Kislexikon

 

akcidencia
Magyarul: járulék. Arisztotelész tanítása szerint nincs önálló léte. Csakis a szubsztanciában létezhet, annak nem lényegi tulajdonságát jelöli. Az ember lényegi tulajdonsága a gondolkodás, minden más tulajdonsága (magassága, szeme, haja, bőre színe stb.) csak akcidencia.

Alcuin (735-804)
Angolszász eredetű humanista. Ő állt Nagy Károly oktatási reformjainak az élén. A klasszikus hagyományokhoz való visszatérés volt oktatási programjának központi gondolata. 796-tól Tours-ban apát.

Al-Fárábí (873-950)
Török származású arabul író filozófus. Részben Arisztotelész műveit kommentálta - ezért kiérdemelte a "második tanító" (ti. Arisztotelész után a második) nevet -, részben eredeti műveket írt. Ezek közül a legismertebb Az eszményi állam lakosainak nézetei című traktátusa. Munkásságához később Ibn Rusd/Averroes kapcsolódott.

Al-Rází (Abu Zakarijja, latinul Rhazes, 864-932)
Perzsa orvos és filozófus. Az "arab Galénosz" néven is emlegették. Kórházat alapított szülővárosában, Rajjban (ma: Teherán) és Bagdadban. Orvostudományi főműve az al-Kitáb al-háwi.

axióma
Olyan bizonyíthatatlan mondat, amelynek igazsága első pillantásra átlátható. Egy adott tudományban a tételeket az axiómából (vagy axiómákból) vezetik le.

axiomatikus deduktív tudomány
Bizonyíthatatlan, evidens tételekből (azaz: princípiumokból) kiinduló tudomány. A princípiumok típusa háromféle lehet: axiómák, az alapfogalmak definíciói és posztulátumok. A princípiumok e hármas csoportjának tagjait minden axiomatikus deduktív tudományban úgy kell megállapítani, hogy belőlük az adott tudomány összes érvényes állítását le kell tudni vezetni.

definíció
Magyarul: meghatározás. Arisztotelész logikájában egy dolgot neme és különbsége (azaz lényegi tulajdonsága) ismertetésével tudunk egyértelműen megjelölni. Példa: az 'ember' neme az 'élőlény', az élőlényeken belül az összes többitől a lényegi tulajdonsága, a 'gondolkodás'-ra való képessége különbözteti meg. Az ember meghatározása: gondolkodó élőlény.

Dioszkoridész (Kr. u. 1. sz. második fele)
Görög botanikus. A gyógynövények és a belőlük készíthető gyógyszerek legjobb ismerőjének tartották.

Eukleidész (Kr. e. 300 körül)
Görög matematikus. Fő műve az Elemek, megjelent Mayer Gyula fordításában Budapesten, 1983-ban.

ex uno fit unum
Egy dologból egy valami lesz. Ez volt az újplatonikus filozófiai iskolában a dolgok keletkezésének (emanációjának) alapelve.

Galénosz (meghalt Kr. u. 200 körül)
Görög orvos. Orvosként és filozófusként egyaránt a peripatetikus iskolai hagyományokhoz kapcsolódott, de sokat tanult az empirikus orvosiskolától is. Számos orvostudományi és filozófiai művén kívül írt 15 könyvet a bizonyításelméletről, 15 könyvet az anatómiáról.

Ibn Khaldún (1332-1406)
Arab történetíró és történelemfilozófus. Tuniszban született, Andalúziában és Marokkóban tevékenykedett. Legismertebb műve harminc kötetes történeti munkájának a Bevezetése (al-Muqaddimat).

Ibn Rusd/Averroes (1126-1198)
Córdobában (Andalúzia) született arab orvos és filozófus. Arisztotelész egyik legismertebb arab kommentátora. Orvostudományi főműve a Kullijját.

Ibn Szina (latinul: Avicenna, 980-1037)
Arabul író perzsa filozófus és orvos. Filozófiai enciklopédiájának címe Kitab al-sifá, alapvető orvostudományi művének címe Kánon.

Ioannész Philoponosz (490-570)
Alexandriai görög újplatonikus filozófus és püspök. Arisztotelész műveit kommentálta. Két legfontosabb műve a De aeternitate mundi contra Proclum és az (elveszett) De aeternitate mundi contra Aristotelem. Mindkettőben az anyagi világ örökkévaló voltát tanító görög filozófia ellen érvel. Azt próbálja bizonyítani, hogy az anyagi világ időben keletkezett, azaz az Isten teremtette.

Maimonidész (1135-1204)
Arabul író zsidó orvos, filozófus és teológus, Ibn Rusd/Averroes tanítványa és követője. Fő műve: A tévelygők útmutatója, ford. Klein Mór, Budapest, 1997.

platonizmus
A platonisták Platón tanítványai voltak az Akadémián. Szorosabb értelemben Platón Kr. e. 1. és Kr. u. 2. százada közti periódusában élt követőit nevezzük platonistáknak.

Plótinosz (204-269)
Alexandriai görög filozófus, Platón követője, az újplatonikus filozófiai iskola megalapítója. Műveit halála után tanítványa, Porphüriosz állította össze és adta ki az Enneades című könyvben.

posztulátum
Olyan bizonyíthatatlan mondat egy adott tudományon belül, amely a bizonyítások élén állhat. Eukleidésznél a posztulátumok szerkesztési kikötések, az újplatonikus értelmezésű arisztotelészi hagyományban olyan igazságok, amelyek egy adott tudományon belül nem bizonyíthatók, mert igazságukat a fölérendelt tudományban már igazolták.

szillogizmus
Arisztotelész szerint három terminus kapcsolata. A két szélső terminus közt (pl. "Szókratész" és "halandó") a harmadik ("görög") teremt kapcsolatot: Minden görög halandó, Szókratész görög, következésképp Szókratész halandó. Galénosz után azonban a szillogizmust olyan következtetési formának tartják, amelyben egy mondat állítását két másik mondatéból vezetjük le.

szubsztancia
Arisztotelész filozófiájában az önálló léttel rendelkező egyedi létező, amelyre rá tudunk mutatni.

újplatonizmus
A Kr. u. 3. században élt Plótinosz Platón tanításait elfogadta és fölelevenítette, de azokat sajátos módon értelmezte. Az ő követői az újplatonisták. Athéni iskolájuk a sajátos platóni tanítást Platónt, alexandriai iskolájuk pedig Arisztotelészt kommentálva fejtette ki.