Vonatstírölők
Mark Renton |
1993-ban Irvine Welsh (1961-) a skóciai Edinburgh drogos szubkultúrájában szerzett tapasztalatait tette közzé Trainspotting című regényében. A könyve alapján készült - sokak szerint túlságosan lebutított, édeskés - mozi (melyben egyébként ő is feltűnik) minden idők legismertebb és a lehető legszélesebb körben elterjedt drogfilmjeinek egyike. A semmittevő, kiüresedett nemzedék heroinista csoportjának monoton hétköznapjai főszereplővé lépnek itt elő. "Válaszd az életet" - kezdődik a film, majd két órán keresztül figyelhetjük, ahogy a főhős Renton és társai rendre nem azt választják. Aztán persze mégis, ki-ki a maga módján.
A heroin a kemény drogok közül való, azok közül is talán a legkeményebb. A film tökéletes megjelenítője annak, amit egy kábítószerekkel foglalkozó beszélgetésben olvashatunk: a közhely szerint a drogosok lopnak, csalnak, hazudnak. Többek között az ilyen filmekből válik egyértelművé, hogy ez a mondat durva túlzás: nem a drogosok teszik mindezt, hanem az anyag, ami mögött már nincs ember. A Trainspottingban leggyakrabban elhangzó mondat: "Csak még egy adagot!" Valójában nincs utolsó adag, miközben mindegyik az.
A leszokás gyötrelmei... |
Dr. Gonzo & tsai.
Félelem és reszketés Las Vegasban (filmplakát) |
Johnny Depp Las Vegasban |
A drogfilmek sora a végtelenségig folytatható. Magyarországon különösen sokáig számított a drogkérdés elhallgatott problémának. Az utóbbi időkben a magyar film végre felfigyelt az "utcán heverő témára": dokumentumfilmek mellett meg kell említeni a már többszörös díjnyertes Dealert (2004), Fliegauf Benedek nyomasztó képvilágú alkotását. Ezek a színvonalas alkotások egytől egyig a kipróbálásra buzdítás vagy a tiltás helyett igyekeznek reális képet adni korunk és társadalmunk egyik legégetőbb problémájáról a film eszközeivel.