A világpiac irányítása helyett elég, ha meggazdagszunk belőle

A Magyar Innovációs Szövetség a közelmúltban elnökévé választotta Szabó Gábor akadémikust, az ME kétszeres korábbi előadóját. Vele beszélgettünk.

A Szegedi Mindentudás Egyeteme-előadásán Professzor Úr utalt az ír csodára: abban a megfelelő innovációs stratégia alapvető szerepet játszott. A recept megvan: túl egyszerű lenne ezt, és ehhez hasonló példákat hazánkban követni?
- Kételkedem abban, hogy ezeket a recepteket adaptáció nélkül követni lehet. Mindig meg kell nézni a dolog részleteit. Kétségtelen, hogy az ír recept mint alapvető megközelítés adott: valami ilyesmit kellene csinálni, ez vitán fölül áll. Én a kérdést fordítva tenném föl, és olyan elemzéseket szeretnék látni, amelyek arról szólnak, hogy mi az, amit nem úgy kell csinálni, mivelhogy Magyarország nem Írország. Teljesen világos, hogy az innovációra és az oktatásra kell tenni a hangsúlyt.

Amikor az ír csoda és a finn csoda elindult, ők semmivel sem voltak jobb helyzetben, mint Magyarország, a helyes stratégiának köszönhetően mentek át látványos fejlődésen. Miközben ott van Görögország intő példája is: beléptek az EU-ba, támogatásokhoz jutottak. Ahogy volt ír és finn csoda, lehetett volna görög csoda is, de mégsem lett. A lehetőséggel tehát rosszul is lehet élni. Sok fórumon érveltem már amellett, hogy Magyarországnak szüksége van egy önálló K+F stratégiára éppen az EU-tagság miatt. Sokszor hangoztatják, hogy az EU-nak van stratégiája, pedig nincs, és konvergencia sincs az EU-ban. Az EU olyan versenypálya, ahol veszteni is lehet, de értelmes stratégiával nyerni is. Természetesen meg lehet nézni, hogy milyen receptek állnak rendelkezésre, és okulni is lehet belőlük. Térjünk vissza először az oktatásra. Azon kevés mazochista közé tartozom, akik mindkét PISA-felmérést végig elolvasták. Ezekből szokás mindenfélét idézni, de ritkán emelik ki belőlük azt, ami szerintem a legfontosabb.

Az szinte már vízcsapból is folyik, hogy nem tudnak olvasni a magyar gyerekek. Valószínűleg tényleg nem tudnak, de tudni kell a PISA-felmérésről, hogy néhány pont különbség jelentős előre- vagy hátraugrást jelent a listán. Ez a pár pont pedig különbség kulturális különbségekből is fakadhat: vagyis nem azt jelenti, hogy rosszabbul olvasnak, mint a felmérésben szereplő többi állam gyermekei, csupán kevésbé jártasak az ilyen jellegű tesztek kitöltésében. Ha ettől a két-három ponttól eltekintünk, pár hellyel előbbre kerülnének a magyar gyerekek, de akkor sem lenne jobb, mert attól még nem tudnának olvasni, legfeljebb nem beszélnénk róla.

Ez tehát a PISA-jelentések kevésbé megbízható része. Ami ennél izgalmasabb - és mérési szempontból is sokkal megbízhatóbb, hiszen ilyenkor egy ország fiataljait egymással hasonlítják össze - , hogy a magyar gyerekek esetében a legszorosabb az összefüggés a szülők iskolai végzettsége és a gyermek által elért PISA-pontszám között. A 2003-as PISA-felmérés egyik része azt vizsgálta, hogyan jelenik meg a PISA-pontszámban, ha a szülők egy évvel többet töltenek az oktatásban. A magyar gyerekeknél ez a pontszám 2,7.

Ha összehasonlítjuk az általános iskolát végzett szülők gyermekeit az egyetemet végzett szülők gyermekeivel, ez körülbelül 25 pontot jelent, ami döbbenetesen sok. A finn vagy a svéd iskola esetében ugyanez a pontszám évenként körülbelül 0,9: a magyar értéknek alig a harmada. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a skandináv iskola esélyteremtő, a magyar viszont nem. Leegyszerűsítve: a magyar gyermek sorsát eldönti, hol született. Az esélyeket nem anyagi támogatással, hanem esélyteremtő iskolarendszerrel lehet növelni. A helyzet még rosszabb a természettudományos oktatásra vonatkozólag.

