Drogosok a moziban

A 20. századi nyugati kultúra két "terméke" egészen biztosan közkézen forog még jó ideig. Az egyik a Lumiere-fivérek találmánya, a mozgókép. A másik a drog, amely a "magas kultúra" köreiből kilépve gyorsan utat talált a társadalom széles rétegeihez. Mi történik, ha a kettő találkozik?

Drogfilmtörténet

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt század - a romantikus esztétikát alapul véve - irodalomban és filmvásznon egyaránt (anti)hőssé tette a beteg, emiatt kilátástalan helyzetben lévő, reményvesztett embert. Ezen a népes csoporton belül különleges helyzetet élveznek az addiktív, függő emberek - legyenek akár alkoholisták, kábítószeresek vagy szerencsejátékfüggők. Sorsuk számos jelentős művészt megérintett, személyes indítékok vagy más okok folytán. Kevesen tudják, hogy a mozi milyen korán felfigyelt a témára: 1894-ből Kennedy L. Dickson Kínai ópiumbarlang című opusza egy egyelőre végeláthatatlan filmtörténeti sorozat elindítójaként is felfogható. Míg keleten a mindennapos droghasználat bevett volt, addig nyugaton ennek gyönyöreit és kínjait jó ideig kizárólag a művészelit tagjai élvezhették - erről tanúskodnak fontos irodalmi alkotások de Quincey-től Baudelaire-ig és tovább. Az alkohollal szemben azonban a drogok nem váltak legális élvezeti cikké. Az egyes kábítószerek pontos hatásmechanizmusával a társadalom viszonylag szűk rétegei vannak csak tisztában - napjainkban is. A vizuális kultúra mindent elsöprő térnyerésének korszakában ezen a helyzeten segíthetnek (vagy éppenséggel ronthatnak) az olyan filmek, melyek a kábítószert és a függést problematizálják - annak szociológiai, kulturális, egzisztenciális és más vonatkozásait szem előtt tartva.

Shanghai lány ópiumpipával

Az írott szöveggel és más művészeti ágak hordozóival szemben a mozgófilm elképesztő gazdagságú eszköztárat kínált és kínál a legkülönbözőbb témák viszonylag pontos vizuális megjelenítéséhez. A de Quincey által leírt hagymázas rémálmokat másképp aligha lehetne érzékletesen megjeleníteni, mint filmvásznon. Az esztéták, filmkritikusok a "drogfilm" kifejezés meghatározásában ma sem értenek egyet. A jelen írás keretein belül az olyan mozgóképek esetében alkalmazzuk e fogalmat, melyek középpontjában és érdeklődésében kábítószerfüggők sorsa, individuumuk elsorvadása, társadalmi kapcsolathálójuk szétbomlása áll. A drogfilmeken belül különböző csoportokat különíthetünk el üzenetük szerint. Némelyik a kábítószernek a társadalomra és/vagy az egyén(iség)re tett bomlasztó hatásait veszi számba, mások egy-egy drog hatását próbálják reprodukálni, így mintegy "megelőzendő", hogy a néző kipróbálja az adott szert.