Az OTDT támogatása a felsőoktatási törvény szerint az éves hallgatói normatíva országos keretösszegének egy ezreléke. Mire elég ez?
- A működési költségeink biztosítására. Az utolsó OTDK-nál 100 millió fölött volt az összes bekerülési költség. A legfontosabb feladatunk, hogy a diákköri dolgozatok díjai mögötti pénzjutalmat, illetve kiadványaink megjelentetését biztosítani tudjuk, hiszen ezt nem tartalmazza az egy ezrelék. Nem szabad azt várni, hogy a központi költségvetés megoldja minden gondunkat, a mozgalmat a társadalom támogatásának kell táplálnia. Sokat segít a szponzorkeresésben, hogy a nagy cégeknél a vezető garnitúrában mindenütt találunk egykori TDK-sokat.
Felismeri a társadalom és az üzleti szféra, hogy a tehetséggondozás megtérülő befektetés?
- Ha azt nézem, hogy az egyes szekciók viszonylag könnyen találnak szponzorokat, s egyre több nagyvállalat segíti az OTDT publikációit, akkor azt kell mondjam: igen, felismeri. Nagyon fontos, hogy a hatályos felsőoktatási törvényben külön fejezet foglalkozik a tehetséggondozással, benne a diákkörökkel, illetve külön öröm számomra, hogy az SZTE rektora az egyetem filozófiájában egyik központi elemként említette a tehetséggondozást. Ennek a gondolatnak a bolognai átalakulásban sem szabad elvesznie; sot, meg kell erősödnie.
A vita most arról folyik, hogy már az alapképzésben kell-e számolni a diákkörösökkel vagy csak mesterszinten. Elképzelheto, hogy a diákkör, mely eddig a doktori képzés eloszobáját jelentette, hamarosan a mesterképzésé lesz?
- Hosszú távon szerintem marad a doktori képzésé. A legtöbb professzor úgy véli, első- vagy másodévben érdemes már elkezdeni a diákköri munkát, mert már itt rá lehet érezni, ki az, aki nemcsak krediteket akar gyűjteni, hanem többet akar. A többségi álláspont szerint nem kell külön BA- és MA-diákkör, hanem mindenkinek együtt kell vetélkednie. A törvényi garanciák mindenesetre segítik a tanárok és diákok egymásra találását ebben az új fázisban, s ez a TDK jövője szempontjából döntő fontosságú.
A TDK jövője viszont a magyar tudományosság további sorsa szempontjából döntő fontosságú, hiszen kimutatható, hogy sokszor diákkörös dolgozatokra épültek később új kutatási irányzatok.
- Valóban, a mai nagy tudósaink "diákköri fázisában", hallgatói életében megjelennek olyan témák, melyek későbbi tudományos munkásságukon is végighúzódnak. A magyar tudományosság sok kiemelkedő, "húzó" témája egy-egy személyhez kötötten, diákkörben jelent meg először. Elofordultak a TDK történetében extrém esetek is: Lovász László akadémikus például negyedéves korában írt diákköri dolgozatával szerezte meg a kandidátusi fokozatot az Akadémián. Ezért kell értő és árgus szemekkel figyelni a tehetségeket.