Az innováció kiapadhatatlan forrása

Ez olyan probléma, amivel mindenképpen szeretnék a Magyar Innovációs Szövetség elnökeként foglalkozni, és nem is csak és elsősorban a felsőoktatással. A statisztikák ezzel kapcsolatban is egyértelműek. Az EU Innovation Scoreboardja olyan, 2002 óta vezetett indikátorcsomag, melyet hosszas szakértői munkával dolgoztak ki, és amely egy-egy ország innovációs kapacitásait hivatott mérni. Az első indikátor csoportot "innovation drivers"-nek nevezik. Ebben benne van pl. a 25-29 éves korosztályban kiadott műszaki és természettudományos diplomák száma, egyáltalán a diplomák számaránya a lakosság lélekszámához képest, és az élethosszig tartó tanulásban való részvétel intenzitása. A szegedi Mindentudás Egyetemén tartott előadásomban éppen azt emeltem ki, hogy Magyarország helyzete ebben az indikátor csoportban a legrosszabb.

Katasztrofális a helyzet, ha a megnevezett korosztályban kiadott diplomákon belül a műszaki és természettudományos diplomák arányát nézzük. Ezen nem lehet úgy változtatni, hogy ha 30%-kal vagyunk lemaradva, a miniszter a következő évben 30%-kal növeli az ilyen diplomákat adó felsőoktatási intézményekbe felvehetők létszámát. A felsőoktatás szintjén ezen már nem sokat lehet tenni, a probléma gyökerét kell megragadni, és ebben vállalhat szerepet az Innovációs Szövetség. Tanulhatunk pl. az amerikai példából. Bush elnök 2006-os, az Unió helyzetét értékelő beszédében meghirdetett egy dollármilliárdokkal támogatott, iniciatívát, amelyet "Amerikai versenyképességi kezdeményezésnek" nevezett el.

A cím alapján azt is hihetnénk, hogy az amerikai gazdaság valamely szektorának a támogatásáról van szó, holott a cél az élettelen természettudományok és matematika oktatásának javítása az amerikai közoktatásban. Tette ezt annak ellenére, hogy 2006-ban az Egyesült Államokban nagyon megugrott a költségvetési deficit, megszorításokra is sor került, Bush ugyanebben a beszédben száznál több központi program támogatásának leállítását vagy csökkentését jelentette be. Mi történt? Üzent a gazdaság.

Az Innovációs Szövetség nálunk az egyik olyan szervezet, mely a gazdaság üzenetét vihetné az államigazgatás felé: nagyon nagy baj van az oktatással, hozzá kellene nyúlni, mert ez a gazdaság számára igen komoly akadályozó tényező. Vegyünk egy egyszerű példát. Az építőipartól a gépészetig panaszkodnak, hogy nincs megfelelő szakmunkás utánpótlás. A problémát mi okozza? Akivel általános iskolás korában megutáltatják a természettudományokat, az nem megy lakatosnak vagy gépésznek. Ha szakmát tanul, akkor is olyat, ahol ilyen stúdiumokra kisebb szükség van, elmegy pl. a szolgáltatási szektorba.Tudom, hogy más tényezők is vannak, annyi azonban biztosan igaz, hogy nagyon sokszor már az általános iskolában elriasztják a gyerekeket a természettudományoktól és ebből következően technikai, műszaki jellegű pályáktól.

Integrálhatóak-e az Innovációs Szövetség programjába a társadalomtudományok, netán bölcsészettudományok eredményei?
- Az innováció fogalmát az Innovációs Szövetségben tágan értelmezzük. Innovációnak nevezünk minden olyan típusú folyamatot, amely egy vállalkozás üzleti sikerének a növelésére szolgál, és ehhez új ötletet, új módszert vezet be, vagy máshol meglévő módszert szokatlan módon, új környezetben alkalmaz. Ebbe nagyon sok minden belefér. Egy beszélgetőpartnerem például a napokban visszakérdezett, hogy ezek szerint van innováció a szolgáltatásban is? Ezeken a területeken is nagyon széles körből származhatnak az innovatív ötletek. Azt hirtelenjében nem tudom megmondani, hogy például az ókortudomány művelése milyen mértékben jelenhet inputot az innováció irányába, de bármilyen tudománnyal való foglalatoskodás úgy fejleszti a gondolkodást, hogy annak művelője képes újszerű meglátásokra. Ezeknek csak a megfelelő környezetben kell megjelennie - aminek természetesen kisebb az esélye a műszaki és természettudományok területén kívül, de nem teljesen reménytelen.

Bizonyos értelemben az is innováció - ha mint vásárló nem is feltétlenül örülök neki -, amit a közelmúltban egy riportfilmben láttam, amelyben egy nagyáruházban seregnyi pszichológus vizsgálta a biztonsági kamerákon keresztül a vevők viselkedését, hogy kikövetkeztessék, melyik árut hová kell tenni ahhoz, hogy olyan vásárlókra is rátukmálhassák őket, akiknek eredetileg eszük ágában sem volt olyasmit venni. Összességében tehát azt, hogy milyen ötletre, milyen típusú szakértelemre, milyen típusú profizmusra van szükség, nagyon függ az adott környezettől, ipartól, szolgáltatástól, és ilyen értelemben a lehetőségek nemcsak a mérnökök számára adottak.