A diákköri munka biztosítja a folytonosságot

Hrubos Ildikó egyetem tanárt, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettesét kérdeztük a diákkörökről és megkértük, hogy ajánljon figyelmünkbe valakit, aki sikeresen és példamutató módon vett részt a diákköri munkában.

Kérem, mesélje el, hogyan kapcsolódik személyesen a diákköri mozgalomhoz?
- A Budapesti Corvinus Egyetem egyik jogelődje, az egykori Budapesti (Marx Károly) Közgazdaságtudományi Egyetem Társadalomtudományi Karának megalakulása (1989) óta veszek részt intenzíven a tudományos diákköri munkában, különböző szerepekben. Mindig szorgalmaztam, hogy saját hallgatóim legjobbjai próbálkozzanak kutatással, a Kar dékánjaként támogattam, hogy az intézményesen is önállóvá vált tudományterület komolyabban megjelenhessen az országos hallgatói versenyeken.
Tíz évig az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Társadalomtudományi Szekciójában az Országos Szakmai Bizottság tagjaként tevékenykedtem mint a szociológia tudomány képviselője. Számomra természetes volt, hogy minden OTDK-konferencián részt vegyek. 2005-ben a Társadalomtudományi Szekció konferenciájának a Budapesti Corvinus Egyetem adott otthont, ahol elláttam a helyi szervező bizottság vezetését, az ügyvezető elnöki poszttal járó feladatokat.
Az évek során tapasztalnom kellett a nem mindig kedvező intézményes és gyakorlati feltételekből adódó nehézségeket, ugyanakkor érdekes kihívást jelentett a társadalomtudományok elfogadtatása és egyre differenciáltabb megjelenése a versenyeken, és sok szép tanári és kollegiális élményt adott nekem a TDK-ban, OTDK-ban végzett munka. Úgy látom, kialakult egy olyan informális tanári kör, amelynek tagjai elszántan és szenvedélyesen foglalkoznak a fiatal tudósjelöltek nevelésével, a versenyek szervezésével, szakmai támogatásával. Az azonos értékek kapcsolnak bennünket össze, miközben más-más intézményben dolgozunk, esetleg különböző szakterületeken.

A diákkör szakértőjeként, kérem, fejtse ki véleményét a diákköri mozgalom jövőjéről, elsősorban a bolognai folyamat hatásáról!
- Az utóbbi években fő kutatási témám a napjainkban folyó európai felsőoktatásai reform vizsgálata, elsősorban a nemzetközi trendek követése. Mindenütt sok vita kíséri a nagy átalakítást, megfogalmazódnak olyan aggodalmak, amelyek az európai egyetem értékes hagyományainak veszélybe kerülésére hívják fel a figyelmet. A felsőoktatási rendszerek harmonizálása, az ún. duális rendszerről a lineáris rendszerre való áttérés hatékonyabbá teheti a tömeges képzést és előnyös a hallgatók és a magasan képzett munkavállalók nemzetközi mobilitása szempontjából.
Ugyanakkor kérdés, milyen teret hagy az elmélyült kutatómunkának az a kényszer, hogy a fokozatokat minél hamarabb elérjük, és az oktatást a munkaerőpiac határozza meg. Valójában az egyetem kapuján való belépéstől kezdve folyamatosan foglalkozni kellene azokkal a hallgatókkal, akik már egészen fiatalon kedvet éreznek a kutatás iránt. A doktori programba való belépésig el kell jutni, az arról szóló döntést már korábban meg kell alapozni. Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között felértékelődik a kötelező tanterven kívüli foglalkozások, a szakkollégiumok, a tudományos diákkörök szerepe. Az ezek keretében zajló tevékenység a képzés két (három) szintjén átívelhet, biztosíthatja a folytonosságot a kutatómunkában az arra termett hallgatók számára.

Gondolom, több olyan diák is volt az idei OTDK-n, akiknek teljesítménye példaértékű lehet a többiek számára. Mégis arra kérem, hogy ajánljon nekünk valakit.
- Medve-Bálint Gergőt, a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán idén végzett diákot említhetném, aki érdekes és nagyon hasznos kutatási témákkal foglalkozik, mely példaértékű lehet. Továbbá ritka, hogy valaki két témával induljon az OTDK-n, és az ő esetében idén ez történt, ráadásul egyik dolgozatával kiérdemelte a Pro Scientia Aranyérmet.