idősebb életkor, magas vérnyomás, akár tízszeres kockázatemelkedést is jelenthetnek.

Nem könnyű észrevenni

A mélyvénás trombózis gyakran tünetmentes vagy csak minimális tünetekkel jár. A tünetek jelentkezhetnek duzzanat, melegségérzés, kipirulás, illetve a láb fájdalma vagy érzékenysége formájában, utóbbiak felléphetnek érintésre vagy állás és mozgás közben. Mélyvénás trombózis fennállásakor különösen vigyázni kell a láb terhelésére, mert a mozgás elősegítheti a vérrög leszakadását és a tüdőembólia kialakulását. A diagnózist nehezítheti a térd kiszakadó úgynevezett Baker-cisztája (tömlőcskéje), vagy a bőr gyulladásos folyamatai, mint például az orbánc vagy a cellulitisz, melyek hasonló panaszokat okozhatnak.

Hogyan előzhetjük meg a trombózist?

A megelőzés lényege a keringés fokozása a lábszárizomzat aktív segítségével. A lábszár izmainak megfeszítésével és ellazításával a hosszú repülőutak során is hatékonyan előzhetjük meg a trombózist. Az úgynevezett kompressziós harisnya viselése is segíthet a keringés javításában. Minden mozdulatlansággal járó állapot lassítja a véráramlást és elősegíti a vérrögök képződését, ezért a különböző műtétek és ágyhoz kötött betegségek esetén nagyon fontos a minél korábbi mobilizáció, vagyis az ágyból történő mielőbbi felkelés.

Fokozott kockázatú pácienseknél szükség van megelőző célú alvadás gátló kezelésre is. Korábbi trombózis esetén, valamint egyes, főleg ortopédiai (csípő- és térdprotézis-beültetés) műtéteket követően ma már rutinszerűen alkalmazzák a véralvadásgátlókat.

Modern véralvadás-gátlás Magyarországon is

A már kialakult vérrögöket gyorsan fel kell oldani, szükség lehet akár műtétre is. A vérrög feloldása vagy eltávolítása után hosszú távú alvadásgátlásra is szükség lehet az erre a betegségre hajlamos pácienseknél. Ma már számos készítmény áll rendelkezésre, melyek az alvadás folyamatában részt vevő faktorok működését gátolják.

Eleinte a piócákból nyert hirudint használták, melyet az évek során felváltott a heparin, majd megjelentek azok a szájon át szedhető készítmények, amelyek a K-vitaminnal kapcsolatos alvadási faktorok működését gátolják. Magyarországon évtizedekig szinte kizárólag acenokumarolt alkalmaztak. Hatását azonban külső tényezők, például a K-vitaminban gazdag étrend, jelentősen befolyásolhatják, ezért hatékonyságát egy egyszerű vérvizsgálattal, az úgynevezett INR érték segítségével gyakran ellenőrizni kell.

Néhány éve nálunk is törzskönyvezték a warfarint, amelyet külföldön már régóta sikerrel használnak. A warfarin segítségével jobban stabilizálható az INR érték, de ez is rendszeres ellenőrzést igényel. Két éve pedig hazánkban is hozzáférhető a dabigatran, amely közvetlenül a thrombint, az alvadás kulcsenzimét gátolja. A szájon át szedhető gyógyszer fő előnye, hogy szedése mellett nincs szükség INR-ellenőrzésre.

Dr. Menyhárt Orsolya
belgyógyász szakorvos