Rengéshangok

A víz alatti földrengések által kibocsátott hanghullámokat a jövőben felhasználják a tudósok az olyan cunamik előrejelzésekor, mint amilyen 2004 végén is pusztított Délkelet-Ázsiában. A hangok elemzése alapján a kutatók csak most kezdenek ráeszmélni, milyen erős rengéshullámokról is volt szó...

A 2004. decemberi szökőár, melyet minden idők egyik legnagyobb földrengése előzött meg, számos országra lesújtott az Indiai-óceán partvidékén, s több mint 280 000 embert pusztított el, s milliókat döntött nyomorba. Órákkal azelőtt, hogy a tenger elérte volna Indonézia, Srí Lanka, a Maldív-szigetek, India, Thaiföld, a Seychelles-szigetek és Myanmar partjait, a Richter-skála szerint 9-es erősségű földrengés rázta meg az óceán fenekét. A kutatók csak most, közel háromnegyed évvel a történtek után tudták elemezni, mi is történt pontosan több ezer láb mélységben...

A hidrofonok víz alatti mikrofonok, melyeket eredetileg az amerikai haditengerészet használt az ellenséges tengeralattjárók megfigyelése céljából. Ilyen műszerekkel hallgatták és rögzítették a kutatók a földrengés hangjait, mely megelőzte a halálos szökőárt. "Hallottuk a földrengés hangját." - mondja Maya Tolstoy, a Columbia EgyetemLamont Doherty Earth Observatory-jának munkatársa. "Igazán félelmetes hang: még most is beleborzongok, ha rágondolok."

Tolstoy a tengerfenéken működő vulkánok és fölrengések mechanizmusát tanulmányozza, vagyis azzal foglalkozik, mi történik mélyen az óceán felszíne alatt. "Az itt keletkező apróbb földrengéseket tanulmányozom, emellett az óceán monitorozását is végzem, így hallhatom a földrengéseket, a bálnák hívóhangjait vagy a jéghegyek mozgását is, és bármi egyebet, ami itt hangot ad ki." - magyarázza munkáját.

Szökőár előtt (műholdfelvétel)

A felvételeket tanulmányozva Tolstoy és kollégái rájöttek, hogy az eredeti elképzelésekkel szemben sokkal pusztítóbb földrengésről volt szó. Egy ún. harmadfokú hullám hangfelvételét vizsgálták, mely kizárólag a víz alatti rengéseknél jelentkezik. "A földrengés működés közben energiát generál, illetve a vízben egy ún. harmadfokú hullámot is. Ez utóbbi sokkal lassabban mozog, s mire megérkezik, az elsődleges és másodlagos hullámok már mindent elpusztítottak."

A harmadfokú vagy T-hullám pontos részletekkel szolgál a rengés sebességéről és nagyságáról. Ennek alapján kiderült, hogy 2004-ben a tengerfenék egy Kalifornia nagyságú területén - e terület közel háromszorosa az eredetileg jelzettnek! - hirtelen elmozdult a föld, amely két nagy energialökést indított el, vagyis két földrengést.

Szökőár után (műholdfelvétel)

Tolstoy

Miután a hanghullámok jóval gyorsabban terjednek az óceánhullámoknál vagy akár a szökőáraknál, Tolstoy szerint a T hullámrengésekről szerzett információk segíthetnek abban, hogy még pontosabb figyelmeztetésekkel jelezzük előre a katasztrófákat. "Ezekkel az adatokkal, persze ha időben megszerezzük őket, közel egy órával a katasztrófa bekövetkezte előtt jelezhettük volna, mi közeledik 2004-ben. Ennyi idő alatt megfelelő felkészültségű csapatok érkezhetnek a helyszínre." - mondja Tolstoy.

Tolstoy becslései szerint az évtized végére világszerte felállíthatóak lesznek a megbízható megfigyelő és előrejelző rendszerek. Az oceanográfusok optikai kábelekből álló hálózatot akarnak kiépíteni, Oregon, Washington és Kanada partjaitól, hogy pontosabb megfigyelésekkel rendelkezzenek arról, mi történik pontosan a Csendes-óceán legmélyén.

Forrás: http://www.sciencentral.com