Kéziszerben is győzött a magyar tornacsapat

Hatalmas volt a sikere a magyar lányok Bartók zenéjére bemutatott szalagos gyakorlatának - maga az angol királyi pár kért tőlük kétszer is ismétlést. Pedig néhány baki megnehezítette a program bemutatását: Tass Olga például elveszítette a szalagját...

December 7-én utolsó előtti napjához érkezett a XVI. Nyári Olimpiai Játékok küzdelme. Kevés verseny maradt hátra, de a magyar tornásznők számára nagyon fontos kéziszer-bajnokság éppen az egyik. Az utolsó női tornaszám egyik nagy esélyese ugyanis kétségkívül a magyar együttes. Mivel a kéziszer-gyakorlatban szerzett pontok is beszámítanak az összetett csapatversenybe, őrült találgatások folytak arról, hogy hány pontot kellene szereznie ebben a számban a magyar csapatnak, hogy megelőzze Szovjetuniót az összetettben a.

A lányokon nagy volt a súly: nemcsak nyerniük kellett, hanem az is számított, milyen pontelőnyre sikerül szert tenniük. Az utolsó előtti versenynapon természetesen amiatt is nagy volt a drukk, hogy az országok közötti, nem hivatalos pontversenyben tud-e javítani Magyarország. Mivel a holnapi labdarúgó-döntő nem érinti hazánkat, már lehet spekulálni a végeredményen. Jelenleg a hatodik helyen állunk Németország és Svédország mögött, a különbség azonban nem kiegyenlíthetetlen.

A kéziszerversennyel jól kezdődött az utolsó előtti nap. A magyar tornásznők igazolták az eddigi küzdelmek során szerzett kitűnő hírüket. A csapat Bartók zenéjére, nemzetiszínű szalagokkal mutatta be gyakorlatát. A tempós és kockázatos koreográfiát Berczik Sári és Kovács Éva táncpedagógusok segítségével Keleti Ágnes állította össze. "Énekelni is tudnám a dallamot" - mondja Keleti, akinek az ötlete volt a Bartók-zene. "Azért tetszett meg, mert erre valahogy jól lehetett dobni a szalagot." A verseny nagyon látványos volt: a nemzetek legtöbbje karikával mutatta be gyakorlatát, a helsinki bajnok svédek a labdát választották, a Szovjetunió a buzogányt, a románok az ugrókötelet.

A legszínpompásabb mutatvány a magyaroké volt, akik pálcára szerelt, hat méter hosszú nemzetiszínű szalagot lengettek a gyakorlat alatt. Mintha nem is tornászcsapat, hanem egy balettkar lépett volna föl a melbourne-i stadion szőnyegén. "Valóban ragyogót nyújtottak" ismeri el a szigorú bíró, Sárkány István is. A magyar csapat kéziszergyakorlatának összeállítása nagy feltűnést keltett, és kiváltotta a legnagyobb külföldi szakemberek elismerését. A magyar tornásznők egy egész ponttal bizonyultak jobbnak az olimpiai cím védője, Svédország együttese előtt. Ezzel pedig megszerezték az 1956. évi olimpiai játékok nyolcadik magyar aranyérmét.

"Jó nehéz szert választottunk, azt az őrült hosszú szalagot, rettenetesen nehéz volt dolgozni vele" - mondja Kertész Alice. "Nem a mozdulatok voltak nehezek, hiszen mindenki nagyon szépen megtanulta őket, hanem az, hogy térben és időben minden koordinált legyen" - mondja Nagy Márta.

A gyakorlat bemutatását a véletlen is hátráltatta. "Szinte viccbe illik az a sorozatos balszerencse, mely megelőzte a kéziszergyakorlat-versenyt" - meséli Sárkány István. "A felvonulózászlónknak nem volt nyele. Elveszett Tass Olga kéziszerszalagja. Elromlott a gépkocsi, amellyel a magyar csapat versenybírója ment a stadionba, a verseny helyére." "Igen, a verseny reggelén eltűnt a nemzetiszínű szalagom" - mondja Tass Olga. "Mindenki azt kereste. Arra emlékeztem, hogy utoljára az étteremben tettem le. Fapadok voltak az étteremben, hosszú faasztalok, és valahol ott hagyhattam. Rettenetesen nagy volt az izgalom, senki sem merte közölni Vali nénivel, az edzőnkkel a rossz hírt." A szalag sehogysem akart előkerülni, így pótolni kellett az elveszett szert. De honnan kerítsenek egy óra alatt piros-fehér-zöld színű szalagot? "Hegyi Gyula azonnal mozgósította Halász Gábort, a gépkocsivezetőjét: 'Elmentek, és mindenhol utánajártok, hogy lehetne pótolni azt a szalagot'" - meséli Sárkány.

"Tulajdonképpen kétfajta szalagunk volt" - folytatja Tass Olga. "Eredetileg szivárványszínűvel készültünk, aztán végül a forradalmi események miatt úgy gondoltuk, hogy nagyon szép lenne, ha piros-fehér-zöld színű lenne a szalag. A helyi magyarok közül valaki az egyik garnitúrát át is festette." Szalag volt tehát tartalékban, azonban más színű. "Vali néni végül szerzett engedélyt a gyakorlat szabálytól eltérő, azaz nem azonos szalagokkal történő bemutatásához" - számol be Sárkány István. Így Tass Olga végül a régi, szivárványszínű szalaggal vonult fel - egyedül a csapatból.

"Az edinburghi herceg is megtekintette a versenyt" - meséli Tass -, "és feltette a kérdést a Vali néninek, hogy miért ez a különbözőség a szalagok színei között. Vali néni kész volt a válasszal: az az egy a forradalmat jelképezi és a szebb jövőt, tükrözi a szabadság utáni vágyat, és azt a reményt, hogy valami újat indít el az ötvenhatos események sorozata. Tízpontos válasz volt."