A tudományos diákkör a doktori képzés előszobája

Beszélgetés Varga Zoltán biológus professzorral, az OTDT Biológiai Szakmai Bizottság elnökével, a Debreceni Egyetem egyetemi tanárával.

Professzor úr a beszélgetésünk helyszínére a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett természetvédelmi konferenciáról érkezett. Kérem, beszéljen először arról, milyen kérdések kerültek itt szóba, illetve miről tartott Ön előadást?

Varga Zoltán zoológus 1982 óta a biológiai tudomány doktora. Fő kutatásai a biogeográfia és az evolúciókutatás határterületeire irányulnak, jelentős súllyal folytat zootaxonómiai (rovartani) és konzervációbiológiai-populációökológiai és -genetikai vizsgálatokat is. Az MTA Természetvédelmi Bizottságának elnöke, tagja az MTA Zoológiai Bizottságának, és több nemzetközi és hazai tudományos testületnek.

Az európai védettség miben különbözik a magyar védettségtől?

- Az ún. közösségi jelentőségű élőhelytípusoknál és védett fajoknál az európai természetvédelmi jogrend nemzeti felelősségekről szól. Ha például egy adott faj jellemző a pannóniai régióra, akkor ennek a védelme a mi nemzeti felelősségünk. Ilyen például a bánáti bazsarózsa védelme, amely a jelenlegi tagállamok közül Magyarország felelőssége, mivel csak itt van állománya, és a faj előírt természetvédelmileg kedvező állapota csak úgy tartható fenn, ha a zengői populáció és élőhelye megmarad, ahogy ezt az Európai Unió környezetvédelmi biztosának jogi képviselője is megerősítette. A közösségi jelentőségű fajok és élőhelyeik állapotát rendszeresen monitorozni kell, és biztosítani kell a megfelelő természetvédelmi kezelést az élőhelyek és a megőrzendő fajok népességei kedvező állapotának megőrzése illetve helyreállítása érdekében.

Professzor úr 2000 óta az OTDT Biológiai Szakmai Bizottság elnöke. Mit jelent ez a tisztség, milyen út megtétele után jutott el ide?
- Másodéves egyetemi hallgató korom óta veszek részt a tudományos diákkörök munkájában. Hallgatóként, fiatal, majd tapasztaltabb oktatóként egyaránt volt és van diákköri szerepvállalásom. Először diákköri dolgozatok szerzőjeként szerepeltem, később egyetemi szervezeti vezetőként és témavezető tanárként vettem részt a munkában. Ez a megbízatás a tudományos diákköri munkám elismerése. Korábban egységes természettudományos szakmai bizottság volt, de a jelentős és növekvő biológus hallgatói részvételi arány miatt külön kellett választani a Biológia szekciót és létre kellett hozni a biológiai szakmai bizottságot. Ez összhangban áll azzal, hogy egyetemeinken az orvosi és a biológus szakok betöltése sosem jelentett gondot. A viszonylag nagy számú biológus hallgatók között jelentős számban akadnak olyanok, akik tudományos diákköri munkát végeznek. A különválás előtti utolsó diákköri konferencián, 1999-ben, Debrecenben már megközelítette a kétszázat a biológus résztvevők létszáma, sőt a következő két konferencián, Budapesten és Szegeden ezt meg is haladta. Vagyis önmagában közel annyi volt a biológus hallgatók részvétele, mint a többi természettudományos pályázóe együtt. Legutóbb idén márciusban, Pécsett több mint kétszázhetven hallgató vett részt a biológiai szekcióban. Ebből is kitűnik, hogy a biológus hallgatók diákköri érdeklődése folyamatos, és emelkedő. A pécsi konferencia nemcsak a rekord nevezési létszámával emelkedik ki, meg kell említeni a nagyon kedvező, általánosan magas színvonalat is. A biológiai tudomány differenciáltabbá válásával egyre több tagozatban mutatják be a hallgatók dolgozataikat a biológiai szekción belül.
Jelenleg a magyar felsőoktatás európai szinten is nagyon sajátos, nemzeti jellegű ága a tudományos diákköri mozgalom. A PhD-rendszernek, vagyis az egyetemi doktori képzésnek az előszobájaként is felfogható az eredményes diákköri munka. A hallgatók egyrészt itt tanulják meg a kutatói munkát, másrészt a kutatócsoportokban megtanulják a több generáció harmonikus egymás mellett élésének szabályait, amely a családokban ma már sajnos, nemigen jellemző. Mindezen tényezőket figyelembe véve érzem magamat még mindig tudományos diákkörösnek.

Lehet-e több évtizedes tapasztalat birtokában általánosabb következtetéseket levonni arról, mi érdekli a fiatal kutatókat, mi érdekli a tudományt?
- A biológiai tudományok differenciálódását kell először említenem. Azokon a diákköri konferenciákon, melyeken kezdetben részt vettem, általában a hagyományosabb, csekélyebb műszerigényű kutatási témák domináltak, így a hagyományos botanika és zoológia. Utána a diákköri mozgalomban is megjelentek a biológia gyorsan fejlődő területei, mint például a biokémia, a molekuláris biológia, a genetika, a mikrobiológia. A legújabb fejlemény az, hogy ezen tudományterületek határterületei is megjelentek: manapság akkor vagyunk a legnagyobb gondban, amikor tagozatbeosztást kell készítenünk a biológia szekcióban. Ezeknél a témáknál főleg azt kell megítélnünk, hogy maga a mondanivaló melyik területre irányul. Sokszor nehéz egy-egy tagozat Prokrusztész-ágyába kell beleszorítanunk azokat a dolgozatokat, melyek egy-egy olyan modern határterületet érintenek, amelyeknek a tudományági besorolása sem egyértelmű, vagy éppenséggel most vannak kibontakozóban.
Rám személyesen is nagy hatást gyakorolt az egyik hallgató, aki két különböző szekcióban is első lett, sőt a Mindentudás Egyetemének prezentációs díjára is jelöltük. Kitűnő dolgozatot produkált két különböző tagozatban, de valójában mindkét pályamunka eredményei ugyanannak a határterületnek két oldalához járultak hozzá. Ebből is kitűnik, hogy éppen a tehetséges hallgatók gyakran vonzódnak az újszerű, komplex megközelítést igénylő témákhoz, s a biológia további fejlődése szempontjából ez reményt keltő.