A láthatatlan alapszövet

"A tehetséggondozásnak az a titka, hogy megtaláld és megtartsd a kontaktust az igazán rátermett diákokkal. Főleg a szemináriumi órákon lehet rájuk találni: a reagálásokból, a csillogó szemekbol, egy referátumból vagy az órák közti szünetben feltett kérdésből" - nyilatkozta lapunknak az OTDT ügyvezető elnökségének tagja.

Éppen félúton vagyunk a XXVII. és a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) között. Egy éve ilyenkor mind a tizenhat szekcióban remekül szerepeltek a szegediek, több mint száz dobogós helyezést szereztek. Tizenkét hónap múlva ismét összemérik erejüket az ország felsőoktatási intézményeinek legjobb diákkörösei, köztük egyetemünk hallgatói. Talán nem véletlen, hogy a magyar tudományos diákköri mozgalom történetét is egy szegedi professzor dolgozta föl. Anderle Ádám, az SZTE Hispanisztika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) ügyvezető elnökségének tagja 2001-ben, a tudományos diákkörök megszületésének ötvenedik évfordulóján jelentette meg "A magyar tudományos diákköri konferenciák fél évszázada" címu összefoglaló munkáját. Az első OTDK megrendezésének ötvenéves évfordulója alkalmából 2005-ben készítette el "A tehetségről" címu interjúkötetet, melyben oktatók, kutatók, minisztériumi vezetők, politikusok vallanak diákköri emlékeikről és élményeikről. Arról, hogy mennyiben járul hozzá ez a hungarikumnak tekinthető tehetséggondozó mozgalom a magyar tudományosság nemzetközi sikereihez. A Szegedi Egyetem a TDK múltjáról, jelenéről és jövőjéről kérdezte Anderle Ádámot.

Milyen előzményekkel és milyen megfontolásból indult útjára 1951-ben a tudományos diákköri mozgalom Magyarországon?
- A diákköri munka történetét feltáró munkáimmal azt kívántam bizonyítani, hogy ez az alulról szerveződő tehetséggondozási forma, mely más országokban nem található, mindig is alapszövetét jelentette a magyar tudományosságnak, a kutatásoknak, az új generációk kinevelésének. A magyar tudományosság sikerének egyik titka ugyanis éppen ez az alapszövet, ami nem látható, csak az egyenrangú tanár-diák bensőséges kapcsolatban érhető tetten, s legtöbbször a reflektorfényt elkerülve, könyvtárakban, laboratóriumokban, tanári szobákban, kocsmai, kávéházi vagy Tisza-parti beszélgetésekben jut felszínre. Egyes idős professzorok szerint 1951-ben szovjet mintára indult a mozgalom. Az biztos, hogy a szovjetek a háború után törekedtek erre, de ott etatizált, felülről szervezett, tagkönyves, belépéses szerveződésként muködött.

Magyarországon viszont a 17. századtól kezdve vannak jelen az előzmények: a 17. századi református iskolákban, kollégiumokban, majd késobb a középiskolai önképzokörökben, illetve a 20. századi kollégiumi mozgalomban.

Kutatásaiból az derül ki, hogy az elozo rendszerben a hatalom maga alá akarta gyurni az autonóm, alulról építkezo diákköröket.
- Tény, hogy a diákkörök a politikai megfontoláson túl a saját önállóságukra és a hallgatók autonómiájára is ügyeltek, s ezt az állampárt igyekezett saját céljaira felhasználni. Ugyanakkor Berecz János (akiről mindenki csak azt tudja, hogy MSZMP politikai bizottsági tag volt, de azt már kevésbé, hogy az elso OTDK-n 1955-ben ő nyerte a nagydíjat) joggal figyelmeztetett az első könyv megjelenése után arra, hogy a diákkörökben párttagok és nem párttagok, tudomány és politika nem vált el olyan élesen, mint azt a források alapján véltem.

A diákkör ugyanakkor komoly szabadságot adott. Lehetett kényeset kérdezni, sot, a hallgatók bátrabbak voltak tanáraiknál, akik gyakran tartottak attól, hogy falakba ütköznek. A diákok ezeket a vélt vagy valós falakat egyre tolták kifelé. Bizonyos történelmi, irodalmi, filozófiai, szociológiai témákban korán megmutatkozik egyfajta pluralista társadalomfelfogás. Ha a diákkörök felől nézzük, akkor a rendszerváltás már a 80-as évek második harmadában elkezdődött. Nem véletlen, hogy a késobbi politikai reformnemzedék diákjai, Demszky Gábortól Orbán Viktorig itt élezték oroszlánkörmeiket.

Ennek ellenére a rendszerváltás utáni idoszakban a politikai elit egy része megszüntette volna a szocialista találmánynak tartott diákköröket...
- Szerencsére ez nagyon rövid ideig tartó periódus volt Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején. "Komcsi" dolognak, moszkvai másolásnak tartották; bizonyos tanácsadók vadsága játszott ebben szerepet. Ugyanakkor viszont a rendszerváltó nagyok, Mádl Ferenc vagy Sólyom László is dinamikusan, tartósan részt vettek a diákköri munkában. Így aztán egyre erőteljesebb lett a támogatás, s bár soha nem volt konfliktusmentes a viszonyunk a politikával, mindig akadnak a minisztériumban és a politikai pártokban szövetségesek. Az ő segítségükkel került be a felsőoktatási törvénybe, hogy pénzügyileg támogatni kell a diákköri mozgalmat.