Két hónappal ezelőtt sok ember döntött úgy, hogy itt az ideje felemelni egyre terebélyesedő fenekét és elkezdeni mozogni. Az újévi fogadalom nem a hiúságról szólt. A kormány állította azt, hogy az elhízás "súlyos következményekkel" jár az egészségünkre nézve és "jelentős terhet jelent az egészségbiztosító számára", így a fogyás tulajdonképpen hazafias kötelességünk.
Ha a zsír már olvad rólunk, szerencsések vagyunk. De mi van akkor, ha a testmozgás nem működik? Mi van akkor, ha másfél perc alatt futunk le egy kilométert, a súlyunk mégis alig változott? Reménytelen esetek vagyunk? Vagy lehetséges egyszerre kövérnek és fittnek lenni - nemcsak olyan fittnek, hogy mozogni tudjunk, hanem hogy olyan hosszú ideig éljünk, mint a sokkal vékonyabbak?
A Harvard Egyetem Közegészségügyi Karának kutatói szerint ez nem így van. 2004-ben 115 ezer, 30 és 55 év közötti ápolónőt vizsgáltak. A sovány és aktív (heti legalább 150 percnyi testmozgást végző) nőkhöz viszonyítva kiderült, hogy az elhízott, de aktív nők halálozási rátája 91 százalékkal magasabb volt. Bár ez még mindig sokkal jobb, mint az elhízott és inaktív nőké (142 százalékos emelkedés), még mindig jobban álltak a sovány inaktívak, akiknél a növekedés mindössze 5 százalékos volt.
"Ezek az adatok nem támasztják alá azt az elméletet, hogy az aktívaknak nem kell aggódniuk a súlyuk miatt" - mondta ki a verdiktet Frank Hu, a vizsgálat vezetője.
Hasonló képet adott az a 2008-as felmérés, amelyben harvardi kutatók 39 ezer nőt vizsgáltak, az átlagéletkor 54 év volt. A normál súlyú aktív nőkhöz viszonyítva az aktív túlsúlyosaknál 54 százalékkal nőtt a szívbetegségek kockázata, míg az aktív elhízottak 87 százalékkal nagyobb veszélyben voltak. "Még a nagyfokú fizikai aktivitás sem tudja teljesen visszafordítani a koszorúérbetegségek kockázatát a túlsúlyos és elhízott nők esetében, ha nem fogynak le" - írták a szerzők.
Ez egyértelműnek tűnik. Vagy mégsem az? Steven Blair a Dél-Karolina Egyetem sporttudomány professzora, aki a hivatalos szervek elhízásra való koncentrálását "megszállottságnak... és nem megfelelő adatokra alapozottnak" tartja.
Blair legérdekesebb tanulmánya a Journal of the American Medical Association folyóiratban jelent meg 2007-ben. A vizsgálatban 2600, 60 év feletti ember vett részt, akik különböző mértékben voltak elhízottak és túlsúlyosak. A résztvevők fittségét nem bemondásra fogadták el, hanem futópad segítségével határozták meg. Ez egy szokatlanul szigorú megközelítés, állítja Blair, mivel a többi vizsgálatban maguk a résztvevők értékelték saját fittségüket vagy figyelembe se vették azt. Blair szerint a helyes vizsgálatok nem mutatnak szilárd összefüggést a túlsúly és a megnövekedett mortalitás között.
"Van valamiféle összefüggés az elhízás és a fittség között" - ismeri be Blair. "De ez az összefüggés nem tökéletes. Ha a normál súlyú, 60 év feletti férfiakat és nőket tekintjük, körülbelül 90 százalékuk fitt a futópados vizsgálat szerint. Ez nem azt jelenti, hogy ennyien tartják magukat fittnek vagy ennyiükről gondoljuk, hogy fittek - ezt az emberek a futópadon bizonyították. Ahogy nő a túlsúly mennyisége, egyre kevesebb fitt emberrel találkozunk" - folytatta Blair. "De itt a meglepő: a súlyosan elhízottak (BMI 35 és 39,9 között) között is 40-45 százalékban találhatunk fitteket. Ránézésre senkiről nem lehet megállapítani, hogy fitt-e vagy sem."
Azonban ez nemcsak azt bizonyítja, hogy egyes kövér emberek képesek futópadon edzeni? Blair szerint egyáltalán nem. "Ezekben a vizsgálatokban jellemzően azt tapasztaljuk, hogy a magasabb BMI-vel rendelkező embereknél magasabb a halálozás, a krónikus betegségek, a szívroham és hasonlók előfordulásának aránya - mint ahogy mindenki erre a következtetésre jut" - mondja Blair. "De ha megnézzük a kövér, de fitt emberek mortalitását, azt látjuk, hogy eltűnik a túlsúly káros hatása."
"Ha azokat vesszük, akik elhízottak és csak mérsékelten fittek - nem a maratoni futókról beszélünk - a halálozási arány a következő évtizedben fele a nem fitt, de normál súlyú emberekének" - folytatja Blair. "Ez egy óriási különbség."
Egy nap - valószínűleg körülbelül száz év múlva - a címben feltett kérdést kétkedés nélkül meg lehet majd válaszolni. De most létezik egyáltalán olyan kérdés, amelyben a tudósok egyetértenek? Igen: bármennyit is mutat a mérleg, ha ráállunk, hosszabb ideig élhetünk, ha mozgunk egy kicsit.