Elfújta a szél az aranyérmet

Megfordult ma a széljárás a Ballarat melleti Wendouree-tavon, ahol tovább folytatódtak a kajak- kenuversenyek. Talán ennek tudható be, hogy a magyarok mind lecsúsztak esélyes érmeikről. Hernek István kenu egyesben második lett, noha mindenki arra számított, hogy az aranyat viszi el. A Mohácsi Ferenc-Wieland Károly kenu kettős harmadik lett, pedig a verseny után még a szovjetek is kérdezték, mi van velük, hiszen ezt a versenyt a magyaroknak kellett volna megnyerniük.

A kajak-kenu versenyek rövid távú előfutamait bonyolították le december 1-jén délelőtt. A magyarok közül a kajak kettesben a Vagyóczky Imre-Szigeti Zoltán páros váratlanul gyenge teljesítményt nyújtott. Futamában az ötödik volt, és ezzel kiesett a további küzdelemből.

"Valamit lehetett látni abból, hogy a Vagyóczky-Szigeti páros már nem olyan, mint korábban" - állítja Fábián László, kajakos olimpiai bajnok. "Egy világ dőlt össze bennem" - mondja Vagyóczky, aki a verseny után sírva fakadt, és úgy ráugrott a lapátjára, hogy az eltörött. "Egész évben olyan jól ment, hogy ennek alapján az első helyre vártuk magunkat" - teszi hozzá Szigeti. "Az utolsó két-három hétben azonban már sejtettük, hogy ebből nem lesz semmi. De azt azért nem hittem volna, hogy ennyire rosszul szerepelünk."

A vezetőség gondolt arra, hogy Vagyóczky Imre és Szigeti Zoltán helyett a sikeres Fábián-Urányi-párost indítsa, ám végül maradtak Vagyóczkyék. Rossz ómen volt a magyar kettős számára, hogy az első rajtnál eltört Hernek lapátja, és új rajtot kellett rendezni.

Kajak egyesben 1000 méteren indult Kiss Lajos, akinek a bronzérmet sikerült megszereznie. A sportoló az első helyre várta magát, ezért súlyos vereségkén éli meg a harmadik helyet. "Születésem óta az egyik lábam beteg. Számomra a kajak kitörési lehetőség volt. Hatalmas fizikumom volt, és itt meg tudtam mutatni, hogy én is érek valamit" - vallja be Kiss Lajos.

"Fredriksson esett a bal kezemre, a legendás svéd, aki már az előző két olimpián is nyert, és a harmadikon is erre készült. A másik oldalon pedig a francia, aki a világbajnokságon második volt Maconban. Tehát jó helyen voltam. Az edzői utasítás az volt, hogy Fredrikssonra lehetőleg ne figyeljek, mert az esetleg visszafog. Viszont a franciát kövessem, mert az elején gyorsan kezd, és próbáljak vele menni. Hamarosan elé is kerültem, és 500 méter után fölnéztem, hogy hol állunk. Fredriksson legalább két hajóhosszal előttem volt. Ekkor puhultam meg. 750 méter után Fredriksson elonye majdnem három hajóhossznyi volt, vagy talán még több, és akkor teljesen összetörtem, s csak beeveztem a célba, mindenféle ellenállás nélkül. Bevallom, nem tudtam hányadik vagyok, teljesen összeomlottam. Ez az igazság. Míg ünnepeltek körülöttem, én zokogtam." "Lajos idegileg nem volt kiegyensúlyozott" - véli Füzzesséry, az edző -, "nagyon megviselték az események."