Ha csak "krétafizikát" lát a diák, gyötrelmes lesz a fizikaóra

A Mindentudás Egyeteme március 13-án rendhagyó előadást tartott a Jövő Háza Csodák Palotájában. Szabó Gábor professzor segítői fizikatanárok voltak, akik izgalmas és meglepő kísérletekkel nyűgözték le hallgatóságukart. Egyikükkel, Härtlein Károllyal beszélgettünk.

Lehet-e máris konkrét eredményekről beszélni a Fizika Éve kapcsán: nőtt-e a laikusok érdeklődése a fizika, vagy általánosságban a természettudományok iránt?
- Van ezzel kapcsolatban egy személyes élményem: A debreceni virágkarneválon volt egy kocsi, amelyen - tudtommal minden fizikusi "közbeavatkozás" nélkül - Albert Einsteint és közismert képletét mintázták meg virágból. A természettudományok iránti érdeklődés mindig is nagy volt, ám sok esetben a tudásszomj kielégítése nem hiteles forrásból történik. A Fizika Nemzetközi Éve eredményességét talán az is mutatja, hogy többen fizikusként tetszelegtek, ha tetszik "hamisítottak bennünket". Ígértek ingyen energiát, semleges áramot, és még sok mindent. Sajnos a média számára sokszor ezek fontosabbak voltak, mint az igazi eredményeink, és így szinte alig foglalkozott a sajtó a már említett eredményes diákolimpiai csapatunkkal és bajnokunkkal.

Hogyan foglalná össze a március 13-i Mindentudás Egyeteme előadáson szerzett tapasztalatait? Az ott átéltek, a hallgatóság reakciója megerősítették-e abban, hogy a fizikaoktatásnak gyökeres váltásra van szüksége, vagyis a száraz elmélet helyett a színes kísérletezésé a jövő?
- Az elmélet nem száraz, csak önmagában, a kísérletek nélkül válhat érthetetlenné, hasonlóan mintha egy irodalmi művet annak elolvasása, vagy meghallgatása nélkül akarnánk elemezni. Az előadás előtt is mindannyian tudtuk, hogy a fizikát tanítani csak a fizika eszközeivel szabad. A fizika megfigyelésekből indul ki, kísérletezés révén jut mérési adatokhoz, ezekből születnek meg az elméletek. Ha ezt a folyamatot a padban ülő nem ismeri meg, csak "krétafizikát" lát, akkor a fizikaóra gyötrelem lesz előbb utóbb a katedra mindkét oldalán. Arra a kérdésre, hogy miért kevés a kísérletező tanár, és miért lát az átlagdiák kevés kísérletet, összetett a válasz. Sajnos, amint már említettem, a fizikára szánt idő elképesztően kevés. A tanárok kényszerpályán vannak az alacsony óraszám miatt. Tapasztalatom szerint kevés pénz jut a fizikaszertárakra, pedig legtöbbjük állapota siralmas, a kísérleti eszközök drágák, és ha elromlik valami, akkor Magyarországon nincs, aki megjavítaná őket. A végére hagytam a legnagyobb problémát. A legtöbb felsőoktatási intézményben a fizikatanári szakra jelentkezők alacsony száma miatt évek óta nem lehet évfolyamot indítani, így persze a jelentkezők színvonala is sosem látott mértékben esett.

Az igazi tudománynak az országhatárok nem szabnak gátat. A Fizika Éve a nemzetközi együttműködésre is jó példa volt, gondoljunk például a kontinenseken átívelő fénystaféta-mozgalomra. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik? Milyen események erősítik ezt a kapcsolathálót?
- Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alapító tagja a 38 európai ország fizikusait összefogó Európai Fizikai Társulatnak (European Physical Society). Nagyon jó kapcsolataink vannak a közvetlen szomszédos országok fizikai társulataival. Ezen kívül különös gondot fordítunk a határon túli magyar fizikusokkal és fizikatanárokkal, valamint az őket képviselő szervezetekkel való kapcsolat tartására. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy diákjaink az idén is hagyományainkhoz méltó módon szerepeltek a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián: a társulatunk egy programja keretében felkészített magyar gimnazisták egy abszolút első helyet, valamint két arany- és két bronzérmet szereztek. Lang Ágota soproni tanárnő révén a "Science on Stage" program európai fesztiválján jutottunk ismét rangos díjhoz. Társaságunk tehát nemcsak itthon, a határokon túl is eredményesen mutatja meg, hogy minden gátló tényező ellenére továbbra is létfontosságú a fizikatudás.