A humángenetika jövője: a biobankok növekvő szerepe

2005. április elsején a budapesti Semmelweis Egyetemen rendezték meg az első hazai Biobanking Workshopot. A szakmai nap keretében neves hazai és külföldi előadók beszéltek az érdeklődőknek a biobankok jelentéséről és jelentőségéről, etikai vonatkozásairól és még sok más érdekességről.

Az első hazai Biobanking Workshop tanulságai

Falus András immunológus professzor, az ME korábbi előadója nyitotta meg a szakmai napot. Bevezető előadásában a biobankok kapcsán a biológiai adathordozó kommunikációs felületéről beszélt. A biológiai kutatás hagyományos módszerei folyamatosan fejlődnek: ennek köszönhető, hogy az ökológia és a populációk, majd az egyén vizsgálatától ma már eljutottunk egészen a DNS részletesebb megismeréséig. Ez utóbbival foglalkozik többek között a genomika fiatal tudományága. A munka során szükséges olyan adatbázisok és adatbankok létrehozása, melyek beteg és egészséges személyektől származó mintákat gyűjtenek. Ahogy már említettük, az ezek segítségével megszerezhető eredmények a klinikai kutatást jelentősen megkönnyíthetik. Egy "egyszerű" adatbanktól a biobankok többek között abban térnek el, hogy utóbbiban a feldolgozás, gyűjtés és tárolás kérdéseire nagyobb figyelmet fordítanak. A biobankokkal kapcsolatban felmerülő egyik meghatározó kétely természetesen a dolog legalitására vonatkozik: a biobankok harcos ellenzői szerint itt is csupán a pénz mozgatja a szálakat. A szabálytalanságok elkerülése érdekében az Európai Unió 2004. március 31-én direktívát adott ki, melyet kötelező érvénnyel vezetett be tagállamaiban. A direktíva sarokpontjaiban rögzítik a felügyeleti szerveket, a sejt- és szövetgyűjtés, valamint -tárolás szabályait, előírják az egyes intézmények közötti információáramlást, de kitérnek a szabályzat megszegése miatti büntetésekre is. Falus professzor tanulságos kimutatásokat idézett, melyek a lakosság génkutatásokhoz való viszonyáról árulnak el izgalmas részleteket. Ezek mind a közösség érdeke és az egyén személyes jogai közötti ellentmondás feloldhatatlanságáról beszéltek. A WHO 2003-as állásfoglalása szerint a kettő egyensúlya lenne a kívánatos állapot. Az előadó végül figyelemre méltó szembeállítást tett az Európai Unió és az USA biobankokra vonatkozó politikája között: míg az Újvilágban a szabályozás több mint egy évtizedes múltra tekint vissza, az uniós tagállamokban csupán 2006-tól fog életbe lépni a rendelkezések egy része. A nemzetközi harmonizáció valószínűleg a WHO égisze alatt jöhetne létre.

Emberi kromoszóma képe

Glasz Tibor

Glasz Tibor