Ujjongó tömeg a Nyugatiban

 "A forradalmi munkás-paraszt kormány, a magyar dolgozó nép nevében szeretettel üdvözöllek benneteket!" - mondta Marosán György az új kormány képviseletében a hazaérkező magyar olimpiai csapatnak. A korabeli Népsport tudósítója beszámol a sportolók hazautazás alatti érzéseiről és a Nyugati Pályaudvarra való érkezés ünnepi pillanatairól.

Az étkezőtől két kocsival hátrább, a fülkékből kissé álmos atléták bukkannak elő, törülközővel a kezükben mosakodni igyekeznek. Természetesen mindjárt a szereplésre terelődik a szó. Nem mentegetődznek, de szinte egyöntetűen mondják: csehszlovákiai tartózkodásuk alatt olyan hideg volt, hogy jelentősebb edzést nem tudtak végezni. Kiesett az utazás alatti idő is, és amikor már Melbourne-ben tudtak edzeni, az idő rövid volt a mulasztottak pótlására. Az az idegfeszültség, amelyben szinte állandóan éltek is, bénítólag hatott.

"Csúnyán eltaktikázott versenyt futottam" - meséli Szentgáli a 800-as elődöntőről. "Amikor bekanyarodtunk a célegyenesbe, a két amerikai mögött még a harmadik voltam. Velük együtt kissé lefogtam az iramot. Az angol Farrell és az ausztrál Butchart közben felnyomult, a cél előtt 60 méterrel beértek és bezártak.. Pontosan tudtam, mi történik, láttam a veszélyt, de képtelen voltam hirtelen 'felpörgetni', idegileg teljesen fáradt voltam, és mire valahogy felgyorsultam, már késő volt. Nem voltam a legjobb formámban, de azért ebből a futamból rendes körülmények között feltétlenül a döntőbe kerültem volna."

Krasznai elmondja, hogy a szél nagyon zavarta a gerelyhajítás alatt, de nem ez volt az oka gyenge eredményének. Egyszerűen képtelen volt a dobásaira összpontosítani, mindent beleadni, és így elmaradt a 70 métertől is, amelyet Melbourne-ben előzőleg edzés közben már egyszer-egyszer elért. Tőle halljuk, hogy a rendezőség mindenfajta, tehát svéd, finn, Held-féle gerely használatát megengedte.

A futók is arra panaszkodnak, hogy idegileg érthetően nem voltak rendben. Az egyik napon aránylag jól, a következőn egészen gyengén ment az edzéseken. Szinte a szerencsétől függött, hogy a versenyen ki milyen napot fogott ki.

"Az edzéseken úgy mozogtam, hogy elég jó eredményre számítottam" - mondja Jeszenszky. "Az előfutamban 1600-ig kitűnően ment, biztos voltam abban, hogy továbbjutok. A végén azonban képtelen voltam fokozni."

Rózsavölgyi, nagy reménységünk is szomorúan állapítja meg: "Az edzések alapján nekem is sokkal jobban kellett volna szerepelnem. A versenyre azonban elfogyott az erőm, gyenge, fáradt voltam. Lehet, hiba volt az is, hogy előzőleg nem indultam el 800-on az előfutamban" - teszi hozzá, azután eltűnik a mosdó ajtajában.